2012. március 19., hétfő

Egy lépéssel közelebb a gyomorfekélyhez


63. nap (2012. márc. 16.)

63rd day (16. March 2012.)

Reggeli után fizetünk és kérjük a számlát, amit kicsit sokkalunk, persze, mert a drágább szobát számlázzák nekünk, mint amiben voltunk. András reklamál, aminek hatására sztornózni kell a számlánkat és újat kiállítani, ez csak kb. 20 perc. Nekünk meg menni kellene a buszhoz.
Végül is sikerül a 10 órás buszt elérni, terv szerint, ráadásul még helyünk is van és az árnyékos oldalon. Királyság! Csak nagyon lassan megyünk. Mondják, hogy nyugodjunk meg, mert 3 óra alatt beérünk Siliguriba, de nem számoltak a Teesta-folyó hídja előtti lerobban kamionnal és az egyik vasúti átjárónál zajló felújítással, emiatt mindkét irányban és helyen több kilométeres sor állt. Szerencsénkre a buszunk beelőzött mindenkit, szerintem így fél órát spóroltunk, és utána rákapcsoltunk és nyomtuk, ahol csak lehetett. Volt baleset is, de elkerültük.
Kettőre értünk be a buszállomásra, ahol gyorsan lekapkodjuk a csomagokat és fogunk egy riksást ki a reptérre. Negyed 4-kor indul a gépünk, előtte 45 perccel zárnak a kapuk, és még 15 km van a nagy dugóban.
Kifogtuk a leglassabb riksást, a legnagyobb sebessége 20 km/óra. Ráadásul reptér előtt megáll tankolni, mert kifogyott a benya. Én már annyira kész vagyok az idegtől, hogy ordítani tudnék. A gyomrom oda. András is ideges. Mondja a sofőrnek, hogy négykor megy a gép, minek állunk meg tankolni. Megnyugtat mindenki, hogy közel van a reptér, de három különböző számot hallunk a célpontunk távolságáról…
Beérünk a reptérre, szerencsénkre még most tologatja egy család át a nagy csomagokat az ellenőrzésen, a pultnál is sokan vannak. Nem késtük le a repcsit!
Sikeresen átjutunk minden ellenőrzésen, és még várunk is egy kicsit a beszállításra. A 6. sorba kaptunk helyet, soha nem ültünk még elől a repcsin.
A szokásos káosz-beszállítás után (ki-hova üljön) elindulunk az 50 perces útra. Olyan hangja van a repcsinek, hogy iszonyatos. Én még soha nem féltem repülőn, akkor sem, amikor a Himalája felett mentünk át akkora turbulenciában, hogy a teás bögréből felfelé lötyögött ki a tea, de most nagyon. Végig zötyögtük az utat, az öveket sem lehetett kikapcsolni.
Kalkuttában meleg fogad bennünket, a csomagok is rendben megérkeznek, bár az enyémbe bepróbálkoztak, de nem vittek el semmit. Leülünk és eszünk-iszunk, meg kinézünk valami szállást, ugyanis nem így terveztük az utolsó 3 napunkat. Szerettünk volna elmenni tigrisezni, de Siliguriban a fent említett rohanás miatt nem tudtunk a hajóra jegyet venni, holnap pedig reggel indulnak, így ezt bebuktuk.
Kinézzük, hogy a könyv hova írja a szállásokat, szerencsére egy utcára, és annak a mellékutcáira, és kimegyünk a reptér elé, ahonnan több busz is indul. Akkora szerencsénk van, hogy pont az utca mellé megy az egyik, tiszta is, meg légkondis. Majdnem 2 órát utazunk vele.
Kalkuttának az általunk látott részei egészen jók, élhető városnak tűnik, sokkal zöldebb, mint Chennai. Ez India 2. legnagyobb városa, melyben kb. 15 millióan laknak, a külvárosokkal együtt.
A sofőr megmutatja, merre kell mennünk, és a cuccokkal gyalogolva eljutunk a bazársorig, ahol meglátunk egy nyugati gyorséttermet. Bevetjük ide magunkat, kisebb vagyonért jól lakunk, és közben megnézzük a laptopunkon, merre is kell menni, ugyanis nem nyomtattam ki ezt a fejezetet.
Sikeresen meg is találjuk a szállást, amit kinéztünk, de tele van, a mellette lévő is. Végül is találunk egyet, ami tiszta, van meleg víz is és nem vödörből, bár kicsit drágálljuk, de ma itt maradunk. Talán holnap nézünk másikat.
Az utcában több utazási iroda is van, akik tigrisezést szerveznek, hajósat is, meg hajóval kombinált szigeten alvósat is. Az egyikre csak úgy tudnánk menni, ha lekéssük a hazainduló repcsink, a másikra a jegyet meg aranyárban mérik. Van, amire nem sajnáljuk a pénzt, mert valószínűleg ez az egy esélyünk van arra, hogy láthassuk/eljuthassunk oda, de azért van egy határ. Ez a tigris nekünk nagyon nem akar összejönni!
Este még egy kis netezés, bazározás, mert itt abból több otthoni nagyvárosra elegendő van, és alvás.

Madarihat – Siliguri – Kolkata

By bus from Madarihat to Siliguri, 4 hours (or more, if there is accident on road).
Accomodation in Kolkata: Bhagirathi Guest House on Sudder Street, clean room (very bad corridor) with hot water. Non AC 700 INR, AC 900 INR/room. Good.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése