47. nap (2012. feb. 29.)
47th day (29. February 2012.)
Az éjszaka nem sikerült a legjobbra, mivel a „tiszta” szobában a villany lekapcsolása után megjelent az első ágyipoloska és megcsípte a karom. Átvizsgáltuk az ágyat, de nem találtunk többet, és még nyomot sem láttunk. Éjjel egyig néztem a TV-t, amikor is ismét megjelent egy, majd még egy az ágyon. András lement a recepcióra, hogy reklamáljon, de senki sem volt ott. Én annyira mérges voltam és undorodtam az egésztől, hogy Andrással ellentétben nem tudtam aludni, egészen hajnal 4-ig, amikor már felkelt a nap, és azt gondoltam, hogy a fény miatt már nem jönnek elő. A kijelentkezéskor persze adta a hülyét a recepciós, hogy miről beszélünk, András magyarázta, én meg lezártam azzal, hogy gusztustalan egy hely ez, mert se törölköző, se lepedő, csak ágyipoloskák.
Nagy nehezen kigyalogoltunk a zsákokkal (a vörösre égett hátunkon) a buszállomásra, ahol megreggeliztünk, majd elbuszoztunk a reptérre. Befelé 100 rúpia volt taxival az út, most összesen 14-et fizettünk kettőnknek, tény, hogy a csúcssebességünk nem ment 10 km/h fölé, de kivételesen nem is siettünk, hiszen 12:45-kor indul a gépünk. Sajnos Port Blair legtöbb szállása átvette az európai szokásokat, és reggel 8-9 között ki kell jelentkezni. Csomagmegőrző pedig nincs a városban.
A reptéren a váróteremig csak két őr nézi meg a jegyeinket és az útleveleket, várakozunk, nézelődünk, majd sikeresen átmegyünk a nagy-hátizsák ellenőrzésen, becsekkoláson, végre, ablak mellé kapunk jegyet, arra az oldalra, amelyikre kértük! Persze a személyi ellenőrzésen megint a férfiak sora a rövidebb, olyannyira, hogy míg én állok a sorban, folyamatosan előznek meg a nők, de nem csak engem, hanem az előttem álló helyi családot is. Kiderült, hogy ők egy társaság, és meghalnak, ha nem egyszerre ellenőrzik le őket. A nagy keveredésben mellém kerül egy svájci lány, vele beszélgetek, kiderül, hogy most mennek haza a párjával, Andamán-Chennai-Mumbay-Svájc útvonalon, és csak Kingfisher légitársasággal. Mint már írtam, velük van a gond. Na most nekik tegnap ezt mondták a szállodában, hogy nem megy az Andamán-Chennai gép. Kirongyoltak a reptérre, hogy micsoda, akkor mi lesz? Megnyugtatták őket, hogy azért ez nem biztos, mert lehet, hogy megy, de lehet, hogy nem. Ki kell menni időben, és majd kiderül. Megkérdezték, hogy mi van akkor, ha nem megy, és emiatt az egész haza útjukat bebukják? Semmi, ez az ő káruk, nem téríti meg senki. Úgyhogy, most aggódnak, de nem csak ők, hanem az összes Kingfisher utas, van aki már másik gépre is venne jegyet, csak biztos haza jusson, ugyanis sok nyugat-európai utas jön ezzel a légitársasággal otthonról.
Mi késéssel indulunk, de a Kingfisheresek is, végül is megy a repcsi, olyannyira, hogy utánunk szállnak fel, de előttünk érkeznek. Szerencsénk volt, mert a jó oldalra kaptuk a jegyet, felhő sem volt, így láthattuk az Andamánt övező korallszigeteket és a gyönyörű színű tengert.
Chennai-ban már vár ránk a hotel kisbusza, alig 5 percre a reptértől, tiszta szobával (legalábbis világosban tiszta), hatalmas esküvői és rendezvényteremmel és étteremmel. Remélem végre ma már sikerül végigaludnom minden gond nélkül az éjszakát. Pihi, nézelődés a szállás körül, András készül Darjeeling-re, én meg behozom a blog-lemaradást (ugyanis a tengerpart vonzóbb volt, mint ezt megírni).
Andaman – Chennai
Chennai accomodation: Hotel Mars, 5 minutes from airport, hotel has got minibus, and the transfer from/to airport is free, 1000 INR/room with breakfast. Clean.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése