29. nap (2012. feb. 11.)
29th day (11. February 2012.)
András reggel még kinéz a parkba egy kicsi madarászni, mert szerintem nem elégedett a rigós videóval (Pied Thrush), le is szeretné fotózni, ebbe biztos vagyok. Felébredek, de András még sehol, mikor jön egy sms tőle, hogy később jön, mert talált valamit, addig pakoljak össze. Feldobva érkezik vissza, mondja, hogy látott egy ritka rigót (Eye-browed Thrush), melyet a recepciós is említett, hogy 2006-ban láttak itt utoljára!
Kilenc körül elindulunk Nuwara Eliya-ból a keleti részre, Tissamaharama-ba, ahonnan viszonylag könnyen elérhető a Yala Nemzeti Park. Utunk eseménytelenül telik, szépen csordogálunk lefelé az 1800 m feletti magasságból a tenger szintjére.
Kinézünk egy jónak és olcsónak tűnő szállást a városban, amit többszöri megkérdezés után sem találunk meg. Az útikönyv írja, hogy a tulajnak van egy fényképész stúdiója is a körforgalomnál, amit gyorsan megtalálunk. Kiderül, hogy a szállás jelenleg nem fogadhat vendégeket, mivel 3 hónapja halt meg a tulaj, és most engedély-problémák vannak. A fia tanácsolja, hogy a tó melletti részen próbálkozzunk, mert ott sok a hotel.
A tónál rögtön lecsapnak ránk a szafari szervezők, és mutatják az utat egy motoron ülve a szállásunkra, ami tiszta és jó, egy idős néni tulajdona, ráadásul nem is drága. Itt alszunk két éjszakát. Amint lerakjuk a csomagokat a szobában, már nyomják is nekünk a szafari infókat, hogy merre, mikor, mit tartalmaz, és amikor a lényegre térünk, hogy akkor mi az ára az egy napos kirándulásnak, akkor készek leszünk, kettőnknek 44.000 (negyvennégyezer) forint lenne. András nem jut szóhoz, én meg nyelek egy nagyot, hogy azért mindennek van határa, és ez azon túl van.
Megegyezünk abban, hogy ha még jön két személy, akkor mi is megyünk, mert akkor feleződik az ár, de még utánanézünk más lehetőségnek is. A csávó elmondja, hogy de mindenféleképpen 3 óra előtt kell véglegesítenünk, mert le kell adnia a bejáratnál az adatokat, máshogy nem lehet holnap bemenni. (Jó duma.) Nem telik el 10 perc, és újabb hiéna jön, aki már csak 32.000 forintért adja ugyanazt a csomagot. Hát még ez is sok. Közben felhív bennünket az első csávó, hogy akkor jönne a két személy, de csak délelőtt, és így az ár 26.000 forint lenne kettőnknek. Na, ne már, ez még nagyobb átvágás, hiszen csak fél nap lenne, négy emberrel! András rögtön le is mondja, hogy van jobb ajánlatunk.
Közben a néni szól Andrásnak, hogy ad neki egy telefonszámot, ami a Nimal Szafarié, de nem mondja el, hogy tőle kaptuk. Nem is értjük, de jön Nimal, és elsorolja, hogy jeep vezetővel egész napra 15.000 forint és a belépő kettőnknek 13.000 forint. Na, eddig ez a legjobb, és csak ketten leszünk a kocsiban. És akkor előáll a nagy üzletével, hogy minden kocsiba kell, hogy üljön egy ranger (vadőr), és annak, meg a sofőrnek is kell kaját vinni, mert ha megéheznek és nincs mit enniük, akkor kimennek a parkból és nekünk újra meg kell venni a jegyet, ha vissza akarunk menni. Jó, oké, és akkor ez mit jelent árban? Hát két rizskari az összesen 5.000 forint. Nálam ekkor szakad el a cérna és mondom, hogy azért álljunk már meg, András kiszámolja, hogy ez a két rizses vacak az egész napos túrának hány %-a árban, és kioktatja a csávót, hogy idióták nem vagyunk. Ekkor jön be a néni, aki magából kikelve kiabál valamit szingalézul a csávóval, és nekünk csak annyit mond, hogy ez az ő háza, és az ő üzlete, nem jöhet be bárki csak úgy az utcáról! Én már elvesztettem a fonalat, de szerintem András is, amúgy meg nagy ívben teszek az üzletükre, engem egy foglalkoztat, hogy lehet két rizskarit minél olcsóbban kihozni. Úgy tűnik, Andrással teljesen egy hullámhosszon vagyunk, mert mikor a néni levegőt vesz, megkérdezi, hogy mennyiért főzne két ilyen kaját holnapra, mert ez a csávó hihetetlen áron akarja megszervezni nekünk. És láss csodát, a két rizskari összesen 1400 forint lesz, még ez is sok, de azért mégis más…
Reggel ötre jön a kocsi értünk, hála istennek viszonylag jó árban megyünk, és csak ketten leszünk a sofőrön kívül, nem kell senkit kerülgetni a kocsiban, ha látjuk a leopárdot. Ugyanis nem lehet kiszállni a jeep-ből, csak két helyen, a tengerparton és a folyónál, ott meg nincs leopárd.
Indiga-val bevitetjük magunkat a városba, ami 3 km-re van innen, előtte néhány ruhánkat (nagy darabokat) odaadjuk a néninek mosatásba, a többit meg az új szappannal én mosom ki. András ezalatt blogot ír, és útleírásokat olvas. Az állami boltban bevásárolunk kekszből, nápolyiból, sós mogyiból és vízből, szegényes a választék. Én még mosószappant is veszek, mert az otthonról hozott mosógéllel nem lehet rendesen kimosni a ruhákat, egyrészt büdös marad, amikor megszárad, másrészt nem jön ki a vörös föld a világos holmikból. Kicsit netezünk, majd visszaindulunk, de kirakatjuk magunkat a tározó partján egy kicsit madarászunk, mindenhol fürdenek, így nem könnyű. Egy japán turista lefényképez bennünket, nem tudjuk milyen megfontolásból. András belemerészkedik a vízben és kis halak kezdik csipegetni a lábát. Nem merek bemenni utána, remélem neki sem lesz semmi baja.
Mikor visszaérünk kiderül, hogy a néni rosszul lett délután, és el kellett vinni az orvoshoz, úgy felidegesítette magát az „én házam, én üzletem, kintről ide senki ne jöjjön üzletelni” dolog miatt, hogy felment a vérnyomása. Nem is értem az egészet, hiszen az első csávó mutatta nekünk az utat a szállásra. Mondom a néninek, hogy nem értem, mi a baj, hát az, hogy azok nem ide tartoznak, hanem valakik. Gondolom itt a szafari maffia nyomul, és nem merte őket kiküldeni. Azzal ütöm el a kellemetlen helyzetet, hogy elmondom neki, Magyarországon, ha nem akarom, hogy valaki bemenjen a házamba, akkor nem engedem be, vagy ha mégis bemegy, kizavarom. Erre nem tud mit mondani, én meg letudtam a dolgot. Nem érdekel ki kinek a kije és kinek az üzlete, rendezzék el egymás között. Azért számunkra örök rejtély marad, hogy miért kellett titokban tartanunk azt, hogy a néni adta meg a Nimal számát, és miért kiabáltak egymással…
Iszonyú meleg van, egész éjjel nyitott ablaknál alszunk, hajnalban pedig magunkra kell húzni a takarót a szúnyogok miatt, ugyanis valami oknál fogva itt nincs szúnyogháló.
Tissamaharama
Unforunately I forgot the name of the rest house, which is next to the lake.
We wanted to stay in Tissa Guest House, but that is closed now, because 3 months ago died the owner, and his son hasn’t got permit to run it.
You never accept the first offer for the Yala safari, because we can bagrain 7.200 LNR for a full day-safari!
Kilenc körül elindulunk Nuwara Eliya-ból a keleti részre, Tissamaharama-ba, ahonnan viszonylag könnyen elérhető a Yala Nemzeti Park. Utunk eseménytelenül telik, szépen csordogálunk lefelé az 1800 m feletti magasságból a tenger szintjére.
Kinézünk egy jónak és olcsónak tűnő szállást a városban, amit többszöri megkérdezés után sem találunk meg. Az útikönyv írja, hogy a tulajnak van egy fényképész stúdiója is a körforgalomnál, amit gyorsan megtalálunk. Kiderül, hogy a szállás jelenleg nem fogadhat vendégeket, mivel 3 hónapja halt meg a tulaj, és most engedély-problémák vannak. A fia tanácsolja, hogy a tó melletti részen próbálkozzunk, mert ott sok a hotel.
A tónál rögtön lecsapnak ránk a szafari szervezők, és mutatják az utat egy motoron ülve a szállásunkra, ami tiszta és jó, egy idős néni tulajdona, ráadásul nem is drága. Itt alszunk két éjszakát. Amint lerakjuk a csomagokat a szobában, már nyomják is nekünk a szafari infókat, hogy merre, mikor, mit tartalmaz, és amikor a lényegre térünk, hogy akkor mi az ára az egy napos kirándulásnak, akkor készek leszünk, kettőnknek 44.000 (negyvennégyezer) forint lenne. András nem jut szóhoz, én meg nyelek egy nagyot, hogy azért mindennek van határa, és ez azon túl van.
Megegyezünk abban, hogy ha még jön két személy, akkor mi is megyünk, mert akkor feleződik az ár, de még utánanézünk más lehetőségnek is. A csávó elmondja, hogy de mindenféleképpen 3 óra előtt kell véglegesítenünk, mert le kell adnia a bejáratnál az adatokat, máshogy nem lehet holnap bemenni. (Jó duma.) Nem telik el 10 perc, és újabb hiéna jön, aki már csak 32.000 forintért adja ugyanazt a csomagot. Hát még ez is sok. Közben felhív bennünket az első csávó, hogy akkor jönne a két személy, de csak délelőtt, és így az ár 26.000 forint lenne kettőnknek. Na, ne már, ez még nagyobb átvágás, hiszen csak fél nap lenne, négy emberrel! András rögtön le is mondja, hogy van jobb ajánlatunk.
Közben a néni szól Andrásnak, hogy ad neki egy telefonszámot, ami a Nimal Szafarié, de nem mondja el, hogy tőle kaptuk. Nem is értjük, de jön Nimal, és elsorolja, hogy jeep vezetővel egész napra 15.000 forint és a belépő kettőnknek 13.000 forint. Na, eddig ez a legjobb, és csak ketten leszünk a kocsiban. És akkor előáll a nagy üzletével, hogy minden kocsiba kell, hogy üljön egy ranger (vadőr), és annak, meg a sofőrnek is kell kaját vinni, mert ha megéheznek és nincs mit enniük, akkor kimennek a parkból és nekünk újra meg kell venni a jegyet, ha vissza akarunk menni. Jó, oké, és akkor ez mit jelent árban? Hát két rizskari az összesen 5.000 forint. Nálam ekkor szakad el a cérna és mondom, hogy azért álljunk már meg, András kiszámolja, hogy ez a két rizses vacak az egész napos túrának hány %-a árban, és kioktatja a csávót, hogy idióták nem vagyunk. Ekkor jön be a néni, aki magából kikelve kiabál valamit szingalézul a csávóval, és nekünk csak annyit mond, hogy ez az ő háza, és az ő üzlete, nem jöhet be bárki csak úgy az utcáról! Én már elvesztettem a fonalat, de szerintem András is, amúgy meg nagy ívben teszek az üzletükre, engem egy foglalkoztat, hogy lehet két rizskarit minél olcsóbban kihozni. Úgy tűnik, Andrással teljesen egy hullámhosszon vagyunk, mert mikor a néni levegőt vesz, megkérdezi, hogy mennyiért főzne két ilyen kaját holnapra, mert ez a csávó hihetetlen áron akarja megszervezni nekünk. És láss csodát, a két rizskari összesen 1400 forint lesz, még ez is sok, de azért mégis más…
Reggel ötre jön a kocsi értünk, hála istennek viszonylag jó árban megyünk, és csak ketten leszünk a sofőrön kívül, nem kell senkit kerülgetni a kocsiban, ha látjuk a leopárdot. Ugyanis nem lehet kiszállni a jeep-ből, csak két helyen, a tengerparton és a folyónál, ott meg nincs leopárd.
Indiga-val bevitetjük magunkat a városba, ami 3 km-re van innen, előtte néhány ruhánkat (nagy darabokat) odaadjuk a néninek mosatásba, a többit meg az új szappannal én mosom ki. András ezalatt blogot ír, és útleírásokat olvas. Az állami boltban bevásárolunk kekszből, nápolyiból, sós mogyiból és vízből, szegényes a választék. Én még mosószappant is veszek, mert az otthonról hozott mosógéllel nem lehet rendesen kimosni a ruhákat, egyrészt büdös marad, amikor megszárad, másrészt nem jön ki a vörös föld a világos holmikból. Kicsit netezünk, majd visszaindulunk, de kirakatjuk magunkat a tározó partján egy kicsit madarászunk, mindenhol fürdenek, így nem könnyű. Egy japán turista lefényképez bennünket, nem tudjuk milyen megfontolásból. András belemerészkedik a vízben és kis halak kezdik csipegetni a lábát. Nem merek bemenni utána, remélem neki sem lesz semmi baja.
Mikor visszaérünk kiderül, hogy a néni rosszul lett délután, és el kellett vinni az orvoshoz, úgy felidegesítette magát az „én házam, én üzletem, kintről ide senki ne jöjjön üzletelni” dolog miatt, hogy felment a vérnyomása. Nem is értem az egészet, hiszen az első csávó mutatta nekünk az utat a szállásra. Mondom a néninek, hogy nem értem, mi a baj, hát az, hogy azok nem ide tartoznak, hanem valakik. Gondolom itt a szafari maffia nyomul, és nem merte őket kiküldeni. Azzal ütöm el a kellemetlen helyzetet, hogy elmondom neki, Magyarországon, ha nem akarom, hogy valaki bemenjen a házamba, akkor nem engedem be, vagy ha mégis bemegy, kizavarom. Erre nem tud mit mondani, én meg letudtam a dolgot. Nem érdekel ki kinek a kije és kinek az üzlete, rendezzék el egymás között. Azért számunkra örök rejtély marad, hogy miért kellett titokban tartanunk azt, hogy a néni adta meg a Nimal számát, és miért kiabáltak egymással…
Iszonyú meleg van, egész éjjel nyitott ablaknál alszunk, hajnalban pedig magunkra kell húzni a takarót a szúnyogok miatt, ugyanis valami oknál fogva itt nincs szúnyogháló.
Tissamaharama
Unforunately I forgot the name of the rest house, which is next to the lake.
We wanted to stay in Tissa Guest House, but that is closed now, because 3 months ago died the owner, and his son hasn’t got permit to run it.
You never accept the first offer for the Yala safari, because we can bagrain 7.200 LNR for a full day-safari!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése