54. nap (2012. márc. 07.)
54th day (07. March 2012.)
Reggel arra ébredünk, hogy süt a nap!!! Gyorsan kiugrunk az ágyból és elindulunk egy nagy túrára, ami 7 km hegynek felfelé az úton. Állítólag a 6. és a 7. km között nagyon jó a madármozgás. Próbálunk reggel 7-kor dzsiphez jutni, de nem megy egy sem, a busz meg csak 8-kor indul arra. Marad a gyaloglás.
Az utunk végig az erdőben visz, kevés az autó, és csak egy-egy busz megy mindkét irányba. Amíg András madarászik az útról, meg a mellette levő kis ösvényekről, addig én napozok. Végre, már elég 2 hosszú pulcsi és a téli mellény is, sapka és kesztyű sem kell! Hátha a szobánk is felmelegszik egy kicsit. Mondom is Andrásnak, hogy ha ilyen marad az idő, akkor megint menjünk fel este a kolostorba, hátha most többet látunk.
A 7. km-nél kis falucska fekszik, kb. 10 ház. András kitalálja, hogy teázzunk valahol, de nekem gyanús, hogy abból itt nem lesz semmi. Hát nem is lett, sőt még azon is nevettek, mikor megkérdeztük, hogy mikor megy Lava felé a busz. Nem megy már ma több. Ahá, de még csak fél 12 van!
Akkor kapjunk el egy dzsipet visszafelé, de nemhogy dzsip, még autó sem jön, amit lestoppolhatnánk. Egyszer csak megjelenik egy kisplatós, dugig a vezetőfülke, András integet neki, hogy akkor a platón! Szerencsére megállnak, felmászunk a lisztes zsákok közé, és zötyögünk vissza kb. 5 km-t, a Lava előtti elágazásig, ahol is lekanyarodik a teher. Ott is stoppolják, hogy akkor mennének a platón, de érdekes módon senkit sem vesznek fel.
Ma a 3. vendéglőt próbáljuk ki, ahol számunkra újdonságként csirkés momo-t eszünk. A momo egy tésztába főzött csirke-zöldség csomag, amit a főzőlevével kell enni. A csomag finom, a lé nem, ráadásul kettőnknek kb. 4 adag kellett volna, hogy jól lakjunk ebben a hidegben, ugyanis itt már megint rossz az idő, felhőbe burkolózott Lava környéke és a szél is fúj. A momo-t megtoldjuk még zöldséges tésztával, amitől már undorom van lassan, mert állandóan tésztát eszünk. Itt még nagyon rizs sincs.
Mivel még kora délután van, úgy döntünk, hogy elmegyünk az utcánkon a másik irányba, ami a hegyekbe visz. Sétálunk egy jó adagot arra is, és nézzük a sziszifuszi munkát, amivel próbálják megállítani a hegyomlásokat, amik rendszeresen vagy betemetik, vagy elviszik az utat fákkal, villany- és vízvezetékkel együtt. Mire az egyik helyen megtámasztják/megállítják a hegyet, addigra a másikon megindul. Amúgy profi munkát csinálnak, tényleg le a kalappal előttük. De itt még a természet a nagyobb úr.
Visszafelé már sötétedik, a tehenekkel és a kecskékkel egy időben érünk vissza a faluba. Az utcánk végén van egy köz-wc, amit csak a piac napján nyitnak ki, egy kecskecsalád éppen ott várakozik, mivel az anyuka valami kincset talált a szemétben. A kisgidák meg olyan aranyosak, mindent megszagolnak rajtunk, a kezünkben, és amint szólunk nekik, már jönnek is oda hozzánk.
András elmegy szamóza-beszerző útra, addig én a teraszról nézegetem, ahogy az állatok jönnek haza a hegyekből, ugyanis reggel kicsapják őket, és este szépen hazatalálnak.
Sajnos ma sem tudtuk meg, hogy milyen is az igazán jó kilátás az erkélyünkről, viszont gyalogoltunk kb. 10 km-t nagyon szép helyeken.
Az utunk végig az erdőben visz, kevés az autó, és csak egy-egy busz megy mindkét irányba. Amíg András madarászik az útról, meg a mellette levő kis ösvényekről, addig én napozok. Végre, már elég 2 hosszú pulcsi és a téli mellény is, sapka és kesztyű sem kell! Hátha a szobánk is felmelegszik egy kicsit. Mondom is Andrásnak, hogy ha ilyen marad az idő, akkor megint menjünk fel este a kolostorba, hátha most többet látunk.
A 7. km-nél kis falucska fekszik, kb. 10 ház. András kitalálja, hogy teázzunk valahol, de nekem gyanús, hogy abból itt nem lesz semmi. Hát nem is lett, sőt még azon is nevettek, mikor megkérdeztük, hogy mikor megy Lava felé a busz. Nem megy már ma több. Ahá, de még csak fél 12 van!
Akkor kapjunk el egy dzsipet visszafelé, de nemhogy dzsip, még autó sem jön, amit lestoppolhatnánk. Egyszer csak megjelenik egy kisplatós, dugig a vezetőfülke, András integet neki, hogy akkor a platón! Szerencsére megállnak, felmászunk a lisztes zsákok közé, és zötyögünk vissza kb. 5 km-t, a Lava előtti elágazásig, ahol is lekanyarodik a teher. Ott is stoppolják, hogy akkor mennének a platón, de érdekes módon senkit sem vesznek fel.
Ma a 3. vendéglőt próbáljuk ki, ahol számunkra újdonságként csirkés momo-t eszünk. A momo egy tésztába főzött csirke-zöldség csomag, amit a főzőlevével kell enni. A csomag finom, a lé nem, ráadásul kettőnknek kb. 4 adag kellett volna, hogy jól lakjunk ebben a hidegben, ugyanis itt már megint rossz az idő, felhőbe burkolózott Lava környéke és a szél is fúj. A momo-t megtoldjuk még zöldséges tésztával, amitől már undorom van lassan, mert állandóan tésztát eszünk. Itt még nagyon rizs sincs.
Mivel még kora délután van, úgy döntünk, hogy elmegyünk az utcánkon a másik irányba, ami a hegyekbe visz. Sétálunk egy jó adagot arra is, és nézzük a sziszifuszi munkát, amivel próbálják megállítani a hegyomlásokat, amik rendszeresen vagy betemetik, vagy elviszik az utat fákkal, villany- és vízvezetékkel együtt. Mire az egyik helyen megtámasztják/megállítják a hegyet, addigra a másikon megindul. Amúgy profi munkát csinálnak, tényleg le a kalappal előttük. De itt még a természet a nagyobb úr.
Visszafelé már sötétedik, a tehenekkel és a kecskékkel egy időben érünk vissza a faluba. Az utcánk végén van egy köz-wc, amit csak a piac napján nyitnak ki, egy kecskecsalád éppen ott várakozik, mivel az anyuka valami kincset talált a szemétben. A kisgidák meg olyan aranyosak, mindent megszagolnak rajtunk, a kezünkben, és amint szólunk nekik, már jönnek is oda hozzánk.
András elmegy szamóza-beszerző útra, addig én a teraszról nézegetem, ahogy az állatok jönnek haza a hegyekből, ugyanis reggel kicsapják őket, és este szépen hazatalálnak.
Sajnos ma sem tudtuk meg, hogy milyen is az igazán jó kilátás az erkélyünkről, viszont gyalogoltunk kb. 10 km-t nagyon szép helyeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése