48. nap (2012. márc. 01.)
48th day (01. March 2012.)
A mai éjszaka sem sikerült túl nyugodtra, ugyanis András nem bír 30 fokos melegben aludni, úgyhogy egész éjjel ment az „ablak-ajtó kinyit-becsuk, és ventilátor fel-le” tornázás. Én meg a lepedő alól félkómában követtem az eseményeket, mivel ki sem merem dugni a fejem a huzatba, ugyanis Andamánon a 40 fokban sikerül megfáznom, de nagyon.
Az itteni reggelivel nem megyünk messzire, egyedül a tejeskávét és a zöldséglevest ismertük fel, a többit próbaképpen ettük, de volt olyan, amit inkább nem kellett volna.
Kilenckor kivittek minket kisbusszal a reptérre, ahol kivételesen minden gond nélkül, teljesen simán átjutottunk az összes ellenőrzésen a táskákkal együtt. Most figyeljetek, hamarabb indult a gép, mint a kiírt menetrend! De csak a csíkig, mert ott kb. 10 percet vártunk arra, hogy egy gép leszálljon és mi is engedélyt kaphassunk a starthoz.
Ma újabb ismereteket szerzünk az indiai helyi repcsis közlekedésről, ugyanis olyan járattal megyünk, ami Kalkuttában megáll, ki-beszállnak az emberek, és indulunk tovább Bagdográba. Mi maradunk a gépen, körbeporszívóznak és leellenőriznek minket, kicserélődik a személyzet is, minden megváltozik, kivéve azt a két tucat embert, akik hozzánk hasonlóan Chennai-ból Bagdográba mennek.
Kalkuttában 40 fok volt, a kapitány szerint „kicsit meleg”, míg Bagdográban csak 27, délután 3-kor, és még nem vagyunk a hegyekben!
A reptér egy kis épület, amiben egyetlen csomagkiadó szalag van. Amíg én a csomagjainkat várom, András megkérdezi a West Bengal turistairoda kihelyezett tagozatát, hogy a kisvonat Siliguriból mikor megy Dardzsilingbe, és van-e hely rá. Holnap ezzel a közlekedési móddal szeretnénk eljutni oda, ez is a világörökség része (az egész fenti kisvonatjárat az), talán most összejön, ha már Ooty-ba nem. András nevetve jön vissza, hogy átok ül rajtam a kisvonatokat tekintve, mert Siliguri és Kurseong között hegyomlás miatt nem közlekedik a vonat…
Még be sem tettük a lábunkat West Bengal-ba, már módosítanunk kell a terven, kiagyaljuk, hogy akkor buszozzunk el Kurseong-ba, ami félúton van Siliguri és Dardzsiling között, és onnan menjünk fel vonattal a végállomásig. De ehhez el kell jutnunk először Siliguriba (12 km innen), úgy, hogy csak taxi megy a reptérről, semmi más. 12 km = 1200 forint, tiszta rablás, de ez van. Valószínű, hogy ha kigyalogolunk, akkor lenne a főúton busz, de nem ismerjük a helyet, távolságokat, és délután 4-kor leáll minden tömegközlekedés kifelé Siliguriból (legalábbis az útikönyv szerint), addig pedig 45 percünk van. Taxizunk a buszpályaudvarra, de ez a Sikkim Állami Társaság pályaudvara. Onnan pedig nem mennek buszok Kurseong-ba, mutogatnak, hogy menjünk át a másik pályaudvarra, ami fogalmunk sincs, hogy hol van, de mindjárt 4 óra.
West Bengal-ban a másik tömegközlekedési forma az „osztott dzsip”, ami céltaxinak felel meg az arab országokban, azaz megvan a kocsi célpontja, és amikor megtelik (12 főt jelent, normál esetben), elindul. Hiába kérdezgetjük, hogy mennek-e Kuresongba, senki nem akar felvenni félútra, csak Dardzsilingig. Akkor menjünk oda! Szerencsénkre nekünk már csak 2 emberre kell várni, ez alatt eszünk (reggeli óta először), iszunk, majd végre beesik az utolsó ember is, és indulunk. Fejenként 500 Ft-ért megyünk, 2,5 – 3 óra az út, 80 km, és kb. 1800 méternyi szintet emelkedünk, fel a Himalája felé!
Maxi tisztelet a sofőrnek, mert még András is csak nézett néhány helyen, az út széle leszakadva, alattunk a semmi, szembe jönnek olyan keskeny úton, hogy szerintem el sem férne két kocsi, ráadásul végig hajtűkanyarokkal. A látvány nem semmi, ahogy megyünk fel a magas hegyek közé! Az utolsó utassal, aki velünk szemben ül, beszélgetünk, dardzsilingi, és amikor meghallja, hogy magyarok vagyunk, rögtön rávágja, hogy Csoma, a híres magyar! Hát igen, ilyenkor jó magyarnak lenni, büszkeséggel telik meg a keblünk!
Kisebb útbaigazítást kapunk tőle, hogyan-hova lehet eljutni, mennyit fizessünk érte, és bónuszként a saját mobiljáról (mert neki ingyenes a hívás) lefoglalja és lealkudja a könyvből kinézett szállásunkat is. Rá kell hivatkoznunk, mint a barátunkra, ha odaérünk, mivel így sokkal olcsóbb, mintha csak beesnénk. Mivel hamarabb száll le, mint mi, megkéri egy másik utast, aki majdnem a szállásunknál lakik, hogy segítsen nekünk megtalálni a sötétben a helyes utat. Ezt a fogadtatást, nem semmi!
Most tényleg nagyon sajnáljuk, hogy nem értjük a helyi nyelvet, mivel a sofőrünk végig vicces történeket mesél, amin mindenki nevet, annyira, hogy a két nő a kocsiban már sír is. Sajnos legújabb barátunk nem tudja lefordítani angolra, mert a legtöbb csattanó ugyanúgy a szójátékokon alapul, mint a mi nyelvünkben. Jó a hangulat végig.
Félúton megállunk teázni, míg én kikeresem a vastag pulcsikat a táskákból, és átöntöm a szétrepedt palackból a vizet egy másikba (nem bírta az utat felfelé), addig Andrást meghívják egy teára, és végigfényképezik az összes teázóval, a mi fényképezőnkkel.
Dardzsiling hosszan elnyúlik a hegyek között, több völgybe is „lefolyva”, 100 ezres város. Több helyen is megállunk befelé, fogynak az utasok a kocsiból Az egyik helyen leszedjük az összes poggyászt a tetőről, ami egyedül cementet nem tartalmazott, de minden mást igen egy házépítéshez. András is fent állt a tetőn és világított a fejlámpával, mert anélkül lehet, hogy csak 2 óra múlva végeztünk volna. A csomók kibogozása sötétben nehéz dolog, mindenestre ez megnyugtató abból a szempontból, hogy jól lekötötték a mi csomagjainkat is.
Természetesen nem találtuk meg a szállást, hosszas bóklászás után sem, sötétben, csomagokkal, hegynek fel, úton és lépcsőn, úgyhogy elköszönünk a segítőnktől, nem raboljuk az idejét, és mi kérdezgetjük a kevés nyitva lévő boltban, hogy merre kell menni. Végül eligazítanak minket, hogy le kell mennünk egy szűk lépcsősoron, és félúton egy még szűkebb utcára kell kanyarodni, és ott lesz.
A legjobb szobát kaptuk, kilátással és erkéllyel. Közös fürdő van, ami azt jelenti, hogy a wc mellől kell vinni a hideg vizet a budiba és vödörben hozzák fel a meleg vizet, ha kérsz. Ez is a legolcsóbb szállásaink közé tartozik. Minket nem zavar ez a rendszer, a szoba és az ágy tiszta, van vastag takaró is, és sehol máshol ebben a városban nincs fűtés a szobában, maradunk.
Fűtés: ez így nem igaz, hogy máshol sincs. Viszont az a fűtés nem jelent mást, mint kis jancsikályhában szénnel vagy fával tüzelnek a szobádban, ha fizetsz érte.
Kicsit átrendezzük a szobát, összetoljuk a két ágyat, hogy éjjel össze tudjunk bújni, és minél távolabb legyünk az ablaktól, aminek a legfelső részét nem lehet becsukni, csak behajtani. Minden házban ilyen az ablak-rendszer. Utána én még a nagy zsákomban is átpakolok, alulra a nyári cuccok, előkerülnek a polár pulcsik, melegítő alsók, vastag zoknik, sőt én egy vödörnyi forró víz után 3 réteg cuccot húzok magamra pizsama gyanánt, ugyanis hideg van. Az éjszakai 30 fokból eljutottunk oda, hogy látszik a leheletünk a szobában. Kérünk egy kancsó forró vizet és elkövetjük a legnagyobb szentségtörést: Dardzsilingbe ceyloni teát készítünk…
Azt hiszem, Andrásnak ma éjjel nem kell rohangálnia a szellőztetés miatt.
Chennai – Kolkatta – Bagdogra – Siliguri – Darjeeling
We flight by Spicejet, Chennai – Kolkatta – Bagdogra connect way.
There isn’t public transport from the airport of Bagdogra, you can go to Siliguri by pre-paid taxi, 350 INR, about 30 minutes. On the main road (not too far from the airport) we saw some public bus.
We’d like to go by toytrain from Siliguri to Darjeeling on next day, but the West Bengal Tourist Office said, it’s not possible, because was a landslide between Siliguri and Kurseong, so the train goes only from Kurseong to Darjeeling. There is a WB. T. Office on the airport, you ask about the toytrain, when you arrive to. Alternative way for us go by shared jeep to Kurseong, and tomorrow by toytrain to Darjeeling, but there is no jeep to Kuresong. We change our plain (again) and go to directly to Darjeeling, 120 INR/person, 2,5- 3 hours.
Accomodation: Hotel Pagoda, not bad, clean, cold, with shared bathroom (actually the toilet is the bathroom), hot water in bucket, 250 INR/room.
Here is very-very cold!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése