15. nap (2012. jan. 28.)
15th day (28. January 2012.)
Reggel 7-kor kelünk, és nekivágunk Dél-India egyik legidősebb városának, ami zarándokhely is egyben. Madurai nem csak a templomáról híres, hanem textilközpont is, hiszen 1921-ben Gandhi itt határozta el, hogy nem visel mást, csak „khadi-t”, (kézzel szőtt ruha), ennek is köszönhetően a városban mindenhol szabóságokra lehet bukkanni. Ezt mi is megtapasztaltuk, mert míg elfogyasztottuk egy helyi kifőzde reggelijét, a nagyon finom és tömör fánkokat és a tejeskávét, addig egy szabó csapódott mellénk és reklámozta, hogy a dédapjától kezdődően a család összes férfitagja szabó, és 2 óra alatt megvarr egy inget Andrásnak, sőt selyeminget is 3000 forintért. Nem kértük. (Evés közben odajött egy koldus is, akinek András adott egy fél fánkot, de az neki nem volt elég, és a kezemből is ki akarta tépni a meg nem kezdett kajámat. Résen voltam, és elzavartuk.)
Célpontunk a Sri Meenakshi templom, ami a dravida építészet egyik csodája. Állítólag naponta 10.000 (tízezer) látogató keresi fel, zarándokok és turisták vegyesen. A templomot 1560-ban építették, de a története 2000 évre nyúlik vissza, amikor Madurai volt Pandyan állam fővárosa. Valójában több kisebb templom van itt, összesen 6 hektáron terülnek el, fallal körülvéve, 4 magas „gopuram” – bejárattal, amik 45 és 50 m magasak, színes ember és állatfigurákkal. Már messziről is nagyon látványos!
A bejutással van némi problémánk. Az itteni férfiak hosszú kendőt tekernek a derekuk köré, amely a bokájukig ér, ez a lungi. Persze vannak, akik nadrágot viselnek, de a legnépszerűbb a lungi. András persze rövidnadrágba jött, amiben nem mehet be, mert kint a térde. Odaadom neki a kék nagykendőm, hogy csináljon belőle lungit, nevetnek a helyiek, de így már bemehet. Szólnak, hogy cipővel nem lehet bemenni, András leadja a megőrzőben, én becsomagolom, és bevágom a hátizsákba. Igen ám, de csilingelős kapu is van, na meg motozás, külön sor a nőknek és a férfiaknak. Persze, hogy a hátizsákban kiszúrják, hogy ott a szandám becsomagolva, nem lehet így sem bevinni, adjam le. Andrást közben átengedték a teleszkóppal, távcsővel, 2 mobillal és a fényképezővel. Leadom a szandám, beállok újra a sorba, újra átvizsgál ugyanaz a nő, és mondja, hogy a laptopot nem lehet bevinni annak ellenére sem, hogy semmilyen tiltó listán nem szerepel, de ez a szabály... Andrással kicsit értetlenkedünk (Főleg mert a szabály úgy szól, elektronikus készüléket nem lehet bevinni. Kérdezem a fényképezőgép az nem elektronikus eszköz, de igen, de azt be lehet vinni…) és próbálkozunk bejutni, mondjuk, hogy ez drágább annál, hogy a szálláson hagyjuk, de minden magyarázat nélkül kiküldenek bennünket, hogy menjünk a templom túlsó felénél lévő rendőrségre, és beszéljük meg ott. Persze ott azt mondják, hogy be lehet vinni. Akkor próba ennél a kapunál (4 kapu van), itt nagy nehezen kimagyarázom és engem beengednek, viszont Andrást nem, a nem megfelelő „lungi” viselet miatt. András visszamegy az előző kapuhoz, mivel ott vele nem problémáztak, én pedig bent megvárom a két fal között. Fél óránkba került bejutni.
A külső és a belső falak között folyosók vezetnek magas és vastag oszlopokkal. A belső folyosókon a plafon és az oszlopok teteje színesre van festve, minden oszlop mást ábrázol. Igazi útvesztő ez, melynek egyes helyeire csak a hinduk mehetnek be. A történet szerint Indra, az istenek királya alapította, amikor az erdőben talált egy linguamot (pénisz) és megparancsolta, hogy állítsanak oda egy templomot. Amikor később Indra a templomba lépett, látta, hogy a medence tele van aranyliliomokkal (ami még most is ott van, csak felújítás alatt).
Az ezer-oszlop-csarnoka (mely valójában 997 db), 1560 körül épült, és egy kőbe faragott képregény, minden oszlop mesél. Egy faragott ligetet jelképez, ahol annak idején egy istent találtak.
Van egy csarnok még, ahol Siva összes megtestesülése látható, én ebből csak a táncolót ismertem fel.
Mivel az egész délelőttünk elment, egy gyorskajáldában eszünk, becsomagolunk, és kimegyünk a buszállomásra, ahol sikerült elkapnunk egy buszt Rameswaram-ba. Azt mondják, hogy a 170 km csak 3 óra lesz, de 4,5 lett belőle. Láttuk egy mai baleset nyomait, egy teherautó ment át a szembe oldali erdőbe és mellette pedig egy busz állt összetörve.
Rameswaram-tól 50 km-re szirénázó autókonvoly szorítja le a buszunkat és minden mást is. Kérdezem a sofőrt, mi ez? Halkan súgja, „miniszter”. Később látjuk is, hogy hatalmas tömeg áll egy nagyobb udvaron, csak férfiak, fehér lungiban (a fehéret csak nagy ünnepélyek alkalmával veszik fel, mint pl. az esküvő).
Rameswaram egy másik zarándokhely, ugyanolyan szent város, mint Benáresz (Varanasi) a Gangesz partján. A hinduknak, akik ide elzarándokolnak, kötelességük ellátogatni a templomba és megfürdeni Dhanuskodhi-ban, ahol a Bengáli-öböl és az Indiai-óceán találkozik.
Maga a város egy szigeten fekszik, amire egy hatalmas hídon lehet átjutni. Ez után van rögtön a buszállomás, kb. 3 km-re a várostól.
Kinézek a könyvből egy szállodát még a buszpályaudvaron, mikor is egy riksás szó szerint ránk akaszkodik, és nyomja a szokásos dumáját (ő tud szállodát, minden messze van gyalog…). Odajön egy másik riksás, és az első ordítva elhajtja. Bemegyünk az állomásmesterhez, hogy innen mennek-e tovább buszok Tanjavur-ba (Tanjore), majd fogunk egy harmadik riksást, aki normális és elindulnánk, ha nem jönne oda az első riksás és őrült módjára üvöltene a mi riksásunkkal és velünk. András végül magyarul küldi el, és sikeresen bejutunk a tengerparti szállodába, amiben van is hely, és tiszta is.
Rögtön fel is megyünk a tetőteraszra, ami egy nagy placc, ahova ki van teregetve minden ruha és egy darab törött műanyagszék jelzi, hogy ez bizony tetőterasz. A kilátás nagyon szép, ha előre nézel, de ha lefelé, a partra, az borzasztó. Mellesleg ki sem lehet menni a partra, ugyanis valószínűleg oda halmozzák a város összes szemetét, amiken kis fekete disznók munkálkodnak. Szerencsére nem büdös.
Miután lemegy a nap, sétálgatunk. Ez a legtisztább város, amiben Indiában voltunk. Igaz, hogy míg Madurai 1,2 milliós, ez csak 28 ezres lakosú. Keresünk kajáldát, de csak tiszta-vega éttermeket találunk. Azt tudni kell, hogy Indiában van nem-vega, vega és tiszta-vega kajálda. Az első egyértelmű, a vega és a tiszta-vega között annyi a különbség, hogy a tiszta vegában sem tojás, sem tejtermék, sem rizs nincs, még alapanyagként sem. Ennek megfelelően fogalmunk sem volt róla, hogy mit is együnk. Végül is egy dubai segített nekünk, és ettünk valami tésztafélét mártogatóssal, amivel ugyan nem laktunk jól, de finom volt (kép). András egy helyi piaárusnál vesz sört, majd a szobában rájövünk, hogy van helyi HBO, amin a Thron, Legacy megy (a magyar címét nem tudom). Még nem láttam, úgyhogy ezt nézzük. Persze itt sincs meleg víz, de olyan a forróság, hogy a hideg zuhany jól esik.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy Kochi a nyugati, míg Rameswaram a keleti partján fekszik Indiának, és ezt a több száz km-t szigorúan csak tömegközlekedéssel tettük meg! Túl vagyunk az 1200 km-en.
A mai nappal pedig ünnepélyes keretek között szétesett a Tamil Nadu útikönyv, pont a legfontosabb résznél, a térképnél, amin mindig mutogatjuk a sofőröknek, hova szeretnénk menni. Még szerencse, hogy hoztam sebtapaszt, és gyors elsősegélyben részesítettem.
Madurai – Rameswaram
Madurai temple: you can go inside in long trauser and coveres shoulder. There is check at gates, laptop is forbidden to bring into the temple (camera, bino and telescope is OK).
Transport: bus to Rameswaram is 4-4,5 hours, 100/2 person.
Accomodation: Hotel Sri Saravana, 700 INR/room (wiew to sea is 1100 INR), clean, hot water at mornings.
Célpontunk a Sri Meenakshi templom, ami a dravida építészet egyik csodája. Állítólag naponta 10.000 (tízezer) látogató keresi fel, zarándokok és turisták vegyesen. A templomot 1560-ban építették, de a története 2000 évre nyúlik vissza, amikor Madurai volt Pandyan állam fővárosa. Valójában több kisebb templom van itt, összesen 6 hektáron terülnek el, fallal körülvéve, 4 magas „gopuram” – bejárattal, amik 45 és 50 m magasak, színes ember és állatfigurákkal. Már messziről is nagyon látványos!
A bejutással van némi problémánk. Az itteni férfiak hosszú kendőt tekernek a derekuk köré, amely a bokájukig ér, ez a lungi. Persze vannak, akik nadrágot viselnek, de a legnépszerűbb a lungi. András persze rövidnadrágba jött, amiben nem mehet be, mert kint a térde. Odaadom neki a kék nagykendőm, hogy csináljon belőle lungit, nevetnek a helyiek, de így már bemehet. Szólnak, hogy cipővel nem lehet bemenni, András leadja a megőrzőben, én becsomagolom, és bevágom a hátizsákba. Igen ám, de csilingelős kapu is van, na meg motozás, külön sor a nőknek és a férfiaknak. Persze, hogy a hátizsákban kiszúrják, hogy ott a szandám becsomagolva, nem lehet így sem bevinni, adjam le. Andrást közben átengedték a teleszkóppal, távcsővel, 2 mobillal és a fényképezővel. Leadom a szandám, beállok újra a sorba, újra átvizsgál ugyanaz a nő, és mondja, hogy a laptopot nem lehet bevinni annak ellenére sem, hogy semmilyen tiltó listán nem szerepel, de ez a szabály... Andrással kicsit értetlenkedünk (Főleg mert a szabály úgy szól, elektronikus készüléket nem lehet bevinni. Kérdezem a fényképezőgép az nem elektronikus eszköz, de igen, de azt be lehet vinni…) és próbálkozunk bejutni, mondjuk, hogy ez drágább annál, hogy a szálláson hagyjuk, de minden magyarázat nélkül kiküldenek bennünket, hogy menjünk a templom túlsó felénél lévő rendőrségre, és beszéljük meg ott. Persze ott azt mondják, hogy be lehet vinni. Akkor próba ennél a kapunál (4 kapu van), itt nagy nehezen kimagyarázom és engem beengednek, viszont Andrást nem, a nem megfelelő „lungi” viselet miatt. András visszamegy az előző kapuhoz, mivel ott vele nem problémáztak, én pedig bent megvárom a két fal között. Fél óránkba került bejutni.
A külső és a belső falak között folyosók vezetnek magas és vastag oszlopokkal. A belső folyosókon a plafon és az oszlopok teteje színesre van festve, minden oszlop mást ábrázol. Igazi útvesztő ez, melynek egyes helyeire csak a hinduk mehetnek be. A történet szerint Indra, az istenek királya alapította, amikor az erdőben talált egy linguamot (pénisz) és megparancsolta, hogy állítsanak oda egy templomot. Amikor később Indra a templomba lépett, látta, hogy a medence tele van aranyliliomokkal (ami még most is ott van, csak felújítás alatt).
Az ezer-oszlop-csarnoka (mely valójában 997 db), 1560 körül épült, és egy kőbe faragott képregény, minden oszlop mesél. Egy faragott ligetet jelképez, ahol annak idején egy istent találtak.
Van egy csarnok még, ahol Siva összes megtestesülése látható, én ebből csak a táncolót ismertem fel.
Mivel az egész délelőttünk elment, egy gyorskajáldában eszünk, becsomagolunk, és kimegyünk a buszállomásra, ahol sikerült elkapnunk egy buszt Rameswaram-ba. Azt mondják, hogy a 170 km csak 3 óra lesz, de 4,5 lett belőle. Láttuk egy mai baleset nyomait, egy teherautó ment át a szembe oldali erdőbe és mellette pedig egy busz állt összetörve.
Rameswaram-tól 50 km-re szirénázó autókonvoly szorítja le a buszunkat és minden mást is. Kérdezem a sofőrt, mi ez? Halkan súgja, „miniszter”. Később látjuk is, hogy hatalmas tömeg áll egy nagyobb udvaron, csak férfiak, fehér lungiban (a fehéret csak nagy ünnepélyek alkalmával veszik fel, mint pl. az esküvő).
Rameswaram egy másik zarándokhely, ugyanolyan szent város, mint Benáresz (Varanasi) a Gangesz partján. A hinduknak, akik ide elzarándokolnak, kötelességük ellátogatni a templomba és megfürdeni Dhanuskodhi-ban, ahol a Bengáli-öböl és az Indiai-óceán találkozik.
Maga a város egy szigeten fekszik, amire egy hatalmas hídon lehet átjutni. Ez után van rögtön a buszállomás, kb. 3 km-re a várostól.
Kinézek a könyvből egy szállodát még a buszpályaudvaron, mikor is egy riksás szó szerint ránk akaszkodik, és nyomja a szokásos dumáját (ő tud szállodát, minden messze van gyalog…). Odajön egy másik riksás, és az első ordítva elhajtja. Bemegyünk az állomásmesterhez, hogy innen mennek-e tovább buszok Tanjavur-ba (Tanjore), majd fogunk egy harmadik riksást, aki normális és elindulnánk, ha nem jönne oda az első riksás és őrült módjára üvöltene a mi riksásunkkal és velünk. András végül magyarul küldi el, és sikeresen bejutunk a tengerparti szállodába, amiben van is hely, és tiszta is.
Rögtön fel is megyünk a tetőteraszra, ami egy nagy placc, ahova ki van teregetve minden ruha és egy darab törött műanyagszék jelzi, hogy ez bizony tetőterasz. A kilátás nagyon szép, ha előre nézel, de ha lefelé, a partra, az borzasztó. Mellesleg ki sem lehet menni a partra, ugyanis valószínűleg oda halmozzák a város összes szemetét, amiken kis fekete disznók munkálkodnak. Szerencsére nem büdös.
Miután lemegy a nap, sétálgatunk. Ez a legtisztább város, amiben Indiában voltunk. Igaz, hogy míg Madurai 1,2 milliós, ez csak 28 ezres lakosú. Keresünk kajáldát, de csak tiszta-vega éttermeket találunk. Azt tudni kell, hogy Indiában van nem-vega, vega és tiszta-vega kajálda. Az első egyértelmű, a vega és a tiszta-vega között annyi a különbség, hogy a tiszta vegában sem tojás, sem tejtermék, sem rizs nincs, még alapanyagként sem. Ennek megfelelően fogalmunk sem volt róla, hogy mit is együnk. Végül is egy dubai segített nekünk, és ettünk valami tésztafélét mártogatóssal, amivel ugyan nem laktunk jól, de finom volt (kép). András egy helyi piaárusnál vesz sört, majd a szobában rájövünk, hogy van helyi HBO, amin a Thron, Legacy megy (a magyar címét nem tudom). Még nem láttam, úgyhogy ezt nézzük. Persze itt sincs meleg víz, de olyan a forróság, hogy a hideg zuhany jól esik.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy Kochi a nyugati, míg Rameswaram a keleti partján fekszik Indiának, és ezt a több száz km-t szigorúan csak tömegközlekedéssel tettük meg! Túl vagyunk az 1200 km-en.
A mai nappal pedig ünnepélyes keretek között szétesett a Tamil Nadu útikönyv, pont a legfontosabb résznél, a térképnél, amin mindig mutogatjuk a sofőröknek, hova szeretnénk menni. Még szerencse, hogy hoztam sebtapaszt, és gyors elsősegélyben részesítettem.
Madurai – Rameswaram
Madurai temple: you can go inside in long trauser and coveres shoulder. There is check at gates, laptop is forbidden to bring into the temple (camera, bino and telescope is OK).
Transport: bus to Rameswaram is 4-4,5 hours, 100/2 person.
Accomodation: Hotel Sri Saravana, 700 INR/room (wiew to sea is 1100 INR), clean, hot water at mornings.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése