2012. február 29., szerda

Havelock, na ez már igazi Andamán






44. nap (2012. feb. 26.)

44th day (26. February 2012.)

Szerencsére reggel 8-ra kell kimenni a katamaránhoz, így nem kell kóvályognunk a korai kijelentkezés után a városban. Riksával kivitetjük magunkat a kikötőbe (itt jetty-nek hívják), és a bejárattal szemben megreggelizünk, fánkot és szamózát. András sürget, hogy nagyon büdös van itt, menjünk, én most áldom, hogy meg vagyok fázva, és sem ízt, sem szagokat nem érzek, mert ha ide kijönne a KÖJÁL – ÁNTSZ (nemzeti valami, most nem tudom mi a neve), akkor szerintem már a látványtól meghalnának az ellenőrök, és nem lenne idejük még csak lepecsételni sem az utcának ezt az oldalát. A kajáldák ugyanis a nyitott (!) pöcegödör felett vannak.
A katamarán persze a legmesszebbi helyről indul, kigyalogolunk, majd eligazítanak, hogy először becsekkolni, majd a csomagokat regisztrálni és utána lehet várakozni. A procedúra után András még madarászik kicsit a parton, és időben sikerül elindulnunk. Hála az utazási irodának, aki a jegyet intézte, ablak mellett ülünk, jó nézelődni. Nagggyooon várom már, hogy kikössünk, egy igazi trópusi szigeten, amin nem egy 100 ezres város fogad, hanem olyan falvak, amiknek csak számuk van, nevük nincs, összesen 7 db. A sziget 100 km2 nagyságú, de csak az északi harmada lakott, ebben a 7 faluban. Port Blair-től 54 km-re van, ami 1,5 óra katamaránnak, és 2x annyi helyi komppal.
A Havelock-i kikötőben kristálytiszta a víz!! A katamarán mellé kiszedik a csomagokat, a betonról osztogatják, nem bonyolítják túl, majd regisztráltatnunk kell az engedélyünket a helyi rendőrségen, és csak utána jutunk ki a kikötő területéről. Ott már várnak bennünket a szállásról, Mr. Andras-t, és riksával megyünk is a legles-legutolsó faluba (5-ös) és annak is a túlsó végébe, ahol a tengerparton fekszik az Emerald Gecko. Itt leszünk két éjszakát (csak), bambuszkunyhóban, ahol alul van a fürdőszoba (wc nincs, az közös, innen 5 háznyira), és egy közlekedő szoba, polcokkal a falon, felül pedig a szoba, ami egy matrac szúnyoghálóval. Csak tető van és a felső szinten derékmagasságig bambuszból font fal, az ablakokon pedig bambuszroló, az ágyunkból kilátással a tengerre, ami türkizszínű!!! Mint egy romantikus, egzotikus film!!! Na én le is rongyolok a partra, András is bejön velem a vízbe, a fák alatti hűvösben nézelődünk, mennyire szép itt minden. De ha ez ilyen, akkor milyen lehet a Radna Nagar part, ami a Time magazin besorolása szerint Ázsia 2. legszebb strandja!? El is döntjük, hogy ma ott nézzük meg a naplementét, holnap pedig elmegyünk pipás búvárkodni (snorkelling).
Kigyalogolunk az útra, hogy fogunk egy riksát vagy buszt, ami jön és olcsó, és átmegyünk a szép partra, de busz nem jön, a riksás meg olyan árat mond, hogy inkább akkor motort bérlünk 2 napra. A riksás 500 rúpiáért vitt és hozott volna minket csak ma, a motorbérlés mapi ára pedig 300 rúpia. Nagy nehezen találunk is egy helyet, ahol van szabad motor, és kibéreljük 2 napra. András kap bukósisakot is, mert a vezetőnek kötelező viselni, a többieknek nem, akik vele utaznak a motoron, pedig van, amikor egy komplett család ül a robogón, apu vezet, anyu mögötte ölében az egyik gyerekkel, apu előtt a tankon pedig a másik gyerek, és ez szabályos, ha apun van bukó. Próbáld meg otthon!
A tengerpart gyönyörű, fehér homokos part, háttérben eredeti (nem ültetett) hatalmas fákkal, erdővel, kristálytiszta kék tengerrel. Nem semmi part, az biztos! Fürcsizünk, nézelődünk, várjuk a híres naplemenetét, ami gyorsan jön, fél 6-kor, de sajna nem a hátsó szigetek közé, hanem felhők mögé bukik le a nap. Ne máár! Hát nem ezért jöttünk! Csak halkan jegyzem meg, hogy így is nagyon szép volt.
Amint lemegy a nap, a rendőrök elkezdik végigjárni a partot itt is, mint Wandoor-ban, hogy ne maradjon senki kint. Még helyi sem. Rajta van az engedélyünkön, hogy nem lehet a sötétben a parton lenni, de nem tudjuk miért. András este meg is kérdezi a recepcióst, aki elmondja, hogy 2 éve van ez a rendelet, amikor éjjel megevett egy parton alvó férfit egy krokodil. Atyaég!!
Vacsira kipróbáljuk a Lonely Planet által ajánlott, és délután full zsúfolt helyet, András halat én csirkét eszek sült krumplival és salátával, tiszta otthoni ízek! A házikóban kinyúlunk mindketten és hallgatjuk a hullámokat. Jó éjszakát ékszerdobozka!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése