6. nap (2012. jan. 19.)
6th day (19. January 2012.)
András fél tízkor kelt, hogy pakoljunk, és menjünk, nehogy lekéssük a kompot. A tegnapi naphoz képest sokkal jobban vagyok, a fejem még nehéz, és gyengének érzem magam, de legalább nem szédülök. Mire mindent bepakolunk, és útra készek vagyunk, rám jön a hasmenés…
Végül is rohanva, és a női jegyvételi sorba beállva (ott mindig kevesebben vannak) elértük a kompot (épphogy), és Ernakulamban beriksáztunk a buszállomásra. András odamegy a számára legszimpatikusabb buszhoz, és kiderül, hogy tényleg az lesz a mienk. Jegyet a buszon lehet venni, kettőnknek 62 rúpia (kb. 300 Ft), a durván 40 km-es útra, ami 1,5 óra volt.
Ernakulamtól egészen Kottamangalam-ig egy összeépült falu a sok-sok település, amin keresztül jöttünk. Rögtön az út elején sikeresen belefutunk egy tüntetésbe, ami itt annyit tesz, hogy szép libasorban haladnak az út mentén a résztvevők és kiabálják a követeléseiket. Közvetlenül a buszvezető mögött ültünk, úgyhogy végigizgultuk az élő-tetrisz játékot, amit művelt vezetés címszó alatt. Mellettem egy helyi nő ült, aki néha csak úgy szívta a fogát, hogy milyen előzésekbe ment bele a sofőr egy olyan busszal, ami mindent tudott, csak gyorsulni nem. Gondolhatjátok, ha a helyinek sok volt ez a vezetési stílus, akkor mi mit szóltunk hozzá (a „szűzmáriám” elég sokszor elhangzott), pedig egy hónapja mi is élő-tetriszeztünk Egyiptomban.
Kottamangalamban beültünk egy kajáldába, ahol András egy jót evett, én pedig csipegettem, de sajna rögtön mennem is kellett a mellékhelyiségbe. Lassan már 2 napja nem ettem semmit, amit meg igen, az nem marad meg bennem.
Fogunk egy riksást, hogy vigyen ki bennünket a Hornbill Camp-be, ami Thattekad mellett van. Elmondjuk, és meg is mutatom az útikönyvben, hogy hova akarunk menni, megegyezünk az árban, majd néhány km-t elhagyva az út kettéválik. András mondja a sofőrnek, hogy jobbra kell mennünk, mert arra van a kemping, le is fotózza a táblát, amin a kemping neve alatt az áll, hogy 5 km. Hiába minden, a riksás csak balra megy és elvisz minket Thattekadba. Ott szerencsére találkoztunk egy értelmes és angolul jól beszélővel, aki ráadásul tudja, hol van a kemping, és kérem, hogy mondja el a riksásnak. Végül is, a segítségünkkel, eljutunk a kempingbe, ahol már várnak ránk. És akkor kezdődik a hiszti, mert a riksás több pénzt akar. Előadja, hogy mi Thattekad-ba akartunk menni, és utána variáltunk, blabla, de András mutatja a képet a tábláról, és mondjuk, hogy nem, mi kértük, hogy a kereszteződésben forduljon jobbra. Tíz perc hiszti után (már a pénzt is ledobálta a földre a riksás) András ad neki 50 rúpiával (200 Ft) többet, és otthagyjuk, csináljon, amit akar.
Hornbill kemping: nagyon híres a nyugati turisták között, az árak is sajnos ehhez alkalmazkodnak, de egyértelműen minőségi itt minden. A kemping egy folyó partjára épült, melynek a túloldalán van a „madár-szentély” (talán így lehet a legjobban lefordítani), ami valójában egy nemzeti park, a második legrégebbi Indiában. Míg elintézik a formaságokat (papírozás) limonádéval kedveskednek és elmondják, hogy egy hete voltak magyar vendégek és meg is mutatják a vendégkönyvben. Milyen kicsi a világ, Mogyiék voltak MG-vel és MB-vel!!! (Személyiség jogokra tekintettel csak monogramokat írok) Sajnos a parkba nem lehet bemenni, de minden jó madárfajt lehet látni azon kívül is. Andrással megbeszéltük, hogy egy teljes napot csak a madarászatnak szentelünk, vezetővel, egy másikat pedig azokkal a tevékenységekkel, amik benne vannak a sátor árában (lásd a holnapi napot).
A szállásunk egy olyan sátor, ami egy kis szobácskának felel meg, szőnyeggel, kis asztalkával, ágyakkal, és a sátor mögött egy rendes nyugati fürdőszobával. Mindez egy magasra emelt betonalapon áll, és a sátor felett pedig pálmalevél tetővel, hogy eső esetén ne ázzon az egész felszerelés. A sátor teljesen zárható, zipzárral, az ablakokon szúnyoghálók és kívül-belül sötétítők. A sátor előtt pedig kis terasz, nyugágyakkal, a kb. 5 méterre lévő folyóra nézve. Nagyon hangulatos, tiszta és kulturált, ráadásul pont kellemes a hőmérséklet, és csak a madarakat lehet hallani, nincs dudálás, kocsizaj és kiabálás sem.
András a kempingben sétálgat, madarászik, én pedig a teraszon olvasgatok, rejtvényt fejtek, a kétnapos koplalás és a két csomag cipelése után nem érzem magam elég fittnek a tűző napon mászkáláshoz.
Eltévesztjük a vacsora időpontját, egy órával hamarabb megyünk, és ennek köszönhetően látunk egy halászbaglyot, meg ismerkedünk a helyi tudnivalókkal: biciklizni csak fél 10-től lehet, meg van ültetvény-séta is, na meg kajakozás a folyón.
A vacsi zöldségleves, és utána svédasztalos keralai felhozatal: kenyérféle (mindig más), valamilyen rizs, kétféle zöldséges tál, egyféle húsos tál és még valami zöldség. Mind szószban: kari, masszala, kofta… András jól megrakja a tányért, én még óvatosan duhajkodok, finom minden. És még desszert is van, rizspuding. Na ezt nem tudom leírni, hogy milyen, mert itt minden édesség puding, és ahány ház, annyiféle.
Este András kidől, én meg blogot írok. Végre nincs poloska, nincs szúnyog, nincs meleg, nincs hideg.
Kochi – Thattekad Hornbill Camp
Transport: by ferry form Fort Kochi to Ernakulam, by public bus from Ernakulam KSRTC Station to Kottamangalam, 62 INR / 2 person, 1,5 hour, and by tuk-tuk from Kottamangalam bus station to Hornbill Camp, 170 INR.
Végül is rohanva, és a női jegyvételi sorba beállva (ott mindig kevesebben vannak) elértük a kompot (épphogy), és Ernakulamban beriksáztunk a buszállomásra. András odamegy a számára legszimpatikusabb buszhoz, és kiderül, hogy tényleg az lesz a mienk. Jegyet a buszon lehet venni, kettőnknek 62 rúpia (kb. 300 Ft), a durván 40 km-es útra, ami 1,5 óra volt.
Ernakulamtól egészen Kottamangalam-ig egy összeépült falu a sok-sok település, amin keresztül jöttünk. Rögtön az út elején sikeresen belefutunk egy tüntetésbe, ami itt annyit tesz, hogy szép libasorban haladnak az út mentén a résztvevők és kiabálják a követeléseiket. Közvetlenül a buszvezető mögött ültünk, úgyhogy végigizgultuk az élő-tetrisz játékot, amit művelt vezetés címszó alatt. Mellettem egy helyi nő ült, aki néha csak úgy szívta a fogát, hogy milyen előzésekbe ment bele a sofőr egy olyan busszal, ami mindent tudott, csak gyorsulni nem. Gondolhatjátok, ha a helyinek sok volt ez a vezetési stílus, akkor mi mit szóltunk hozzá (a „szűzmáriám” elég sokszor elhangzott), pedig egy hónapja mi is élő-tetriszeztünk Egyiptomban.
Kottamangalamban beültünk egy kajáldába, ahol András egy jót evett, én pedig csipegettem, de sajna rögtön mennem is kellett a mellékhelyiségbe. Lassan már 2 napja nem ettem semmit, amit meg igen, az nem marad meg bennem.
Fogunk egy riksást, hogy vigyen ki bennünket a Hornbill Camp-be, ami Thattekad mellett van. Elmondjuk, és meg is mutatom az útikönyvben, hogy hova akarunk menni, megegyezünk az árban, majd néhány km-t elhagyva az út kettéválik. András mondja a sofőrnek, hogy jobbra kell mennünk, mert arra van a kemping, le is fotózza a táblát, amin a kemping neve alatt az áll, hogy 5 km. Hiába minden, a riksás csak balra megy és elvisz minket Thattekadba. Ott szerencsére találkoztunk egy értelmes és angolul jól beszélővel, aki ráadásul tudja, hol van a kemping, és kérem, hogy mondja el a riksásnak. Végül is, a segítségünkkel, eljutunk a kempingbe, ahol már várnak ránk. És akkor kezdődik a hiszti, mert a riksás több pénzt akar. Előadja, hogy mi Thattekad-ba akartunk menni, és utána variáltunk, blabla, de András mutatja a képet a tábláról, és mondjuk, hogy nem, mi kértük, hogy a kereszteződésben forduljon jobbra. Tíz perc hiszti után (már a pénzt is ledobálta a földre a riksás) András ad neki 50 rúpiával (200 Ft) többet, és otthagyjuk, csináljon, amit akar.
Hornbill kemping: nagyon híres a nyugati turisták között, az árak is sajnos ehhez alkalmazkodnak, de egyértelműen minőségi itt minden. A kemping egy folyó partjára épült, melynek a túloldalán van a „madár-szentély” (talán így lehet a legjobban lefordítani), ami valójában egy nemzeti park, a második legrégebbi Indiában. Míg elintézik a formaságokat (papírozás) limonádéval kedveskednek és elmondják, hogy egy hete voltak magyar vendégek és meg is mutatják a vendégkönyvben. Milyen kicsi a világ, Mogyiék voltak MG-vel és MB-vel!!! (Személyiség jogokra tekintettel csak monogramokat írok) Sajnos a parkba nem lehet bemenni, de minden jó madárfajt lehet látni azon kívül is. Andrással megbeszéltük, hogy egy teljes napot csak a madarászatnak szentelünk, vezetővel, egy másikat pedig azokkal a tevékenységekkel, amik benne vannak a sátor árában (lásd a holnapi napot).
A szállásunk egy olyan sátor, ami egy kis szobácskának felel meg, szőnyeggel, kis asztalkával, ágyakkal, és a sátor mögött egy rendes nyugati fürdőszobával. Mindez egy magasra emelt betonalapon áll, és a sátor felett pedig pálmalevél tetővel, hogy eső esetén ne ázzon az egész felszerelés. A sátor teljesen zárható, zipzárral, az ablakokon szúnyoghálók és kívül-belül sötétítők. A sátor előtt pedig kis terasz, nyugágyakkal, a kb. 5 méterre lévő folyóra nézve. Nagyon hangulatos, tiszta és kulturált, ráadásul pont kellemes a hőmérséklet, és csak a madarakat lehet hallani, nincs dudálás, kocsizaj és kiabálás sem.
András a kempingben sétálgat, madarászik, én pedig a teraszon olvasgatok, rejtvényt fejtek, a kétnapos koplalás és a két csomag cipelése után nem érzem magam elég fittnek a tűző napon mászkáláshoz.
Eltévesztjük a vacsora időpontját, egy órával hamarabb megyünk, és ennek köszönhetően látunk egy halászbaglyot, meg ismerkedünk a helyi tudnivalókkal: biciklizni csak fél 10-től lehet, meg van ültetvény-séta is, na meg kajakozás a folyón.
A vacsi zöldségleves, és utána svédasztalos keralai felhozatal: kenyérféle (mindig más), valamilyen rizs, kétféle zöldséges tál, egyféle húsos tál és még valami zöldség. Mind szószban: kari, masszala, kofta… András jól megrakja a tányért, én még óvatosan duhajkodok, finom minden. És még desszert is van, rizspuding. Na ezt nem tudom leírni, hogy milyen, mert itt minden édesség puding, és ahány ház, annyiféle.
Este András kidől, én meg blogot írok. Végre nincs poloska, nincs szúnyog, nincs meleg, nincs hideg.
Kochi – Thattekad Hornbill Camp
Transport: by ferry form Fort Kochi to Ernakulam, by public bus from Ernakulam KSRTC Station to Kottamangalam, 62 INR / 2 person, 1,5 hour, and by tuk-tuk from Kottamangalam bus station to Hornbill Camp, 170 INR.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése