12. nap (2012. jan. 25.)
12th day (25. January 2012.)
Este végül is úgy döntöttünk, hogy azért nem kelünk fél hatkor, hogy 50%-os eséllyel feljussunk a fél nyolckor induló kisvonatra, inkább nyugis tempóban, kipihenten megyünk a kilences busszal. Majd rápróbálunk visszafelé a kisvonatra…
A buszállomáson a taxisok bepróbálkoznak, hogy nincs busz Ooty-ba, elvisznek jó pénzért. Mindezt pont az Ooty-ba induló „szerelvény” mellett… A kilences busz totálisan megtelt, mire mi a csomagokkal felküzdöttük magunkat és leraktuk a legelső ülés elé, mert csak ott van akkora hely, hogy elférnek. Ekkor jött oda a buszvezető és mondja, hogy szálljunk le, mert tele van a busz, menjünk a következővel. Na, erre András kiakad, és mondja, hogy menjenek a helyiek a későbbivel, mert nekik van idejük, nekünk meg nincs, mellesleg mondhatta volna a jó ötletét azelőtt, hogy feltranszportáltuk a 40 kilónyit a hátunkon. Maradunk, és láss csodát, még helyünk is lett.
A 60 km-es út 3,5 óra felfelé a hegyre (2200 m felett), összesen 14 hajtűkanyarral. Itt érvényesül legjobban az a szabály, hogy nincsenek sávok, és a legnagyobb a legerősebb, neki mindenki más helyet ad. Az út mellett végig majmok ugrálnak, néha a kocsik elől is alig akarnak elmenni.
Ooty (ejtsd Uti) a Madraszban élő brit fejesek nyaralóhelye volt a 19. században, India legismertebb hegyi települése. A főszezon itt április és június között van, a kellemes hegyi klíma miatt. Most, januárban csak akkor van meleg, amikor süt a nap, amint besötétedik, rohamosan csökken a hőmérséklet. Éjjel már vastag takaró is kell, mert akár 0 fok is lehet reggelre.
Sikeresen beértünk, pedig a sofőr nem volt jó hangulatban, rángatta a buszt össze-vissza. A buszmegállótól egy kis sétányira, a tó partján található a Reflection Vendégház, ahol a következő 2 éjszakát szeretnénk eltölteni. Reménykedek, hogy lesz szoba, mert ez a hely nagyon kedvelt a nyugatiak között, nem véletlenül, csendes, tiszta, tóra néző ablakokkal. Szerencsére volt még szoba, szerintem csak azért, mert beelőztük a kisvonatot. (Mellesleg nem találkoztunk a kaledóniai nővel, pedig ő is idejött volna, valószínűleg nem fért fel a vonatra.) Kis pihi után irány a Szent István templom, ami a legöregebb a Nilgiri-hegységben. Hatalmas belső faszerkezete van, amit Tipu Szultán palotájából elefántokkal hoztak ide 120 km távolságból. A falakon márványtáblák állítanak emléket a városalapítónak, John Sulivannak, a családjának és további briteknek, akik itt éltek és haltak.
Kilátogatunk a botanikus kertbe, ami egyben „örökség kert” is, azaz a világ sok részéről hoznak ide növényeket, hogy megőrizzék a fajokat a jelennek és a jövőnek. Több ilyen „örökség kert” van a világon. A 19. század közepén itt még egy kis konyhakertet gondoztak, majd idővel kinőtte magát (ahogy egyre felkapottabbá vált a város a nyugatiak körében), végül a jelenlegi hatalmas területű kertté változott. Rendben és tisztán tartott hely, igazi pázsittal!!
Andrásnak van egy új faja, amit próbál lefotózni, más, helyi fotósokkal. Addig én bejárom az üvegházat, ahol a legnagyobb szenzáció a ciklámen! Az otthoni, cserepes ciklámen. Minden helyi azzal fotózkodik.
A botanikus kert után kivitetjük magunkat a Cairnhill erdőbe, ahol mások jó fajokat találtak. Sétálgatunk, az erdőben nyüzsögnek a helyiek, a száraz fákat gyűjtögetik össze. Rohamosan sötétedik, úgyhogy inkább elgyalogolunk a 3 km-rel arrébb lévő krumpli kísérleti telepre, ahol csak itt élő galambfajt lehet látni (ha erre járnak). Nem jártak…
Visszafelé leintünk egy buszt, és nem messze a szállástól megállítjuk. Nézünk valami jó kajáldát, de itt olyan csípőseket esznek, hogy én nem vállalom be. A szálláson eszünk paradicsomlevest meg csirkés (kínai) tésztát.
A szálláson este csak úgy van melegvíz, ha kéred, és fizetsz érte. András megmossa a lábát, majd reggel fürdik, én azért lemosdok a hideg víz alatt, és gyorsan beugrok a vastag takaró alá, mert kb. 10 fok van, csak.
Reggelre már szépen bedurran a torkom, és folyik az orrom is.
Mettupalayam – Ooty
Transport: by bus, 3,5 hours.
Accomodation: Reflect Guest House, clean, good, 600 INR/room. Hot water only at morning, except you ask for at evening, costs 50 INR. No check-in, at noon check-out time. Advice to book, if you came by train.
You can reach the botanical garden about 20 minutes walk, ticket is 15 INR / person and 30 is the camera.
Carinhill forest we can reach by tuk-tuk (100 INR, because tuk-tuk has fixed price in Ooty), no ticket.
A buszállomáson a taxisok bepróbálkoznak, hogy nincs busz Ooty-ba, elvisznek jó pénzért. Mindezt pont az Ooty-ba induló „szerelvény” mellett… A kilences busz totálisan megtelt, mire mi a csomagokkal felküzdöttük magunkat és leraktuk a legelső ülés elé, mert csak ott van akkora hely, hogy elférnek. Ekkor jött oda a buszvezető és mondja, hogy szálljunk le, mert tele van a busz, menjünk a következővel. Na, erre András kiakad, és mondja, hogy menjenek a helyiek a későbbivel, mert nekik van idejük, nekünk meg nincs, mellesleg mondhatta volna a jó ötletét azelőtt, hogy feltranszportáltuk a 40 kilónyit a hátunkon. Maradunk, és láss csodát, még helyünk is lett.
A 60 km-es út 3,5 óra felfelé a hegyre (2200 m felett), összesen 14 hajtűkanyarral. Itt érvényesül legjobban az a szabály, hogy nincsenek sávok, és a legnagyobb a legerősebb, neki mindenki más helyet ad. Az út mellett végig majmok ugrálnak, néha a kocsik elől is alig akarnak elmenni.
Ooty (ejtsd Uti) a Madraszban élő brit fejesek nyaralóhelye volt a 19. században, India legismertebb hegyi települése. A főszezon itt április és június között van, a kellemes hegyi klíma miatt. Most, januárban csak akkor van meleg, amikor süt a nap, amint besötétedik, rohamosan csökken a hőmérséklet. Éjjel már vastag takaró is kell, mert akár 0 fok is lehet reggelre.
Sikeresen beértünk, pedig a sofőr nem volt jó hangulatban, rángatta a buszt össze-vissza. A buszmegállótól egy kis sétányira, a tó partján található a Reflection Vendégház, ahol a következő 2 éjszakát szeretnénk eltölteni. Reménykedek, hogy lesz szoba, mert ez a hely nagyon kedvelt a nyugatiak között, nem véletlenül, csendes, tiszta, tóra néző ablakokkal. Szerencsére volt még szoba, szerintem csak azért, mert beelőztük a kisvonatot. (Mellesleg nem találkoztunk a kaledóniai nővel, pedig ő is idejött volna, valószínűleg nem fért fel a vonatra.) Kis pihi után irány a Szent István templom, ami a legöregebb a Nilgiri-hegységben. Hatalmas belső faszerkezete van, amit Tipu Szultán palotájából elefántokkal hoztak ide 120 km távolságból. A falakon márványtáblák állítanak emléket a városalapítónak, John Sulivannak, a családjának és további briteknek, akik itt éltek és haltak.
Kilátogatunk a botanikus kertbe, ami egyben „örökség kert” is, azaz a világ sok részéről hoznak ide növényeket, hogy megőrizzék a fajokat a jelennek és a jövőnek. Több ilyen „örökség kert” van a világon. A 19. század közepén itt még egy kis konyhakertet gondoztak, majd idővel kinőtte magát (ahogy egyre felkapottabbá vált a város a nyugatiak körében), végül a jelenlegi hatalmas területű kertté változott. Rendben és tisztán tartott hely, igazi pázsittal!!
Andrásnak van egy új faja, amit próbál lefotózni, más, helyi fotósokkal. Addig én bejárom az üvegházat, ahol a legnagyobb szenzáció a ciklámen! Az otthoni, cserepes ciklámen. Minden helyi azzal fotózkodik.
A botanikus kert után kivitetjük magunkat a Cairnhill erdőbe, ahol mások jó fajokat találtak. Sétálgatunk, az erdőben nyüzsögnek a helyiek, a száraz fákat gyűjtögetik össze. Rohamosan sötétedik, úgyhogy inkább elgyalogolunk a 3 km-rel arrébb lévő krumpli kísérleti telepre, ahol csak itt élő galambfajt lehet látni (ha erre járnak). Nem jártak…
Visszafelé leintünk egy buszt, és nem messze a szállástól megállítjuk. Nézünk valami jó kajáldát, de itt olyan csípőseket esznek, hogy én nem vállalom be. A szálláson eszünk paradicsomlevest meg csirkés (kínai) tésztát.
A szálláson este csak úgy van melegvíz, ha kéred, és fizetsz érte. András megmossa a lábát, majd reggel fürdik, én azért lemosdok a hideg víz alatt, és gyorsan beugrok a vastag takaró alá, mert kb. 10 fok van, csak.
Reggelre már szépen bedurran a torkom, és folyik az orrom is.
Mettupalayam – Ooty
Transport: by bus, 3,5 hours.
Accomodation: Reflect Guest House, clean, good, 600 INR/room. Hot water only at morning, except you ask for at evening, costs 50 INR. No check-in, at noon check-out time. Advice to book, if you came by train.
You can reach the botanical garden about 20 minutes walk, ticket is 15 INR / person and 30 is the camera.
Carinhill forest we can reach by tuk-tuk (100 INR, because tuk-tuk has fixed price in Ooty), no ticket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése