46. nap (2012. feb. 28.)
46th day (28. February 2012.)
Sajnos eljött a nap, és búcsúznom kell ettől az ékszerdoboztól, pedig én még a 30 napot is meg tudnám hosszabbítani 45-re, ha valaki megdobna egy nagy rakás pénzzel, annyira jó itt. Még így is, hogy vörösre égett a hátam és a combom és feküdni meg ülni sem tudok.
Fél 10-kor van a kijelentkezés, előtte még reggelire eszünk fini banános palacsintát kevésbé fini tejeskávéval, majd a recepción leadjuk a csomagokat és nekiindulunk a motorral felfedezni a sziget még nem látott részeit. Mivel nincs nagy úthálózat, cirka 1,5 óra alatt bejártuk azt, nézelődéssel egybekötve. Gyönyörű tengerpartok mindenhol, változó kék és zöld színek, meg a kettő közötti leírhatatlan átmenet, a parton mangrovés, ősfás, pálmafás részek, egyik rész szebb, mint a másik. Egy egzotikus filmben érzem magam, ahol én valami utolsó szereplő vagyok, aki csak a kedvese mögött utazik, és boldogan mosolyog.
Kiugrunk mégegyszer a 2. legszebb partra, András az árnyékban hűsöl, én még bemerészkedem a vízbe, annak ellenére, hogy pont délben értünk ide, és iszonyatos nagy a hőség. Próbálom a hátam nem a nap felé fordítani, de szerintem már mindegy, ebből hámlás lesz. A víz sem hideg, messze be kell úszni, hogy egy kicsit hűtsön. Még éppen ki tudom dugni az orrom a víz felett, a lábam pedig a homokban van, és látok minden porszemet a lábujjaimnál, olyan kristálytiszta a víz. Csodálatos.
Ebédelünk, amit alig akarnak kihozni. Már azt számolgatjuk, hogy mekkora rohanás lesz vissza a szállodába, hogy elérjük a katamaránt, mikor végre, 50 perc után, kihozzák a kaját. Leadjuk a motort, és elkapok egy riksást, aki visszavisz a szállásra, megspórolva ezzel 2-3 km-nyi utat gyalog a forróságban. Ráadásul így még elég időnk is maradt átöltözni és teljesen összepakolni.
A katamaránnál még beszállás előtt egy utolsó búcsút veszek ettől a gyönyörű helytől, és majdnem sírva leülök a székre. Nem akarok elmenni innen!!!
Sötétedik, amikor megérkezünk Port Blair-be, András lealkudja a riksát 100-ról 40-re, hogy vigyen el arra a szállásra, amit még érkezésünkkor javasolt a taxis, hogy nagyon jó, tiszta és csak 250 INR. Nekem komoly kételyeim vannak. Főként, amikor bekanyarodunk egy sötét utcácskába, felerősödnek a kételyeim. András megnézi a szobát, ami mellesleg 300 rúpia lenne, de lefelé jövet mondja, hogy itt van a szomszédban egy másik szállás, megnézi azt, mert ez brutálisan koszos és leszakadt. A szomszéd se egy hajdejaj, de ki van takarítva és viszonylag jól néz ki. Majd kiderül.
Netezünk, de még rosszabb, mint eddig volt, ráadásul semmilyen .hu végződésű oldalt nem lehet betölteni. Nagy nehezen behozzuk az indexet (40 perc kellett hozzá), de a freemail elérhetetlen.
Vacsi az olcsó helyen, de én már annyira fáradt vagyok, fáj a fejem, és melegem van, hogy enni is alig tudok, András pusztítja el az én adagom felét is. Már 3 napja nem tudtam rendesen aludni, egyrészt azért, mert megfáztam és a forróságban is fáztam éjjel, így a hálózsákba behúzva izzadtam, másrészt pedig a leégett hátam miatt. Mondom is Andrásnak, hogy ha lesznek ágyipoloskák az éjjel, én kiakadok, de nagyon.
Lettek, és én ma sem aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése