53. nap (2012. márc. 06.)
53rd day (06. March 2012.)
András fél 7 körül elindul szétnézni a településen, másfél óra múlva vissza is ér, azzal, hogy megtalálta az egyik ösvényt, amit a madaras útleírás mond.
Nagyon hideg van, kint is, és a szobában is, ami ráadásul az északi oldalra néz, pont a dzsipállomásra, emiatt zajos is, és ez a szerencsétlen épület a hegy tetején áll, így állandóan fújja a szél, ráadásul nincs ár/érték arányban ez a szoba. Keressünk másik szállást!
Lava nem egy nagy település, olyannyira nem, hogy még internet lehetőség sincs, van összesen 4 kajálda, meg néhány szálláslehetőség, amiből egyet most újítanak fel. Végül is a piac utcáján találunk egy mondhatni jó hotelt, a szoba dél-keleti fekvésű, így ha egyszer talán kisüt a nap, akkor be tudja kicsit melegíteni, van meleg víz is, adnak extra takarót, és franciaágy van, amiben össze tudunk bújni. Ráadásul csendes helyen van, mivel az utolsó ház az utcában, és a kilátás is fantasztikus (lenne jó időben). Nem hiába az a hely neve, hogy „álomföld”. Lefoglaljuk a kis szobát, és átcuccolunk ide. Persze az Orhideában nem értik, miért, hiszen majdnem mindenki ott száll meg, mert az új…
Mire belakjuk a másik szobánkat, már be is népesül az utca, piac van! Na, ne képzeljetek el egy nagy valamit, a környékről jönnek az árusok, zöldségeket, gyümölcsöket, ruhákat, és egyéb háztartásba szükséges dolgokat árulnak, mivel a faluban nagyon nincsen bolt. András vesz is magának egy gyűrűt, az árus pedig bhutáni papír 5-öst ad vissza, mert nincs neki más. A háztartási cikkek legnagyobb része kínai, de itt olyanok vannak, amik otthon a kínai boltokban nincsenek. Árulnak szappanokat is, hát éltetek már büdöset, akkor ez olyan, és kartonszámra viszik!
Délután próbálunk egy vörös pandás utat szervezni, mivel ez az állatka csak itt él a Himalájában. Az állatkertben már láttuk, de azért jó lenne vadon is megnézni. De ugrott a pandázás, mert március 3-9. között pandaszámlálás miatt nem lehet idegeneknek bemenni a nemzeti parkba. András érdeklődik a madarászási lehetőségek iránt, majd kb. fél óra agyalás után összeállít neki a csávó egy programot, amiben 34 km kocsikázás lenne sok gyaloglással 6000 forintért, és még erre jön a madaras-vezető bére. Na, lássuk azt a vezetőt! Meg is érkezik, András nyomja neki a célfajok angol neveit, de semmi reakció, csak az, hogy van-e madaras könyvünk, mert abban megmutatja. Visszagyalogolok a szállásra a könyvért, de már mosolygok magamban, hogy ezekkel szerintem nem lesz madarászás. Ez alatt András kifaggatja őket, hogy merre a hova? Lerajzoltatja. A madaras könyvben minden fajra, amit András szeretne látni, vagy azt mondják, hogy nem, vagy azt hogy nagyon nehéz. Ráadásul mutogatnak olyanokat is, ami csak Sri Lankán van. András még alkudik, de az is olyan drága, én meg mondom, hogy ezek kamugyárak, mert a kiscsávó egy madárfajt sem tudott, úgyhogy nem megyünk velük sehova.
Viszont most már ismerjük az utakat, amiket az útleírás térképe és ezek a kamugyárak ajánlottak, úgyhogy neki is indulunk az egyiken, meredeken a hegynek fel, majd lefelé a csővezeték úton, ami visszavisz a településre a disznóólak és a pöcecsatorna mellé. Mellesleg jó kis túra volt, megint lenyomtunk 5-6 km-t. Zárásként elgyalogolunk még a buddhista kolostor udvarába is, ahonnan nagyon jó kilátás lenne a hegyekre, ha tiszta lenne az idő, de sajna felhőben és ködben úszunk.
Este gyors forró vizes fürdés vödörből, majd jön a ceremónia, felöltözni pizsamába: harisnya, melegítőalsó, trikó, pulcsi, tunika (hogy a derekat védje), és polár pulcsi. Dardzsilingbe vettünk egy gyapjú zoknit, aminek polár a belseje, az egyik legjobb találmány az életben, mert két téli zokni nem tudta melegen tartani a lábfejemet, ez viszont igen! András is hasonló cuccban alszik mellettem, és még 2 vastag takaró is van rajtunk, sőt ő még a hálózsákba is behúzza magát, amit én inkább a derekam alá teszek, mert az ágy is süt a hidegtől. És ne gondoljátok, hogy éjszaka melegünk van! Ja, sapka és kesztyű is van rajtunk. Itt sincs fűtés, ugyanúgy, mint Dardzsilingben.
Alvás előtt még megvitatjuk, hogy itt biztos nem télen „készülnek” a gyerekek, mert a helyiek is úgy fáznak, mint mi.
Lava
New accomodation: Hotel Dreamland, good room with hotwater, 400 INR/room.
On Thuesday there is market, not big, but strange.
No internet, no ATM in Lava.
Nagyon hideg van, kint is, és a szobában is, ami ráadásul az északi oldalra néz, pont a dzsipállomásra, emiatt zajos is, és ez a szerencsétlen épület a hegy tetején áll, így állandóan fújja a szél, ráadásul nincs ár/érték arányban ez a szoba. Keressünk másik szállást!
Lava nem egy nagy település, olyannyira nem, hogy még internet lehetőség sincs, van összesen 4 kajálda, meg néhány szálláslehetőség, amiből egyet most újítanak fel. Végül is a piac utcáján találunk egy mondhatni jó hotelt, a szoba dél-keleti fekvésű, így ha egyszer talán kisüt a nap, akkor be tudja kicsit melegíteni, van meleg víz is, adnak extra takarót, és franciaágy van, amiben össze tudunk bújni. Ráadásul csendes helyen van, mivel az utolsó ház az utcában, és a kilátás is fantasztikus (lenne jó időben). Nem hiába az a hely neve, hogy „álomföld”. Lefoglaljuk a kis szobát, és átcuccolunk ide. Persze az Orhideában nem értik, miért, hiszen majdnem mindenki ott száll meg, mert az új…
Mire belakjuk a másik szobánkat, már be is népesül az utca, piac van! Na, ne képzeljetek el egy nagy valamit, a környékről jönnek az árusok, zöldségeket, gyümölcsöket, ruhákat, és egyéb háztartásba szükséges dolgokat árulnak, mivel a faluban nagyon nincsen bolt. András vesz is magának egy gyűrűt, az árus pedig bhutáni papír 5-öst ad vissza, mert nincs neki más. A háztartási cikkek legnagyobb része kínai, de itt olyanok vannak, amik otthon a kínai boltokban nincsenek. Árulnak szappanokat is, hát éltetek már büdöset, akkor ez olyan, és kartonszámra viszik!
Délután próbálunk egy vörös pandás utat szervezni, mivel ez az állatka csak itt él a Himalájában. Az állatkertben már láttuk, de azért jó lenne vadon is megnézni. De ugrott a pandázás, mert március 3-9. között pandaszámlálás miatt nem lehet idegeneknek bemenni a nemzeti parkba. András érdeklődik a madarászási lehetőségek iránt, majd kb. fél óra agyalás után összeállít neki a csávó egy programot, amiben 34 km kocsikázás lenne sok gyaloglással 6000 forintért, és még erre jön a madaras-vezető bére. Na, lássuk azt a vezetőt! Meg is érkezik, András nyomja neki a célfajok angol neveit, de semmi reakció, csak az, hogy van-e madaras könyvünk, mert abban megmutatja. Visszagyalogolok a szállásra a könyvért, de már mosolygok magamban, hogy ezekkel szerintem nem lesz madarászás. Ez alatt András kifaggatja őket, hogy merre a hova? Lerajzoltatja. A madaras könyvben minden fajra, amit András szeretne látni, vagy azt mondják, hogy nem, vagy azt hogy nagyon nehéz. Ráadásul mutogatnak olyanokat is, ami csak Sri Lankán van. András még alkudik, de az is olyan drága, én meg mondom, hogy ezek kamugyárak, mert a kiscsávó egy madárfajt sem tudott, úgyhogy nem megyünk velük sehova.
Viszont most már ismerjük az utakat, amiket az útleírás térképe és ezek a kamugyárak ajánlottak, úgyhogy neki is indulunk az egyiken, meredeken a hegynek fel, majd lefelé a csővezeték úton, ami visszavisz a településre a disznóólak és a pöcecsatorna mellé. Mellesleg jó kis túra volt, megint lenyomtunk 5-6 km-t. Zárásként elgyalogolunk még a buddhista kolostor udvarába is, ahonnan nagyon jó kilátás lenne a hegyekre, ha tiszta lenne az idő, de sajna felhőben és ködben úszunk.
Este gyors forró vizes fürdés vödörből, majd jön a ceremónia, felöltözni pizsamába: harisnya, melegítőalsó, trikó, pulcsi, tunika (hogy a derekat védje), és polár pulcsi. Dardzsilingbe vettünk egy gyapjú zoknit, aminek polár a belseje, az egyik legjobb találmány az életben, mert két téli zokni nem tudta melegen tartani a lábfejemet, ez viszont igen! András is hasonló cuccban alszik mellettem, és még 2 vastag takaró is van rajtunk, sőt ő még a hálózsákba is behúzza magát, amit én inkább a derekam alá teszek, mert az ágy is süt a hidegtől. És ne gondoljátok, hogy éjszaka melegünk van! Ja, sapka és kesztyű is van rajtunk. Itt sincs fűtés, ugyanúgy, mint Dardzsilingben.
Alvás előtt még megvitatjuk, hogy itt biztos nem télen „készülnek” a gyerekek, mert a helyiek is úgy fáznak, mint mi.
Lava
New accomodation: Hotel Dreamland, good room with hotwater, 400 INR/room.
On Thuesday there is market, not big, but strange.
No internet, no ATM in Lava.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése