14. nap (2012. jan. 27.)
14th day (27. January 2012.)
Reggel kilenckor indul a buszunk Ootyból közvetlen Madurai-ba, úgyhogy félbe kell szakítanom András csevegését egy másik (nem madarász) skóttal, aki szintén több hónapra jött ki Indiába. Mellesleg minden télen Goa-ban tölt egy hónapot, mert mindenkinek szüksége van a kikapcsolódásra…
Fél kilenckor már ott állunk a buszbeállóban, ami fölé szépen oda van írva, hogy Madurai, latin betűkkel is. Már tegnap megkérdeztük, hogy biztos van-e közvetlen járat, és többen is mondták, hogy van, kilenckor. A buszok mennek – jönnek, de a minek sehol. András megkérdezi az állomásmestert, hogy ez a busz ugyan honnan jön, hogy már 20 percet késik, de kiderül, hogy sehonnan, innen indul. Szuper. Még szerencse, hogy a mellettem várakozó csávótól megkérdezem, hogy ő is odamegy-e, amikor mondja, hogy igen, de szaladjunk, mert ott megy a buszunk. Ugyanis a kedvesek nem a jó beállóba álltak be, és majdnem itthagytak mindenkit, aki viszont a jóban várakozott. András leinti a buszt, ülőhelyünk is van. Csoda. Csupán a csomagunkkal van egy kis baj, ugyanis az első ülésen töppedő „úr” nem akarja engedni, hogy mellétegyük a hátizsákokat, integet, hogy tegyük, ahova akarjuk. András leteszi mellé, hogy ő ide akarja tenni, és otthagyja.
Csupán 300 km-t megyünk, ez 10 (tíz) óránkba került. Út közben megálltunk egyszer másfél órára, utána félre és egyszer ebédszünetre. A másfél órás pihenő végén derült ki, hogy elmehettünk volna Madurai-ba egy másik busszal, és akkor nem kellett volna itt ennyi időt várakozni, de Madurai-ba kiderült, hogy 10 perccel ért be hamarabb az a busz, mert mindenhol megállt út közben, a mienk pedig express volt. Minden megállóban, ahol 3-5 percet vártunk, feljöttek a mindenféle árusok, és kiabálva árulták a portékáikat. Az ananászt vékony szeletekre vágják, mint otthon a kenyeret, és kis csomagokban adnak kb. 8 szeletet (negyed ananász), 40 forintért. Mindig finom, de eggyel befaragtunk, mert megszórták csilipaprikával, bónuszként. Halálos volt, még a kecskék sem ették meg a legpaprikásabb szeleteket.
Láttunk egy balesetet is, egy biciklist ütöttek el, egészen fura pózban feküdt a földön. A baleset helyétől 20 perc alatt értünk be a következő városba, ahonnan épp akkor indult a mentő a helyszínre. Gyors segítség.
Madurai-ba már sötétben érkezünk, és valószínűleg annyira megkavarhatta a sofőrt, hogy nem kanyarodik be a jó utcán a buszmegálló felé, így tovább haladunk egy kis egyirányú utcába, szembe a forgalommal. Ez az utca vezeti le a buszállomásról kijövő összes buszt és az egyéb hétköznapi forgalmat. És mi meg szemben velük. Volt ám dudálás, még az út közepén lévő sávelválasztó kordonrendszert is felborítottuk, de végül is csak sikerült bejutni az állomásra, a kijáraton.
Tuk-tukkal elvitetjük magunkat a szállásra, ahol az utolsó szobát kapjuk meg, és csak mára, mert holnapra az egész hotelt kibérelték egy esküvő miatt. Ebben a városban annyi a szúnyog, hogy a szállodával szemközti trafikban rögtön veszünk egy szúnyogriasztó szettet (elektromos és utántölthető), 75 rúpia. Nagyon baráti az árfekvése. Hatásos is, szúnyogmentes éjszakánk volt. Bemegyünk egy „utazási irodába”, ahol rákérdezünk a kompra Tuticorinból Sri Lankára. Azt a választ kapjuk, hogy szünetel az átkelés, így nincs más választás megvenni a repjegyetChennai-ból (Madras) Colombo-ba. Szuper tervezhetjük át újra a programunkat, mivel most dél helyett észak felé kell vennünk az irányt. Röpke óra alatt sikerül is az egészet lebonyolítani, sőt még bankkártyával is tudunk fizetni!!! Laza vacsora a szállással szemközti vegaétteremben. Nagyon finom volt, ráadásul banánlevél volt a tálunk.
Ooty – Madurai
Transport: directly bus from Ooty to Madurai, starts at 9am, 400 INR / 2 persons, 10 hours.
Accomodation: TM Lodge, 504 INR/room, clean, but you should buy an electric vaporiser (mosquito repellent). We got the last free room for only one night, because the next day booked all the rooms, because of wedding.
Fél kilenckor már ott állunk a buszbeállóban, ami fölé szépen oda van írva, hogy Madurai, latin betűkkel is. Már tegnap megkérdeztük, hogy biztos van-e közvetlen járat, és többen is mondták, hogy van, kilenckor. A buszok mennek – jönnek, de a minek sehol. András megkérdezi az állomásmestert, hogy ez a busz ugyan honnan jön, hogy már 20 percet késik, de kiderül, hogy sehonnan, innen indul. Szuper. Még szerencse, hogy a mellettem várakozó csávótól megkérdezem, hogy ő is odamegy-e, amikor mondja, hogy igen, de szaladjunk, mert ott megy a buszunk. Ugyanis a kedvesek nem a jó beállóba álltak be, és majdnem itthagytak mindenkit, aki viszont a jóban várakozott. András leinti a buszt, ülőhelyünk is van. Csoda. Csupán a csomagunkkal van egy kis baj, ugyanis az első ülésen töppedő „úr” nem akarja engedni, hogy mellétegyük a hátizsákokat, integet, hogy tegyük, ahova akarjuk. András leteszi mellé, hogy ő ide akarja tenni, és otthagyja.
Csupán 300 km-t megyünk, ez 10 (tíz) óránkba került. Út közben megálltunk egyszer másfél órára, utána félre és egyszer ebédszünetre. A másfél órás pihenő végén derült ki, hogy elmehettünk volna Madurai-ba egy másik busszal, és akkor nem kellett volna itt ennyi időt várakozni, de Madurai-ba kiderült, hogy 10 perccel ért be hamarabb az a busz, mert mindenhol megállt út közben, a mienk pedig express volt. Minden megállóban, ahol 3-5 percet vártunk, feljöttek a mindenféle árusok, és kiabálva árulták a portékáikat. Az ananászt vékony szeletekre vágják, mint otthon a kenyeret, és kis csomagokban adnak kb. 8 szeletet (negyed ananász), 40 forintért. Mindig finom, de eggyel befaragtunk, mert megszórták csilipaprikával, bónuszként. Halálos volt, még a kecskék sem ették meg a legpaprikásabb szeleteket.
Láttunk egy balesetet is, egy biciklist ütöttek el, egészen fura pózban feküdt a földön. A baleset helyétől 20 perc alatt értünk be a következő városba, ahonnan épp akkor indult a mentő a helyszínre. Gyors segítség.
Madurai-ba már sötétben érkezünk, és valószínűleg annyira megkavarhatta a sofőrt, hogy nem kanyarodik be a jó utcán a buszmegálló felé, így tovább haladunk egy kis egyirányú utcába, szembe a forgalommal. Ez az utca vezeti le a buszállomásról kijövő összes buszt és az egyéb hétköznapi forgalmat. És mi meg szemben velük. Volt ám dudálás, még az út közepén lévő sávelválasztó kordonrendszert is felborítottuk, de végül is csak sikerült bejutni az állomásra, a kijáraton.
Tuk-tukkal elvitetjük magunkat a szállásra, ahol az utolsó szobát kapjuk meg, és csak mára, mert holnapra az egész hotelt kibérelték egy esküvő miatt. Ebben a városban annyi a szúnyog, hogy a szállodával szemközti trafikban rögtön veszünk egy szúnyogriasztó szettet (elektromos és utántölthető), 75 rúpia. Nagyon baráti az árfekvése. Hatásos is, szúnyogmentes éjszakánk volt. Bemegyünk egy „utazási irodába”, ahol rákérdezünk a kompra Tuticorinból Sri Lankára. Azt a választ kapjuk, hogy szünetel az átkelés, így nincs más választás megvenni a repjegyetChennai-ból (Madras) Colombo-ba. Szuper tervezhetjük át újra a programunkat, mivel most dél helyett észak felé kell vennünk az irányt. Röpke óra alatt sikerül is az egészet lebonyolítani, sőt még bankkártyával is tudunk fizetni!!! Laza vacsora a szállással szemközti vegaétteremben. Nagyon finom volt, ráadásul banánlevél volt a tálunk.
Ooty – Madurai
Transport: directly bus from Ooty to Madurai, starts at 9am, 400 INR / 2 persons, 10 hours.
Accomodation: TM Lodge, 504 INR/room, clean, but you should buy an electric vaporiser (mosquito repellent). We got the last free room for only one night, because the next day booked all the rooms, because of wedding.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése