11. nap (2012. jan. 24.)
11th day (24. January 2012.)
Ma éjjel még hidegebb volt, mint tegnap, legalábbis nekem. Hajnal fél hatkor a szomszéd szobából egy fiatal pár olyan hanggal csattogott ki, mintha egy elefánt csorda lett volna, úgyhogy a negyed hetes kelésünk oda.
A ki nem táblázott buszmegállóban várjuk már 6:40-kor a hét órás közvetlen járatot Coimbatore-ba, egy francia nővel, aki Új-Kaledóniában lakik. Ő már tegnap reggel is itt ült, de állítólag olyan sokat késett a busz, hogy megunta a várakozást, és maradt még egy napot Munnar-ban. Nem jók az előjelek.
7:20-kor érkezik egy busz, kicsit feljebb áll meg, gyorsan odarongyolunk a cuccokkal, de kiderül, hogy az nem oda megy. Most mi legyen? Hol várjunk, és mennyit? András visszamegy az eredeti váróhelyre, mert onnan látja a menetrend táblát is, hátha… Ez idő alatt odajön hozzám a jegyárus, hogy nincs közvetlen busz Coimbatore-ba, higgyem el. Szerinte menjünk el az ő buszukkal Marayoor-ig, onnan Udumalaipet-ig, onnan Pollachi-ig és onnan van közvetlen járat Coimbatore-ba. Ezekben a városokban mindenhol át kell szállni egy másik buszra, csak így lehet. A nő mellettem már az első átszállásnál elveszítette a fonalat, és ragaszkodott ahhoz, hogy ő megvárja, a közvetlen járatot. András is odaér közben, elmondom a szitut, ő azért még megkérdezi a sofőrt is, de ugyanezt a szép útvonalat kapja válaszként. Jön hozzám, hogy akkor én tudom, hogy kell menni? Igen. Akkor jó, mert hármunk közül én tudom egyedül.
Úgy döntünk, hogy várunk a közvetlenre, amíg el nem indul ez a busz, ha nem jön, akkor ezzel megyünk. Nem jött, ezzel mentünk. A következő két órában hegyről lefelé zötykölődünk, fékezünk és dudálunk, egy olyan tákolmányon, aminek nincs lengéscsillapítója. Néha szó szerint úgy éreztem, hogy kiszakadnak a hasfalamon keresztül a beleim.
Marayoor-ban kiderül, hogy még busztsztrájk is van (már megint), és emiatt késnek a buszok. Hát egyre jobb, mert ha Coimbatore-ból nem kapjuk el a délután 2 órás buszt Mettupalayam-ba, akkor lőttek a kisvonatnak! Végül is jön a busz, felszállunk, két óra múlva átszállunk Udumalaipet-ben, majd két óra múlva megérkezünk Pollachiba, ahol a busz majdnem tovább ment velem, mert András és közém bevágta magát egy helyi a leszállásnál, és elesett a lépcsőn. Mire felkecmergett, elindult a busz, rajta velem. Kiabáltam, hogy álljon meg, Andrásék ütötték néhány helyivel a busz oldalát odalentről, de nem állt meg, csak lassított, úgyhogy a mozgó buszról ugrottam le kb. 20 -25 kilóval a hátamon. Hát ezt is kipipálhatom…
Pollachiban akkora a buszpályaudvar, hogy három dupla peron van, közöttük épületekkel, az út mindkét oldalán. Természetesen a mienk az út túloldaláról a legtávolabbi peronról indul. Kisebb kavarás után, mert még a jegyárusok sem tudják, mi – hova – honnan indul, végül is András körbekérdez 3 buszt, és amelyiknél azt mondják, hogy Coimbatore, felugrik. Én meg utána, ugranék, ha a jegyárus nem kezdene lefelé húzni, hogy szálljak le, mert túl sokan vannak a buszon. Mondom, hogy a férjem fent van, engem innen le nem szed. Engem rögtön beenged maga mellé egy kismama, igaz, hogy csak a jobb oldali fenekem van az ülésen, és az oszlopot karolva tartom egy órán keresztül András nagy zsákját, de még mindig jobb, mint neki, aki az én zsákomat tartja az ölében végig az úton. Ja, és az összes busz dugig volt.
Coimbatore-ban kiderül, nagy nehezen, hogy egy másik állomásról indul tovább a busz Mettupalayam-ba, a város másik feléből. Szuper, bérelünk egy riksát, hárman, a nővel, aki végig jött velünk, de szerintünk fogalma nem volt arról, hol vagyunk, és kivitetjük magunkat a másik állomásra, amiről kiderül, hogy nem egyenlő a harmadikkal, ahonnan Ooty-ba mennek a buszok (oda szeretnénk kisvonattal eljutni holnap). Ha valaki elvesztette a fonalat, nem gond, mert nekünk is nehéz volt megérteni.
Egy óra buszozás után eljutunk Mettupalayam-ba, van szállásunk is, viszonylag olcsón, tisztának tűnik, és van meleg víz is. Gyorsan kimegyünk a vonatállomásra, hogy megvegyük és lefoglaljuk holnapra a jegyet, első osztályra (ha már lúd, legyen kövér). Már a hotel előcsarnokában találkozunk az útitársunkkal, hogy ő most jön az állomásról, csak másodosztályra van hely, de várólistás. Szóval vagy lesz hely holnap, vagy nem. Kimész reggel, és kiderül.
Kis tanakodás után mi is veszünk várólistás jegyet másodosztályra (200 Ft kettőnknek), azt mondja a jegyárus, hogy reggel 6-ra ki kell menni, és ha van hely a vonaton, le kell ülni, és akkor mehetsz. A vonat fél nyolckor indul.
Kajázunk valami helyi péksütemény-szerűségeket, én veszek hajcsatot, és beengednek engem egy olyan boltba, ahova a helyiek nem mehetnek be. Keksz és mangó lé lesz ma a vacsi, mert iszonyatos itt a meleg, és nem kívánjuk a kaját.
A szálláson tervezgetünk, és megvitatjuk, hogy nem megyünk reggel a kisvonattal, inkább majd visszafelé jövünk vele, 3-4 nap múlva, amire holnap megvesszük előre a jegyet, első osztályra. Holnap busszal megyünk tovább. Ha ezt tudjuk, akkor ma már Ooty-ban aludnánk, és nyertünk volna fél napot. Ilyen az élet.
Munnar – Mettupalayam
Lonely Planet writes, but no directly bus from Munnar to Coimbatore at 7:00 in the morning. We’re waiting 40 minutes, and catched another one. There are 2 options if the directly bus doesn’t come:
1)Munnar – Marayur – Udumalaipet – Pollachi – Coimbatore (we did this) or
2)Munnar – Udumalaipet – Pollachi – Coimbatore
The journey is same long, and same costs: Munnar – Marayur is 33 INR / person (2 hours), Marayur – Udumalaipet is 26 INR / person (2 hours), Udumalaipet – Pollachi is 18 INR / person (1 hour), Pollachi – Coimbatore is 17 INR / person (1 hour).
There are some buses from Coimbatore to Mettupalayam, 16 INR / person (1 hour).
Accomodation: Nanda Lodge, 520 INR / room, clean, hot water.
Train to Ooty: no sits on 1st class for tomorrow, and more, we got waiting-ticket for 2nd class!! Maybe we can go, maybe can’t. There are lots of buses to Ooty, 2,5 hours journey.
A ki nem táblázott buszmegállóban várjuk már 6:40-kor a hét órás közvetlen járatot Coimbatore-ba, egy francia nővel, aki Új-Kaledóniában lakik. Ő már tegnap reggel is itt ült, de állítólag olyan sokat késett a busz, hogy megunta a várakozást, és maradt még egy napot Munnar-ban. Nem jók az előjelek.
7:20-kor érkezik egy busz, kicsit feljebb áll meg, gyorsan odarongyolunk a cuccokkal, de kiderül, hogy az nem oda megy. Most mi legyen? Hol várjunk, és mennyit? András visszamegy az eredeti váróhelyre, mert onnan látja a menetrend táblát is, hátha… Ez idő alatt odajön hozzám a jegyárus, hogy nincs közvetlen busz Coimbatore-ba, higgyem el. Szerinte menjünk el az ő buszukkal Marayoor-ig, onnan Udumalaipet-ig, onnan Pollachi-ig és onnan van közvetlen járat Coimbatore-ba. Ezekben a városokban mindenhol át kell szállni egy másik buszra, csak így lehet. A nő mellettem már az első átszállásnál elveszítette a fonalat, és ragaszkodott ahhoz, hogy ő megvárja, a közvetlen járatot. András is odaér közben, elmondom a szitut, ő azért még megkérdezi a sofőrt is, de ugyanezt a szép útvonalat kapja válaszként. Jön hozzám, hogy akkor én tudom, hogy kell menni? Igen. Akkor jó, mert hármunk közül én tudom egyedül.
Úgy döntünk, hogy várunk a közvetlenre, amíg el nem indul ez a busz, ha nem jön, akkor ezzel megyünk. Nem jött, ezzel mentünk. A következő két órában hegyről lefelé zötykölődünk, fékezünk és dudálunk, egy olyan tákolmányon, aminek nincs lengéscsillapítója. Néha szó szerint úgy éreztem, hogy kiszakadnak a hasfalamon keresztül a beleim.
Marayoor-ban kiderül, hogy még busztsztrájk is van (már megint), és emiatt késnek a buszok. Hát egyre jobb, mert ha Coimbatore-ból nem kapjuk el a délután 2 órás buszt Mettupalayam-ba, akkor lőttek a kisvonatnak! Végül is jön a busz, felszállunk, két óra múlva átszállunk Udumalaipet-ben, majd két óra múlva megérkezünk Pollachiba, ahol a busz majdnem tovább ment velem, mert András és közém bevágta magát egy helyi a leszállásnál, és elesett a lépcsőn. Mire felkecmergett, elindult a busz, rajta velem. Kiabáltam, hogy álljon meg, Andrásék ütötték néhány helyivel a busz oldalát odalentről, de nem állt meg, csak lassított, úgyhogy a mozgó buszról ugrottam le kb. 20 -25 kilóval a hátamon. Hát ezt is kipipálhatom…
Pollachiban akkora a buszpályaudvar, hogy három dupla peron van, közöttük épületekkel, az út mindkét oldalán. Természetesen a mienk az út túloldaláról a legtávolabbi peronról indul. Kisebb kavarás után, mert még a jegyárusok sem tudják, mi – hova – honnan indul, végül is András körbekérdez 3 buszt, és amelyiknél azt mondják, hogy Coimbatore, felugrik. Én meg utána, ugranék, ha a jegyárus nem kezdene lefelé húzni, hogy szálljak le, mert túl sokan vannak a buszon. Mondom, hogy a férjem fent van, engem innen le nem szed. Engem rögtön beenged maga mellé egy kismama, igaz, hogy csak a jobb oldali fenekem van az ülésen, és az oszlopot karolva tartom egy órán keresztül András nagy zsákját, de még mindig jobb, mint neki, aki az én zsákomat tartja az ölében végig az úton. Ja, és az összes busz dugig volt.
Coimbatore-ban kiderül, nagy nehezen, hogy egy másik állomásról indul tovább a busz Mettupalayam-ba, a város másik feléből. Szuper, bérelünk egy riksát, hárman, a nővel, aki végig jött velünk, de szerintünk fogalma nem volt arról, hol vagyunk, és kivitetjük magunkat a másik állomásra, amiről kiderül, hogy nem egyenlő a harmadikkal, ahonnan Ooty-ba mennek a buszok (oda szeretnénk kisvonattal eljutni holnap). Ha valaki elvesztette a fonalat, nem gond, mert nekünk is nehéz volt megérteni.
Egy óra buszozás után eljutunk Mettupalayam-ba, van szállásunk is, viszonylag olcsón, tisztának tűnik, és van meleg víz is. Gyorsan kimegyünk a vonatállomásra, hogy megvegyük és lefoglaljuk holnapra a jegyet, első osztályra (ha már lúd, legyen kövér). Már a hotel előcsarnokában találkozunk az útitársunkkal, hogy ő most jön az állomásról, csak másodosztályra van hely, de várólistás. Szóval vagy lesz hely holnap, vagy nem. Kimész reggel, és kiderül.
Kis tanakodás után mi is veszünk várólistás jegyet másodosztályra (200 Ft kettőnknek), azt mondja a jegyárus, hogy reggel 6-ra ki kell menni, és ha van hely a vonaton, le kell ülni, és akkor mehetsz. A vonat fél nyolckor indul.
Kajázunk valami helyi péksütemény-szerűségeket, én veszek hajcsatot, és beengednek engem egy olyan boltba, ahova a helyiek nem mehetnek be. Keksz és mangó lé lesz ma a vacsi, mert iszonyatos itt a meleg, és nem kívánjuk a kaját.
A szálláson tervezgetünk, és megvitatjuk, hogy nem megyünk reggel a kisvonattal, inkább majd visszafelé jövünk vele, 3-4 nap múlva, amire holnap megvesszük előre a jegyet, első osztályra. Holnap busszal megyünk tovább. Ha ezt tudjuk, akkor ma már Ooty-ban aludnánk, és nyertünk volna fél napot. Ilyen az élet.
Munnar – Mettupalayam
Lonely Planet writes, but no directly bus from Munnar to Coimbatore at 7:00 in the morning. We’re waiting 40 minutes, and catched another one. There are 2 options if the directly bus doesn’t come:
1)Munnar – Marayur – Udumalaipet – Pollachi – Coimbatore (we did this) or
2)Munnar – Udumalaipet – Pollachi – Coimbatore
The journey is same long, and same costs: Munnar – Marayur is 33 INR / person (2 hours), Marayur – Udumalaipet is 26 INR / person (2 hours), Udumalaipet – Pollachi is 18 INR / person (1 hour), Pollachi – Coimbatore is 17 INR / person (1 hour).
There are some buses from Coimbatore to Mettupalayam, 16 INR / person (1 hour).
Accomodation: Nanda Lodge, 520 INR / room, clean, hot water.
Train to Ooty: no sits on 1st class for tomorrow, and more, we got waiting-ticket for 2nd class!! Maybe we can go, maybe can’t. There are lots of buses to Ooty, 2,5 hours journey.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése