57th day (10. March 2012.)
Nem kelünk korán, mert fél nyolcra jön a kocsi értünk, elméletileg. Mi még meg is reggelizünk addigra, András az alattunk lévő kajáldából hoz fel rántottát (csípős) és tejeskávét. Végül is negyed 10-kor csak elindulunk, a vezetőnk a menedzser öccse, aki nem tud angolul, és a szálloda előtt várjuk a kocsit, ami 5 perc után be is fut. Beugrunk és nekiindulunk hegynek felfelé a rázós utakon a Changu-tóhoz.
Changu/Tsangu/Tsomgo-tó (ejtsd Csangu) a tibeti határtól 12 km-re van, 3753 m magasan. Ide emelkedünk fel kb. 1700 m-ről, olyan lélekvesztő utakon, hogy egyes részein két fillért nem adtam volna az életünkért. Nem túlzok, átmentünk olyan hídon, ami elé ki van írva, hogy sérült híd, és látod, hogy a hozzád közelebbi láb törött, zötyögtünk olyan földúton, ami felett még most is gurultak lefelé a kövek az útra, és a másik oldalon pedig nem láttam mást a kocsi mellet, csak a mély szakadékot. A mély itt 800-1000 méter mélységet jelent. A napsütésből feljutottunk a hó birodalmába. Az út mellett végig dolgoztak az emberek, hogy megállítsák/helyreállítsák az állandó hegyomlásokat. Egy részét az útnak el is söpörte a görgeteg, így most mi kb. 50 méterrel az út alatt megyünk egy hevenyészve kitaposott köves részen. Most biztos azt gondoljátok, hogy aki nem akar, az nem megy a tóhoz ilyen körülmények között, de ez az egyetlen út nem csak a tóhoz, hanem a 12 km-rel arrébb lévő Nathu La városkához is, ami az indiai-tibeti határ, de csak a helyieknek. Ezt az átkelőt is csak nemrég nyitották meg, sőt a 2008-as útikönyvünk azt írja, hogy a helyiek is csak az első tibeti piacig mehetnek, ami a határtól 8 km-re van. Nem tudom, hogy ez mára mennyire változott, tekintettel a kínai-tibeti konfliktusra, és arra, hogy állítólag Kína hivatalosan sohasem ismerte el Szikkim Indiához való csatlakozását, mi csak annyit láttunk, hogy több helyen virítanak a „Free Tibet” feliratok, és csak indiai, nepáli és külföldi turisták utaznak a tóhoz.
A tóig két ellenőrző ponton mentünk keresztül, a sofőrünk begyűjtött minden iratot és az útlevelünket, és intéz mindent.
A tó tökig be van fagyva, hideg szél fúj és az északi oldalon végig hó és jég fogad bennünket. A sofőr és a vezetőnk nagyon fáznak, de rendületlenül kísérnek minket, mivel itt ez a szabály. Ráadásul a tónak csak azon az oldalán lehet közlekednünk, ahol nem fut a főút, nehogy gyalog átszökjünk Tibetbe!
Vagy gyalogolsz a hóban-jégben, vagy jakolsz, ami nem éppen olcsó, és valljuk be, szaglik is ez a gyapjas állat. A méretük ellenére olyan jámbor jószágok ezek, hogy a kötelük végére egy kismaréknyi kavics van kötve és azt hiszik, hogy most nem tudnak elmenni. Szombat lévén szegények be vannak keményen fogva, viszik a pohos helyieket (kalkuttaiak), akik életükben először látnak havat, és papucsban-zokniban jakolnak egy rakat takaró alatt. A tetőn van egy étterem, ahol én egy zöldséglevest eszek, András zöldséges tésztát, majd visszaindulunk a kocsihoz.
Lefelé ugyanazon az úton megyünk, hátszélben, úgyhogy dől befelé a kipufogószag. A legalsó ellenőrzőpontnál kiderül, hogy a kedves sofőrünk elhagyta a szikkimi engedélyünket, ami nélkül nem lehetünk ebben az államban. Kérdezem az ellenőrzőponton, hogy hol van, segítsenek már, mire előveszik a mai papír-termést, és keressük. Megtalálunk minden más engedélyünket, csak ezt nem. Tuti, hogy ez a szerencsétlen a felső ellenőrző ponton hagyta ott, de az innen 20 km-re van a veszélyes zónán túl, oda nem jutunk fel. Mi legyen? Telefon a szálloda-menedzsernek, akit kiosztok, hogy mi a helyzet, nincs engedélyünk. Nem mond rá semmit. Tanakodunk, mivel semmi sem történik, visszaülünk a kocsiba.
A szállodánál már vár minket a menedzser azzal, hogy ő most visszamegy az ellenőrző pontokra, és megpróbálja, amit lehet. Majd jön. Várunk. Én mérges vagyok, András bizakodik. Mondom neki, hogy találja ki, mit mond, ha nem lesz meg az engedély.
Nem lett meg. Mire visszaér, a menedzser már lebeszélte a bátyjával, aki rendőr, hogy mi a teendő. Megírja a kérvényünket is, hogy elhagytuk (!) az engedélyünket, csak másolatunk van, és kérni szeretnénk egy újat. Tényleg a lelkét is kiteszi szerencsétlen, de én még mindig mérges vagyok, nem érti miért. Mikor elmondja, hogy hát ez egy kis szerencsétlenség a sofőr részéről akkor elmondom neki, hogy nem, ez idiótaság volt, mert mondja már meg nekem, hogy tud elhagyni egy eredeti dardzsilingi pecsétes szikkimi engedélyt valaki, a másik fele meg az ellenőrző ponton ülő, akinek meg ez a munkája és miért nem mondta, hogy ezt add vissza annak a két hülye külföldinek, mert szükségük van rá. Ekkor megérti a mérgelődésem okát, és mondja, hogy a helyemben ő is mérges lenne.
Elmegyünk a rendőrségre, ahol nagyon segítőkészek, főként miután meghallják, hogy nem mi vagyunk a ludasok. A kérvényünket beiktatják, és a másolt engedélyünkkel, meg az útlevélbe kapott dardzsilingi és rangpo-i pecséttel jók vagyunk hétfőig, amikor is új engedélyt kell csináltatnunk egy másik irodában. A rendőr még a nevét és a számát is megadja nekünk, hogyha hétfőig bármi gond lenne, akkor hívassuk fel azzal a rendőrrel, aki nem érti a dolgot, és ő megmagyarázza. Az összes adminisztrációt a menedzser intézte, nekünk csak várnunk és mosolyognunk kellett.
Visszafelé már jót vidulunk az egészen, és amikor a menedzser megtudja, hogy ez az első utunk Szikkimbe, jót nevet, hogy akkor emlékezetes lesz nekünk. Hát az biztos…
A tegnapi netezőbe betérve András leadja a kérését a „főnöknek”, hogy akkor AC/DC! Jót vidulnak a buddhista szerzetes barátjával, és megdumálják, hogy inkább szikkimi keményzenét nyomnak nekünk. Jöjjön! A végeredmény az lett, hogy zenéket cseréltünk, kaptunk valami szikkimi kemény bandát, ők meg Tankcsapdát, Zanzibárt, Quimby-t és egy kis Csík Zenekart (mint folk) cserébe. Hát kíváncsi vagyok, mit mond majd hétfőn, ugyanis vasárnap zárva van a netező.
Tsongu Lake
Beautiful trip, the lake is frozen in March, and the surround area is covering with snow and ice. There is yak riding from 350 INR (this is the short way), we didn’t try it. You need special permit, and reserved jeep, because shared jeep is not allowed and invidual travellers can’t get permit. We went two and our guide (brother of the hotel-manager, who doesn’t speak english) and the driver, full day trip with permit, 2000 INR/2 person. Travelling by jeep is the best, because of the bad road conditions. You bring with you warm coat and gloves, because today was very cold and big wind there.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése