51. nap (2012. márc. 04.)
51th day (04. March 2012.)
András hajnal 4-kor ébred és kinéz az ablakon, majd visszafekszik, hogy felhős az ég, meg ő egyedül nem hajlandó 500 rúpiát fizetni egy kocsiért, ami a Tigris-hegyre megy.
Nyolckor nagy nehezen kimászunk a bemelegített ágyból, összekészülünk, és elgyalogolunk a sírhoz. Vasárnap lévén alig van forgalom az utcákon, csak néhány bolt van nyitva, biztos mindenki pihen még. Reggelizünk a kis kajáldában útközben, meg iszunk egy kapuccsinót egy drága helyen, ahol éppen azután megy el az áram, ahogy a gépből kifolyik a kávénk.
Mióta ebben a városban vagyunk, próbálunk gyökeres virágot venni, de sehol nem kaptunk. A temető melletti szállodából kér András egy vödör vizet, és szépen lemossuk az emlékművet és a táblákat. Mire végzünk, hirtelen megjelenik a sírgondozó is egy nagy táskával és eligazítja a helyieket, hogy nem bolondultunk meg, hanem magyarok vagyunk. A vödör tulajdonosa is mosolygós lesz és mutatja, hogy a mobiljában ott van Kőrösinek a fényképe! Sőt, még a temető mellett forgalmat irányító rendőr is nagyot köszön nekünk, mikor elmegyünk mellette.
Beírunk az emlékkönyvbe, amibe eddig csak magyarok írtak, és a másik, nagyobba is, amiben rengeteg más nemzetiségű ember is tisztelettel ír a tudós munkásságáról. Felkötjük a szalagunkat is, majd elbúcsúzunk a sírgondozótól, aki mondja, hogy minden egyes alkalommal, amikor ide lejön, imádkozik Kőrösi nyugalmáért. Mi is békés álmot kívánunk neki.
Állítólag nem megy a kötélpálya, mert leszakadt. Megvitatjuk, hogy gyalogoljunk azért csak el odáig, hátha szerencsénk lesz. Út közben be-benézünk kisebb völgyekbe, ahol Andrásnak újabb fajai vannak, míg kiérünk már Dardzsilingből is, és a szomszédos településen megtaláljuk a működő (!) felvonót. Oda-vissza a jegy nincs 500 Ft, és kb. 500 m szintet ugrunk az út során, először lefelé. Most sem rossz a kilátás, mert a környező hegyeket és völgyeket belátni, de tiszta időben ez fantasztikus lehet. Alattunk végig teaültetvények húzódnak megszakítva néhány facsoporttal. Az út kb. 15 perces, mire leérünk a völgybe, ahol sokkal melegebb van, lekerül a kabát és a mellény is. Elsétálunk a főúton, kifelé a településről, aminek talán Tuskar/Tusvar a neve, nem emlékszem pontosan, és nézelődünk. Már a folyót is látjuk, bár messze tőlünk, mellette olyan teraszos rizsföldekkel, mint amilyenek a filmekben és az utazási magazinokban láthatók. Nagyon szép a kilátás. Szembe jön velünk egy mogyoróárus, András le is csap rá, nekem meg közben társamul szegődik egy kutya, akinek adok a kókuszos csigámból, és emiatt úgy néz rám, hogy a szívem beleszakad. Nagyon hiányzik már a kutyunk, Manóka!
Még szétnézünk a településen is, majd visszamegyünk a felvonóval, két helyi lánnyal, akik iszonyatosan féltek. Az összes menekülési lehetőséget végignézték a kabinban, és minden döccenőnél ijedeztek, de szerencsésen megérkeztünk a fenti szintre, vissza a hidegbe.
Fogunk egy osztott dzsipet, és csak 5 percet kell várnunk még 2 emberre, hogy elinduljunk. A sofőr melletti egy ülésen ülünk ketten, az oldalamban az ajtó összes kiálló alkatrészével, Andrásnak pedig a lába között a váltóval. Dardzsilingben utánajárunk, hogyan tudunk holnap eljutni Kalimpong-ba és onnan Lava-ba, majd vásárolunk nasit, és visszamegyünk a szállásra becsukni a fenti ablakot, mert már kint hidegebb lesz, mint a szobában.
Találunk egy wifi-s netezőt, ahol semmi más nem működik a routeren kívül, mivel nincs áram az utcában. Az egy óra alatt, amit itt töltöttünk mindketten átfagytunk, úgyhogy keresünk valami jónak kinéző kajáldát, hogy forró ételekkel felfűtsük magunkat. Nem messze látunk egy helyet, odabent helyiek és turisták is vannak, akiken csak póló van! Tibeti konyha, nem baj, ezt is ki kell próbálni. A konyha befűti az apró helyiséget, teával kezdünk, mézessel, ami nekem olyan jól esett, hogy le sem tudom írni. András meglátja, hogy a szomszéd asztalra valami jót visznek, megkérdezzük mi az, és azt rendelünk. Wan-wan leves, kézzel készített töltött gombócok vannak benne, rengeteg zöldség és nagyon finom. Másodiknak csirkés tésztát eszünk, és kérünk még egy adag teát.
Mire végzünk, már sötét van az utcán, de nem fázunk annyira, mint a vacsi előtt, ennyit számít, ha meleg étellel teli a pocak.
Bazározunk még egy kicsit, majd a szálláson bepakolunk holnapra. András lehet, hogy reggel rápróbál a Tigris-hegyre, és délben indulunk a dzsipállomásra, hogy minél hamarabb eljussunk Kalimpong-ba és onnan Lava-ba, ami jó madarászhely és állítólag keddenként hatalmas piac van helyi, tibeti, nepáli és bengáli cucokkal. Na, erre kíváncsi vagyok!
Elfelejtettem írni eddig, hogy Chennai-ban megnéztük a dardzsilingi időjárásjelentést, mely szerint most itt nappal 26, éjjel 16 fok van. Nem tudom melyik jancsikályhában mérhették, mert itt csak akkor van 26 fok, ha belelehelek a zárt tenyerembe, de lehet, hogy még akkor sem.
Darjeeling ropeway: 120 INR/person/round trip. Good view.
Nyolckor nagy nehezen kimászunk a bemelegített ágyból, összekészülünk, és elgyalogolunk a sírhoz. Vasárnap lévén alig van forgalom az utcákon, csak néhány bolt van nyitva, biztos mindenki pihen még. Reggelizünk a kis kajáldában útközben, meg iszunk egy kapuccsinót egy drága helyen, ahol éppen azután megy el az áram, ahogy a gépből kifolyik a kávénk.
Mióta ebben a városban vagyunk, próbálunk gyökeres virágot venni, de sehol nem kaptunk. A temető melletti szállodából kér András egy vödör vizet, és szépen lemossuk az emlékművet és a táblákat. Mire végzünk, hirtelen megjelenik a sírgondozó is egy nagy táskával és eligazítja a helyieket, hogy nem bolondultunk meg, hanem magyarok vagyunk. A vödör tulajdonosa is mosolygós lesz és mutatja, hogy a mobiljában ott van Kőrösinek a fényképe! Sőt, még a temető mellett forgalmat irányító rendőr is nagyot köszön nekünk, mikor elmegyünk mellette.
Beírunk az emlékkönyvbe, amibe eddig csak magyarok írtak, és a másik, nagyobba is, amiben rengeteg más nemzetiségű ember is tisztelettel ír a tudós munkásságáról. Felkötjük a szalagunkat is, majd elbúcsúzunk a sírgondozótól, aki mondja, hogy minden egyes alkalommal, amikor ide lejön, imádkozik Kőrösi nyugalmáért. Mi is békés álmot kívánunk neki.
Állítólag nem megy a kötélpálya, mert leszakadt. Megvitatjuk, hogy gyalogoljunk azért csak el odáig, hátha szerencsénk lesz. Út közben be-benézünk kisebb völgyekbe, ahol Andrásnak újabb fajai vannak, míg kiérünk már Dardzsilingből is, és a szomszédos településen megtaláljuk a működő (!) felvonót. Oda-vissza a jegy nincs 500 Ft, és kb. 500 m szintet ugrunk az út során, először lefelé. Most sem rossz a kilátás, mert a környező hegyeket és völgyeket belátni, de tiszta időben ez fantasztikus lehet. Alattunk végig teaültetvények húzódnak megszakítva néhány facsoporttal. Az út kb. 15 perces, mire leérünk a völgybe, ahol sokkal melegebb van, lekerül a kabát és a mellény is. Elsétálunk a főúton, kifelé a településről, aminek talán Tuskar/Tusvar a neve, nem emlékszem pontosan, és nézelődünk. Már a folyót is látjuk, bár messze tőlünk, mellette olyan teraszos rizsföldekkel, mint amilyenek a filmekben és az utazási magazinokban láthatók. Nagyon szép a kilátás. Szembe jön velünk egy mogyoróárus, András le is csap rá, nekem meg közben társamul szegődik egy kutya, akinek adok a kókuszos csigámból, és emiatt úgy néz rám, hogy a szívem beleszakad. Nagyon hiányzik már a kutyunk, Manóka!
Még szétnézünk a településen is, majd visszamegyünk a felvonóval, két helyi lánnyal, akik iszonyatosan féltek. Az összes menekülési lehetőséget végignézték a kabinban, és minden döccenőnél ijedeztek, de szerencsésen megérkeztünk a fenti szintre, vissza a hidegbe.
Fogunk egy osztott dzsipet, és csak 5 percet kell várnunk még 2 emberre, hogy elinduljunk. A sofőr melletti egy ülésen ülünk ketten, az oldalamban az ajtó összes kiálló alkatrészével, Andrásnak pedig a lába között a váltóval. Dardzsilingben utánajárunk, hogyan tudunk holnap eljutni Kalimpong-ba és onnan Lava-ba, majd vásárolunk nasit, és visszamegyünk a szállásra becsukni a fenti ablakot, mert már kint hidegebb lesz, mint a szobában.
Találunk egy wifi-s netezőt, ahol semmi más nem működik a routeren kívül, mivel nincs áram az utcában. Az egy óra alatt, amit itt töltöttünk mindketten átfagytunk, úgyhogy keresünk valami jónak kinéző kajáldát, hogy forró ételekkel felfűtsük magunkat. Nem messze látunk egy helyet, odabent helyiek és turisták is vannak, akiken csak póló van! Tibeti konyha, nem baj, ezt is ki kell próbálni. A konyha befűti az apró helyiséget, teával kezdünk, mézessel, ami nekem olyan jól esett, hogy le sem tudom írni. András meglátja, hogy a szomszéd asztalra valami jót visznek, megkérdezzük mi az, és azt rendelünk. Wan-wan leves, kézzel készített töltött gombócok vannak benne, rengeteg zöldség és nagyon finom. Másodiknak csirkés tésztát eszünk, és kérünk még egy adag teát.
Mire végzünk, már sötét van az utcán, de nem fázunk annyira, mint a vacsi előtt, ennyit számít, ha meleg étellel teli a pocak.
Bazározunk még egy kicsit, majd a szálláson bepakolunk holnapra. András lehet, hogy reggel rápróbál a Tigris-hegyre, és délben indulunk a dzsipállomásra, hogy minél hamarabb eljussunk Kalimpong-ba és onnan Lava-ba, ami jó madarászhely és állítólag keddenként hatalmas piac van helyi, tibeti, nepáli és bengáli cucokkal. Na, erre kíváncsi vagyok!
Elfelejtettem írni eddig, hogy Chennai-ban megnéztük a dardzsilingi időjárásjelentést, mely szerint most itt nappal 26, éjjel 16 fok van. Nem tudom melyik jancsikályhában mérhették, mert itt csak akkor van 26 fok, ha belelehelek a zárt tenyerembe, de lehet, hogy még akkor sem.
Darjeeling ropeway: 120 INR/person/round trip. Good view.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése