13th day (26. January 2012.)
András reggel hatkor kel, hogy kibuszozzon a Cairnhill erdőbe, ahol tegnap délután voltunk. Kiengedem és bezárom utána az ajtót, én még maradok és alszok, ameddig tudok.
Nyolc körül ébredek, és nézem a TV-t, András kilenc körül ér vissza, azzal, hogy nincs új faja, viszont reggel kifelé egy munkásbusszal ment, ami pont az erdő előtt rakta le.
Úgy döntünk, hogy ma laza napot tartunk, mert mindketten fáradtak vagyunk, minden reggel 6-7 között kelünk, egész nap megyünk a 30 fokban, tűző napon, hátizsákkal, és legfőképpen gyalog (a napi átlag 4-6 km). A szobánk előtt van egy pad, odasüt a nap, én ott, András pedig az ágyban olvasgatja az otthonról hozott és a repülőn kapott újságokat. Utána tervezzük a további utunkat, hogy még milyen jegyeket kell venni és foglalni, stb… A padon ülve látom, hogy a hárommal arrébbi szomszédunk is madarász, András mutat is neki egy sast, majd beszélgetünk velük, skótok. Három és fél hónapra jöttek, ebből egyet Sri Lankán töltenek.
Délután visszamegyünk a botanikus kertbe, ahol keressük a ritka légykapót, de nem találjuk. Bangalore-i fotósoknak mutatja András a tegnap látott kasmír légykapót. Viszonozzák a szívességet, egy IndianBlueRobin-val. Azon problémáznak, hogy túl közel van a madár!!! Pont a fordítottja, mint Magyarországon… A kertben is van egy Coffee Day, (kávézó), finom kávés különlegességekkel, tegnap egy elit kávézóban ittunk frappét és csokikávét, magyar árakon, itt bent pedig kapuccsinót, tizedannyiért. Már sötétedik, amikor visszaindulunk. Odafelé megállunk a bazársoron, mindent lehet itt kapni, de tényleg, végül is mi kézzel készített csokit veszünk (nagggyon finom) és Mesinek (húgom) egy kis apróságot.
Sötétben érünk vissza a szállásunkhoz és a mellette lévő étteremben vacsizunk, a szokásos paradicsomlevest és csirkés meg zöldséges tésztát. Finom és méretes adagot adnak, ráadásul szerencsénk is van, mert mikor kihozzák a kaját, akkor csusszan be a konyhába az étteremből egy aranyos cickány, ami már egy ideje a tálaló szekrény alól figyelt bennünket (mi meg őt). Valószínűleg a konyhában aludt éjjel, mert ott sokkal melegebb van, mint kint. Sőt csótányból is nagyobb a választék…
Este még beszélgetünk egy kicsit a skót házaspárral, és bedőlünk az ágyba. Éjjel megint hideg volt, viszont szerencsénkre valaki este kért meleg vizet, akinek a bojlerre a mienkkel egy áramkörön van, úgyhogy potya forró vízben fürödhettünk. Azért más így lefeküdni, mint a hideg vizes mosdás után!
Ooty
Lunch: next to Reflection Guest House, something Palace Hotel. Good and cheap food.
Nyolc körül ébredek, és nézem a TV-t, András kilenc körül ér vissza, azzal, hogy nincs új faja, viszont reggel kifelé egy munkásbusszal ment, ami pont az erdő előtt rakta le.
Úgy döntünk, hogy ma laza napot tartunk, mert mindketten fáradtak vagyunk, minden reggel 6-7 között kelünk, egész nap megyünk a 30 fokban, tűző napon, hátizsákkal, és legfőképpen gyalog (a napi átlag 4-6 km). A szobánk előtt van egy pad, odasüt a nap, én ott, András pedig az ágyban olvasgatja az otthonról hozott és a repülőn kapott újságokat. Utána tervezzük a további utunkat, hogy még milyen jegyeket kell venni és foglalni, stb… A padon ülve látom, hogy a hárommal arrébbi szomszédunk is madarász, András mutat is neki egy sast, majd beszélgetünk velük, skótok. Három és fél hónapra jöttek, ebből egyet Sri Lankán töltenek.
Délután visszamegyünk a botanikus kertbe, ahol keressük a ritka légykapót, de nem találjuk. Bangalore-i fotósoknak mutatja András a tegnap látott kasmír légykapót. Viszonozzák a szívességet, egy IndianBlueRobin-val. Azon problémáznak, hogy túl közel van a madár!!! Pont a fordítottja, mint Magyarországon… A kertben is van egy Coffee Day, (kávézó), finom kávés különlegességekkel, tegnap egy elit kávézóban ittunk frappét és csokikávét, magyar árakon, itt bent pedig kapuccsinót, tizedannyiért. Már sötétedik, amikor visszaindulunk. Odafelé megállunk a bazársoron, mindent lehet itt kapni, de tényleg, végül is mi kézzel készített csokit veszünk (nagggyon finom) és Mesinek (húgom) egy kis apróságot.
Sötétben érünk vissza a szállásunkhoz és a mellette lévő étteremben vacsizunk, a szokásos paradicsomlevest és csirkés meg zöldséges tésztát. Finom és méretes adagot adnak, ráadásul szerencsénk is van, mert mikor kihozzák a kaját, akkor csusszan be a konyhába az étteremből egy aranyos cickány, ami már egy ideje a tálaló szekrény alól figyelt bennünket (mi meg őt). Valószínűleg a konyhában aludt éjjel, mert ott sokkal melegebb van, mint kint. Sőt csótányból is nagyobb a választék…
Este még beszélgetünk egy kicsit a skót házaspárral, és bedőlünk az ágyba. Éjjel megint hideg volt, viszont szerencsénkre valaki este kért meleg vizet, akinek a bojlerre a mienkkel egy áramkörön van, úgyhogy potya forró vízben fürödhettünk. Azért más így lefeküdni, mint a hideg vizes mosdás után!
Ooty
Lunch: next to Reflection Guest House, something Palace Hotel. Good and cheap food.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése