7. nap (2012. jan. 20.)
7th day (20. January 2012.)
Reggel nyolcra kértük a reggelit, végül is fél kilencre sikerült összehozniuk a pirítóst vajjal, lekvárral, és valami helyi tojás-szószban borzadályt.
Bár még nincs fél tíz, azért rápróbálunk a bicikli-kölcsönzésre, kapunk is két jó járgányt, azzal a feltétellel, hogy a műútra nem mehetünk velük. Ááá, nem is volt szándékunkban…
Dehogynem. Egyenesen a műúton biciklizünk felfelé, tavak, gumifa-ültetvények, banánfák és ananászkertek között. Pillangók repdesnek körülöttünk, néha megállunk madarászni. Jó órácskát tekergünk fel-alá, majd vissza a kempingbe, ahol egy másik vezetővel ülünk le beszélgetni. Danish itt lakik a kempingben, és ismeri a környék leggyakoribb madarait, pillangóit, és növényeit. Tőle tudjuk meg, hogy a parkban vad elefántok élnek, amik megtámadják az embereket is. Állandó a harc, mivel az emberek és az elefántok is a bambuszost szeretik (ki ezért, ki azért), és sajnos ez a helyzet már annyira elmérgesedett, hogy az emberek szándékosan sebesítik meg az elefántokat, amik természetesen utálják az embereket. Gondolom, kitaláljátok, a ritka madarak is a bambuszost szeretik…
Megállapodunk vele, hogy délután szeretnénk egy ültetvény-sétára menni, és este kajakozni.
Ebéd (a tegnap leírtak, csak más zöldség más színű szószban) után én kimosok néhány ruhát, András addig pihen, majd háromkor találkozunk Danish-sal.
Kerala ezen a részén szinte minden talpalatnyi földet ültetvények borítanak. Az első, amit megnézünk, az az ananász. Egy ananász bokor félévente terem egy gyümölcsöt, és összesen három évig él, utána kivágják. Újabb fél év múlva tudják ültetni a következő bokrot, mert a talajnak regenerálódnia kell. Mi éppen egy olyan mellett haladunk el, amelyet már irtanak, de néhány túlélőn még ott virít egy-egy ananász, és már ennek a kevésnek is jó az illata. Út közben mutat néhány fűszernövényt (vanília, fekete bors, gyömbér, kávé) és gyógynövényeket is, amiknek szerintem nincs is magyar neve. A következő állomásunk a gumigyár, ahol a gumifa nedvét dolgozzák fel. Hihetetlen egyszerű az eljárás, de kezdjük az elejéről. A kempingnek 600 gumifája van több kisebb területen elszórva. Minden reggel hatkor két ember elindul a kis területeken, és levág a fa kérgéből egy nagyon vékony szeletkét, beindítva ezzel a nedv termelését. 11 óra körül visszaindulnak, és összegyűjtik az edénykében felgyülemlett guminedvet. A gyárban ebből mixelik a gumit. Egy lapos tálcán egy rész guminedv, egy rész tej és egy rész víz felhasználásával keverik ki a gumit, amihez adnak egy kis hangyasavat. Meghatározott idő után a kiszáradt gumit áttolják egy sajtolón, és kiterítik a napra száradni, ekkor lesz a fehérből barna színű. Egy ilyen lapos gumidarab egy kiló, ami 10 gumifából jön ki, és a piacon darabját 300-500 rúpia között adják el (1500 – 2500 Ft).
Meglátogatunk egy kis templomot is, ami egy hangulatos tisztáson van, majd lassan ballagunk vissza a kempingbe, ahol teával és sütivel várnak minket. Andrásnak sikerül még beszednie egy-két új fajt is.
A teázás után indulunk kajakozni. Életemben nem ültem még kajakban, és nagyon örülök, hogy ilyen szép helyen tehetem ezt először. Szerencsére kétszemélyes kajakot kapunk, úgyhogy talán nem lesz olyan feltűnő a bénázásom. András ül hátul és kormányoz, nekem csak lapátolnom és videóznom kell. Mivel várunk még két emberre, akik természetesen késnek, gyakorolunk az öbölben, utána a folyón is, utána túlpartra is átmerészkedünk, de csak nem jön a két ember. Végül is utánunk jön a vezető, és hármasban csordogálunk egy nagyobb öböl felé, ami hihetetlen gyönyörű. Útközben kiszúrok néhány madárfajt, meg látunk több óriásmókust is (olyan édesek), gyorsan eltelik az óra. Már szürküllik, mire visszaérünk a „kikötőbe”.
Ahol már vár ránk Amblash, akivel holnap megyünk madarászni. Hajnal hatkor indulunk, pakolnak reggelit is, dél körül érünk vissza és délután háromkor indulunk az esti madarászatra. Megbeszélik Andrással, hogy mik a lehetséges fajok, merre megyünk, és csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy: lesznek piócák, ja és két ritka madárfaj a bambuszosban van, az elefánt-veszélyes területen. Na, nekem innentől ez a történet már nem olyan vonzó...
Kilenckor bezuhanunk az ágyba, tartalmas napunk volt egy gyönyörű tájon.
Hornbill Camp
Cycling close to the camp, visiting the plantation area, kayaking.
Bár még nincs fél tíz, azért rápróbálunk a bicikli-kölcsönzésre, kapunk is két jó járgányt, azzal a feltétellel, hogy a műútra nem mehetünk velük. Ááá, nem is volt szándékunkban…
Dehogynem. Egyenesen a műúton biciklizünk felfelé, tavak, gumifa-ültetvények, banánfák és ananászkertek között. Pillangók repdesnek körülöttünk, néha megállunk madarászni. Jó órácskát tekergünk fel-alá, majd vissza a kempingbe, ahol egy másik vezetővel ülünk le beszélgetni. Danish itt lakik a kempingben, és ismeri a környék leggyakoribb madarait, pillangóit, és növényeit. Tőle tudjuk meg, hogy a parkban vad elefántok élnek, amik megtámadják az embereket is. Állandó a harc, mivel az emberek és az elefántok is a bambuszost szeretik (ki ezért, ki azért), és sajnos ez a helyzet már annyira elmérgesedett, hogy az emberek szándékosan sebesítik meg az elefántokat, amik természetesen utálják az embereket. Gondolom, kitaláljátok, a ritka madarak is a bambuszost szeretik…
Megállapodunk vele, hogy délután szeretnénk egy ültetvény-sétára menni, és este kajakozni.
Ebéd (a tegnap leírtak, csak más zöldség más színű szószban) után én kimosok néhány ruhát, András addig pihen, majd háromkor találkozunk Danish-sal.
Kerala ezen a részén szinte minden talpalatnyi földet ültetvények borítanak. Az első, amit megnézünk, az az ananász. Egy ananász bokor félévente terem egy gyümölcsöt, és összesen három évig él, utána kivágják. Újabb fél év múlva tudják ültetni a következő bokrot, mert a talajnak regenerálódnia kell. Mi éppen egy olyan mellett haladunk el, amelyet már irtanak, de néhány túlélőn még ott virít egy-egy ananász, és már ennek a kevésnek is jó az illata. Út közben mutat néhány fűszernövényt (vanília, fekete bors, gyömbér, kávé) és gyógynövényeket is, amiknek szerintem nincs is magyar neve. A következő állomásunk a gumigyár, ahol a gumifa nedvét dolgozzák fel. Hihetetlen egyszerű az eljárás, de kezdjük az elejéről. A kempingnek 600 gumifája van több kisebb területen elszórva. Minden reggel hatkor két ember elindul a kis területeken, és levág a fa kérgéből egy nagyon vékony szeletkét, beindítva ezzel a nedv termelését. 11 óra körül visszaindulnak, és összegyűjtik az edénykében felgyülemlett guminedvet. A gyárban ebből mixelik a gumit. Egy lapos tálcán egy rész guminedv, egy rész tej és egy rész víz felhasználásával keverik ki a gumit, amihez adnak egy kis hangyasavat. Meghatározott idő után a kiszáradt gumit áttolják egy sajtolón, és kiterítik a napra száradni, ekkor lesz a fehérből barna színű. Egy ilyen lapos gumidarab egy kiló, ami 10 gumifából jön ki, és a piacon darabját 300-500 rúpia között adják el (1500 – 2500 Ft).
Meglátogatunk egy kis templomot is, ami egy hangulatos tisztáson van, majd lassan ballagunk vissza a kempingbe, ahol teával és sütivel várnak minket. Andrásnak sikerül még beszednie egy-két új fajt is.
A teázás után indulunk kajakozni. Életemben nem ültem még kajakban, és nagyon örülök, hogy ilyen szép helyen tehetem ezt először. Szerencsére kétszemélyes kajakot kapunk, úgyhogy talán nem lesz olyan feltűnő a bénázásom. András ül hátul és kormányoz, nekem csak lapátolnom és videóznom kell. Mivel várunk még két emberre, akik természetesen késnek, gyakorolunk az öbölben, utána a folyón is, utána túlpartra is átmerészkedünk, de csak nem jön a két ember. Végül is utánunk jön a vezető, és hármasban csordogálunk egy nagyobb öböl felé, ami hihetetlen gyönyörű. Útközben kiszúrok néhány madárfajt, meg látunk több óriásmókust is (olyan édesek), gyorsan eltelik az óra. Már szürküllik, mire visszaérünk a „kikötőbe”.
Ahol már vár ránk Amblash, akivel holnap megyünk madarászni. Hajnal hatkor indulunk, pakolnak reggelit is, dél körül érünk vissza és délután háromkor indulunk az esti madarászatra. Megbeszélik Andrással, hogy mik a lehetséges fajok, merre megyünk, és csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy: lesznek piócák, ja és két ritka madárfaj a bambuszosban van, az elefánt-veszélyes területen. Na, nekem innentől ez a történet már nem olyan vonzó...
Kilenckor bezuhanunk az ágyba, tartalmas napunk volt egy gyönyörű tájon.
Hornbill Camp
Cycling close to the camp, visiting the plantation area, kayaking.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése