9. nap (2012. jan. 22.)
9th day (22. January 2012.)
Nyolc körül reggelizünk, a szokásos felhozatal mellett van zöldséges tojásrántotta is, be is puszilunk három adagot.
A motoros riksa 10 körül jön értünk, szerencsére ezek értelmesebbek, mint aki hozott bennünket. A két vezetőtől elbúcsúzunk, és magunkban ettől a gyönyörű és csendes helytől is. Megyünk vissza a mindig zajos „hétköznapokba”. (Indiában, a városokban szerintünk leállna az emberek légzése, ha csend lenne. Hajnalban, amikor még alig van élet, akkor is zajt csapnak maguk körül, ha mással nem, akkor a mobiljukon hallgatnak hangosan valami zenét.)
A riksás a kothamangalami buszpályaudvaron rak le bennünket, és még meg is állítja az éppen induló buszt, hogy ne kelljen várnunk a következőre. Sikerül az utolsó előtti sorban találnunk két egymás melletti üres helyet és örülünk, hogy most nem kell végignéznünk az élő-tetriszt. Pár perc múlva megjelenik a jegyárus, és közli, hogy az az ő helye, úgyhogy két helyváltás után csak kikötünk egymás mellett megint a sofőr mögött. Ráadásul Munnar-ig az út két és fél óra, hegynek felfelé, nehezített pálya…
Munnar városka Kerala állam keleti részén fekszik, a Nilgiri-hegységben. Nilgiri azt jelenti, hogy kék hegyek. A fő látnivalók itt a környező teaültetvények, vízesések, nemzeti parkok és egy teamúzeum. A város előtt kb. 10 km-re tűnnek fel az első teaültetvények, amelyek kockás takaróként borítják be a hegyeket.
Megérkezve Munnar-ba természetesen nem a jó buszmegállóban szállunk le, így bejutunk a városközpontba, a bazár tövébe. Már otthon kinéztem a Lonely Planet-ből két szállást, ami tetszett, a kilométerekkel ezelőtt elhagyott buszmegálló közelében... Szedem elő a könyvet az egyik hátizsákból (néha a „nagy” hátizsákom könnyebb a 11 kilójával, mint a kézim), hogy gyorsan kinézzek valamit ide, mikor is odapattan elénk egy helyi, és mutogatja, hogy itt van egy jó szállás, ahol még fakultatív programokra is be lehet fizetni. Nem mintha ez minket annyira megmozgatna…
Végül elmegyünk vele a szállásra, amihez csak 20 térdmagas lépcsőn kell felmászni, és a házban is a második emeleten van a szoba, amit én nézek meg, hogy tiszta-e (az), és a mennyi-re válasz, hogy 700 rúpia. „Ááá, hát ezt én még megbeszélem a férjemmel!” címmel letrappolok, és mire leér a csávó, már 600 az ár. Sikerült alkudnom alkudozás nélkül! Mellesleg erkélyes szobánk van, „szép” kilátással a hegyekre.
Elsorolja, hogy milyen fakultatív programok vannak és András alkudozásával abból is lecsippentünk 100-100 rúpiát, holnap reggel 7-kor megyünk egy nagy kört a város körül.
Kicsit lazítunk, majd az első szimpatikus kajáldába bevetjük magunkat, ahol meglepően jó árak mellett hatalmas választék van, és nem csak szószos helyi kajákból, hanem emberből is. Rendelünk két paradicsomlevest, mert azt még soha nem rontották el ebben az országban, és egy zöldséges tésztát, tekintettel mindkettőnk emésztési gondjaira, és jó fél óra múlva már jön is. Addig beszélgetünk a velünk szemben ülő helyiekkel.
Ebéd után fogunk egy riksást és elmegyünk Rajamalai-ba, amit András néz ki a madaras könyvéből, és amiről kiderül, hogy nem más, mint az Eravikulam Nemzeti Park. A jegyárus bódénál hihetetlen hosszú sor kígyózik, ők mind arra a buszra várnak, ami minket is bevisz a Parkba. Ugyanis csak 1 km hosszú sétálható út van idebent, de az is 4 km-re a bejárattól. Szerencsére nekünk nem kellett kivárnunk a sort, beállítottak minket az elejére (legalább 50-60 ember elé), viszont tény, hogy tízszer annyit is fizettünk, mint a helyiek. A sétaútvonal elejénél kecskék ugrálnak, ez a faj csak itt található meg a Nilgiri-hegységben, a neve is mutatja, Nilgiri tahr (kecske). Andrásnak már a buszból volt két új faja, de miután leszállunk és gyalogolunk, csak mérgelődik. Mert annyi az ember és mind kiabál. Hogy fog itt madarászni? Addig morog, míg megunom, és egy bokorcsoportnál megállok, hogy akkor most itt szétnézünk, nem megyünk tovább. És elugrál előttünk az a ritka madár, amiért jöttünk! Bóklászunk egy kicsit itt, amikor szembejön négy távcsöves, kettő helyi, akiket megkérdezünk, hogy láttak-e valami jót itt? Gyorsan elsorolnak pár fajt, és a helyeket ahol látták. Majd mennek tovább, mivel ők nem csak madarászok, hanem vezetők is, akiknek a madár-tudásáért a másik két távcsöves, turista, nem keveset fizetett. Meg is találjuk az összes fajt, amit felsoroltak, és addig járkálunk fel és alá, hogy a sétaút végéről jövő őrök szólnak, hogy záróra van. Visszafelé is riksával mentünk, de ötödannyiért, mint idefelé, mert a park személyzete fogott nekünk egyet helyi árakkal. Ennyit számít, hogy helyi vagy, vagy turista.
Este egy kis netezés, majd pihi, mert holnap reggel hétkor már indulunk a túrára.
Hornbill Camp (Thattekad) – Munnar
Transport by bus from Kothamangalam to Munnar, about 130 INR/2 person, 2,5 hours.
Accomodation: Kaippallil Homestay, 600 INR/night (with balcony, hot water, clean).
Eravikulam National Park (Rajamalai): ticket is 250 INR/person + bus is 70 INR/person. You have to buy bus-ticket too, because this is the only type of way into the Park. You can walk inside the park, track is only 1 km, about 4 km from the entrance. Transport by riksaw, to Eravikulam NP costs 100 INR/2 person, back 20 INR/2 person, because the NP staff negotiated about the price.
Food: Rapsy restaurant in the bazaar, good meals good price. Lunchtime is full of local people.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése