Mumbay, na ez nem hiányzott

3. nap (2012. január 16.)

3rd day(16. January 2012)

Hajnal négykor szállt le a gép Mumbay-ban. Az utunk sima volt. Meglepően gyors az útlevél-ellenőrzés és a csomagfelvétel is. Most gyors, amikor nem sietünk, ugyanis a szállásunkra csak délután kettőkor lehet bejelentkezni, addig valahova le kellene tennünk a csomagokat és el kellene ütnünk az időt úgy, hogy semmit sem aludtunk az éjjel.

Taxival bevitettük magunkat a szállásra, azzal a gondolattal, hogy így már tudjuk, hol van, és nem kell majd keresni, illetve hátha megőrzik a bejelentkezésig a csomagokat. Mikor megláttam a szállást, akkor kész lettem, mert igénytelenre számoltam, de azért nem ennyire. És még segítőkészek sem voltak. A reklámjuk szerint a Viktória pályaudvarral szemben vannak, ez annyit jelent, hogy onnan 1 km-re. Itt nem őrzik meg a cuccunkat, akkor B verzió.

A négy csomaggal szépen bebattyogtunk a pályaudvarra, hogy leadjuk a két nagyot a csomagmegőrzőbe. De ez sem olyan egyszerű menet ám! Először is leragasztották a csatokat kis papírkával (mindet), majd átküldtek bennünket a pályaudvar másik végébe, hogy toljuk át a detektoros kapun és pecsételtessük le, illetve írassuk alá az ellenőrrel. Miután ezt megtettük bevitették velünk a csomagmegőrzőbe, megmutatták a polcot, hova tegyük le, ráragasztottak még vagy negyvenkettő kis papírt, és utána kiállították a megőrzésről szóló nyugtát három példányban. Mikor András már mindent aláírt, elkérték a vonatjegyünket. Ami nem volt, hiszen holnap már megyünk tovább Kochi-ba, repülővel. Pedig jegy nélkül nem lehet itthagyni a csomagokat! András mondta, hogy akkor elmegy és vesz egy vonatjegyet, úgyis a nemzeti parkba akartunk kimenni Borivali-ba. Nem az nem jó, mert helyi jegy, csak a távolsági jó. Végül is elmagyaráztuk, hogy miért szeretnénk leadni itt a csomagokat, és akkor méltányosságból engedélyezték, hogy maradhatnak.

A Borivali Nemzeti Park még Mumbay-hoz tartozik, csupán egy órát kell kivonatozni a városközpontból. Át kell szállni Dadar-ban, ami egy nagy-nagy putritelepnek néz ki. Odafelé még nyugis volt az út, mert alig voltak a vonatokon, de visszafelé már egyáltalán nem tudtuk felvenni a helyi tempót, így egyszer a női szakaszban utaztunk (Andrással), utána pedig a fogyatékkal élők kocsijában (ahol tök jól elbeszélgettünk egy londoni indiaival). Annak, aki nem ismeri, hogy mi a helyi tempó: Mumbay-ban (de biztos más nagy városban is) annyi az ember, és olyan sokan szeretnének utazni a viszonylag olcsó vonattal, hogy csak úgy férnek fel a kocsikra, ha a még mozgó vonatról leugrálnak és a már mozgó vonatra pedig fel. Ha nem vagy elég gyors, akkor segítenek hátulról egy jó nagy lökéssel. Ráadásul minden vonat dugig van, még az ajtóban is lógnak kifelé az emberek. Nézzétek meg a SlumdogMillionaire-t, (a magyar címét nem tudom, indiai film, amiben egy szegény fiú megnyeri a „Legyen ön is milliomos” főnyereményét), szerintem nem sokat túloztak a filmben.

A nemzeti parkban sétálgattunk, kicsit aluszkáltunk, András madarászgatott, de semmi extra.

Délután végre elfoglaltuk a szállást, és egy hideg zuhany után ágyba dőltünk, úgy aludtunk mindketten, kb. két órát, mint a halottak. Estefelé elsétáltunk a pályaudvarra (megnéztük a patkányokat) és a környékére. Sikerült adatkábelt vennünk negyedannyiért, mint ahogy Törökországban adták, és ettünk valami extra finomat és csípőset. A kifőzde úgy hirdette magát, hogy széket nem tudnak adni, de helyette minőségi ételt nyújtanak. Igazuk volt.

Éjjel fél 12-kor arra ébredtünk, hogy Andrást csípi valami,nekem pedig mindkét karom ég a csípésektől. András felkapcsolta a villanyt, és mutatja, hogy ez az ágyipoloska. Körülnézünk és látjuk, hogy az ágy tele ágyi poloskával. Hemzsegtek a lepedőn, a matracon és a párnában is. Nekem mindkét karom és a vállam teljesen összecsípve, egy nagy piros folt mindkét kezem. András lement a recepcióra, hogy gond van, jöjjön fel valaki. Mikor feljött a recepciós mutatjuk neki, hogy mi a helyzet, azonnal cseréljünk szobát. Megoldották, a másik szoba még gagyibb volt, mint ez, de legalább kevesebb fa volt benne. Mikor ott is elhelyezkedtünk, Andrásra rájött az ehetnék, úgyhogy rendelt levest meg csirkés tésztát, és jóízűen evett. Nekem egy falat nem ment le torkomon, mert azon túl, hogy érzékeny vagyok minden csípésre és dagadok, egyszerűen a gondolattól is kiráz a hideg, hogy ezek a bogarak ott másztak rajtunk. Ráadásul már több mint 30 órája alig aludtunk valamit és még attól is féltem, hogy mi lesz, ha itt is előjönnek éjjel a „bogarak”. Lámpafénynél aludtunk, mondanom sem kell, hogy nem a legjobban.

Pre-paid taxi from airport to Viktoria Train Station is 580 INR.

Accomodation: Sea Lord Hotel, not clean, bugs in the bed, only cold water. Costs 1610 INR / 2 person/night. Opposite (1 km from) VT.

Borivali National Park by suburban train. You buy ticket directly Borivali from VT, go to Dadar and change line to Borivali, one hour way (35km). Borivali NP ticket is 30 INR / person.