52. nap (2012. márc. 05.)
52nd day (05. March 2012.)
Reggel 6 körül elgyalogolok Ghoom felé, hogy elkapjak egy „osztott dzsipet”. Sikeresen az első terepjáróban van hely, poénkodnak a kiejtésemen. Hétre, egy benzinkúti „gyors” kitérővel és rövid sétával a tigris-hegyi elágazásnál vagyok. Az elágazásnál megkérdezek egy terepjáróst, hogy mennyi az annyi, 300-t mond, én meg búcsút neki, két és fél kilométerért egy kicsit borsos az ár…
Gyalogolok fel, a napfelkelte nézők meg lefelé. Stoppolok, de egy kocsi sem akar felvenni, pedig hely is van. Haladok felfelé, de sajnos az idő csak egyre romlik. Az ösvénynél már elég rosszak a látási körülmények, pedig eddig nagyon jó volt a mozgás, több vegyes csapattal is találkoztam. Az ösvény szűk bambuszoson visz keresztül, nehéz rajta a madarászat, több a hang, mint a madár. Minden egyes oldalcsapáson behallgatok, ahonnan hangok hallatszanak, beljebb megyek és megpróbálom becserkelni a hangforrását. Valami sikerül, valami nem. Az egyik csapáson beljebb merészkedek, ahonnan két tojó TRAGOPÁNT (Satyr Tragopan) riasztok fel!!! Sajnos vissza kell fordulnom, mert még szeretnék felmászni a csúcsra és nem lesz elég időm visszaérnem délre, kijelentkezni a szállásról. Csillának írok egy sms-t, hogy 12 előtt érkezem. Visszafelé belefutok egy scimitar-babbler csapatba, melyben a vékonycsőrű is benne van, amit szerettem volna látni, pedig már lemondtam róla.
Kiérek az alsó kapuhoz, ahol egy csapat madarász néz valamit. El kell döntenem vagy a csúcs vagy a madarászok, a kettőre nincs időm. A csúcsot választom, talán még bejön valami fenn. Kérek egy jegyet a sorompónál, kapok egy gépkocsi jegyet, de örülnék, ha most azzal lennék. Felloholok, de semmi extra. Irány vissza, mert szűkre szabtam az időt, ha nem kapok el rögtön egy taxit, akkor fizethetünk még egy éjszakát a semmiért.
Félúton találkozom a madarászokkal, valószínűleg ők is a hegyi príniát nézték. Megtudom, hogy egy White-throated Redstart-t néztek annyira fent, jobb lett volna őket választani… Sajnos a kocsi is tele, így gyalogolok lefelé. Senki nem akar felvenni. Kiérek az elágazáshoz, de annyi az utazni szándékozó Dardzsiling felé, hogy inkább gyalogolok és stoppolok. Szembe jön a menetrendszerinti kisvonat, tegnap óta sikerült leszedni a kisiklott mozdonyt. Elérem a ghoomi vasútállomást, ahol még többen vannak, még a napfelkeltés csoporttal is találkozom, ők is szeretnének szabad kocsit fogni. Lehet, hogy reggel óta próbálkoznak?!
Gyalogolok tovább és már minden mozgó járművet próbálok megállítani, mire egy laza motoros felvesz (egyébként egy royal enfield-vel, amit már régóta szerettem volna kipróbálni, akár utasként is!). Parázok az úttól, mivel az állvány a teleszkóppal a jobb kezemben, így csak a ballal tudok kapaszkodni, közben kanyarog az „út”. Sorra előzzük le a kocsikat, nagy a dugó, már dardzsiling „alsónál” áll a vége. Közben velem vagánykodik a motoros, szinte mindenkit ismer. Köszön mindenkinek és biccent hátra, hogy milyen utasa van. Most fogom fel milyen nagy szerencsém volt, mert ha sikerült is volna egy kocsit fogni, akkor is egy órára értem volna vissza! Az elágazásnál mondom, hogy itt jó lesz, mire megkérdezi, hogy mi a szálloda neve. Mondom neki és automatikusan arra kanyarodik, elvisz a lépcsőig. Tíz perccel 12 előtt érek vissza, Csillu már mindent összepakolt, fizetünk, és indulunk is, hogy minél hamarabb eljussunk Lava-ba.
Átsétálunk a városközponton, ami nem könnyű a csomagokkal a hátunkon, mert csak az úttesten lehet közlekedni (járda nincs), ahol nem csak a kocsi sok, hanem az ember is, akik nem figyelnek egymásra, és nehezíti a helyzetet még az is, hogy néhány helyen az út szélén húzódó szennyvíz-csatorna nyitott.
Szerencsésen elérünk a Kalimpong felé induló dzsipek állomására, és már csak 2 emberre kell várnunk, hogy megteljen a kocsi. A hátsó sorba kapunk már csak jegyet, ahol (Európában) 3 embernek lenne elég hely, de mi 4-en fogunk ott ülni, és a kézitáskák az ölünkben. Imádkozunk, hogy csak 2 vékony helyi kerüljön mellénk, de nincs szerencsénk, mert a csaj kb. 120 kilós, még jó, hogy a pasija ezt kompenzálja, mert ő kb. 50. Mindegy, kibírjuk, hisz csak 3 órás az út Kalimpongba.
A szűk hellyel nem is lenne baj, de a kipufogó olyan szerencsétlenül rohadt ki, hogy az összes gáz a hátsó ülés alá ömlik be, majd megfulladunk. Kinyitjuk az ablakot, így meg megfagyunk. Hosszú volt a 3 óra.
Kalimpongban sikerül rögtön elkapnunk egy másik kocsit, ami Lava-ba megy, még helyünk is van. Sajnos az eső is megérkezik velünk együtt a városba…
A dzsipállomásnál találunk egy szállást, bár drága, a szobában büdös van és nagyon hideg, hidegebb, mint Dardzsilinben, ha ez lehetséges. Gyors forróvizes fürdő vödörből és egy ágyba bújunk ketten, hogy melegítsük egymást.
Darjeeling – Kalimpong – Lava
By shared taxi, Darjeeling to Kalimpong is 90 INR/person, 3 hours. Kalimpong to Lava is 60 INR/person, 1 hour.
Accomodation in Lava: Hotel Orchid at jeep station, 650 INR/room, cold, noise, smelly, not good. If you go to Lava, you try to find a room faces to south, because of the „natural heating” (sunshine).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése