25. nap (2012. feb. 07.)
25th day (07. February 2012.)
Reggel szitáló esőben érkezünk a dambullai sziklatemplomhoz. A bejáratnál egy új templom fogad bennünket, amit japán adományokból emeltek, a tetején egy 30 m magas ülő Buddha szoborral, amelyet úgy jeleznek, hogy a legnagyobb a világon, a valóságban pedig még a szigeten is van ennél nagyobb. (Út közben több, hatalmas szobrot láttunk, el is tudom hinni, hogy van ennél nagyobb).
A jegy itt már barátibb, csak 4000 HUF kettőnknek. Természetesen ide is sok-sok lépcsőn kell felmenni, de szerencsére ezek betonlépcsők. A bejáratnál pedig le kell venni a cipőket, és le kell adni a megőrzőben, ami fizetős. Ránk is szóltak, hogy nem hagyhatjuk csak úgy a földön, mert azt csak a helyieknek lehet.
A bejárat után egy hatalmas sziklába vájva, 5 templom sorakozik egymás után. Mindegyikben Buddhák találhatóak és a falak belül pedig gyönyörűen kifestve, egyes részeken csatajelenetekkel, másokon pedig a sri-lankai buddhizmus kialakulásának történetével. Összesen 150 Buddha szobor látható az 5 templomban. Szerencsénkre a templomok között fedett helyen lehetett közlekedni, mert időközben újra eleredt az eső. Vártunk egy kis „ablakot” a felhők között, és akkor lesiettünk a parkolóba. A sofőr meg is jegyzi, hogy milyen szárazak vagyunk, pedig esett az eső.
Utunkat Kandy felé folytatjuk, út közben még meglátogatunk egy fűszerkertet, ahol szerencsénkre egy doktorandusz hallgatót kapunk vezetőnek, aki hihetetlen lelkes, nagyon szépen beszél angolul, és tényleg ért a növényekhez. Bemutatja a legfőbb fűszer- és gyógynövényeket, elmondja, hogy melyiknek mi az érdekessége, mire használják. A legérdekesebb nekem a vörös ananász, ami nem ehető, de 100 különböző gyógyszer-alapanyagot nyernek ki belőle. Egy másik növényből, aminek még a nevét is elfelejtettem, vörös olajat gyártanak, ami minden testrész fájdalmára jó. Krém formájában is kapható, az olajhoz még különböző gyógynövényeket adnak, és ezt nálunk is árulják, mi kínai balzsamként ismerünk (az a nagyon büdös).
András a könyvből kinézett egy szállást, ami a madarászok között nagyon kedvelt. Ezt is csak Andrásnak köszönhetően találjuk meg. Szerencsére van szobájuk, mert tényleg nagyon jó a szállás, viszont kiderül, hogy a sofőrnek nincs szoba. Úgyhogy Indiga úgy dönt, hogy visszamegy Kithulgala-ba (haza, kb. 40-50 km). Mondjuk neki, hogy rendben, holnap ne is jöjjön, mert megoldjuk egyedül a programunkat, ő pedig boldogan elköszön.
A bejelentkezés alatt észrevesszük, hogy magyarok is jártak itt nemrég, Gizmó és Szilvi. Ez úton is szeretnénk nekik köszöntet mondani a segítségért, amit nyújtottak. Számunkra nagyon hasznos információkat adtak, sokat segített az út szervezése során.
András rögtön birtokba veszi az erkélyt, a tulajdonosok pedig figyelmeztetnek, hogy mindig be kell zárni az ajtót meg az ablakot a majmok miatt. Majmok nem voltak, viszont a szomszéd kislányok üzengettek nekünk, hogy a tinci-tánci bemutatóért milyen fizetséget is kérnek. Kis pihi után bemegyünk a városba sétálgatni, kb. 10 percre van gyalog. Út közben találunk egy látványkonyhát, ahol finom halas-zöldésges rudacskát eszünk, és közben leszakad az ég. Kicsit töprengünk, hogy most mi legyen, de elővesszük a végtelenül hülyén kinéző esőponcsókat, és tovább sétálgatunk. A belvárosban van egy hatalmas tó, a partján a fog-templom (világörökség), és vele szemben a Királynő-hotel, amit András le is fényképezett.
Internetezés, majd egy mobiltelefon boltban töprengünk egy darabig, hogy vajon az olcsó és tök jó készüléket otthon fel tudjuk-e tölteni, ha lemerül, tekintettel a konnektorok és dugaljak más méretére. Ezt majd apuval még meg kell konzultálni.
Vacsi egy pizza hut-ban, nekem ez az első az életemben. Finom volt, a tea is.
Mire visszaérünk a szállásra megérkeznek a szomszéd szobákban lakók is: Gordon, aki ausztrál, Zsizsi (valószínűleg Gigi) francia, egy észt és két ukrán férfi. Igazi kis világfalu alakul ki, mindenki beszél mindenkivel, András egy idő után az idősebb ukránnal oroszul. Este még éneklés is volt, Gordon nagyon jól vitte a társalgás folyamát, és dicséret jár neki, mert nagyon szépen és érthetően beszélt angolul, mindent értettem, pedig az észt csávó az anyanyelvi szinten nyomta angolul.
Későn feküdtünk, elmaradt a blogírás is. Holnap a botanikus kertbe megyünk Zsizsivel utána pedig a templomba.
Dambulla – Kandy (spicegarden)
Dambulla cavetemples: 1000 LNR/person.
Spicegarden: between Dambulla and Kandy, there are many of them. Things in the shop are expensive, you check the price in some market.
Kandy accomodation: Greenwoods hotel, clean, friendly owner, hot water, hall with a big balcony, from where you can watch birds.
25th day (07. February 2012.)
Reggel szitáló esőben érkezünk a dambullai sziklatemplomhoz. A bejáratnál egy új templom fogad bennünket, amit japán adományokból emeltek, a tetején egy 30 m magas ülő Buddha szoborral, amelyet úgy jeleznek, hogy a legnagyobb a világon, a valóságban pedig még a szigeten is van ennél nagyobb. (Út közben több, hatalmas szobrot láttunk, el is tudom hinni, hogy van ennél nagyobb).
A jegy itt már barátibb, csak 4000 HUF kettőnknek. Természetesen ide is sok-sok lépcsőn kell felmenni, de szerencsére ezek betonlépcsők. A bejáratnál pedig le kell venni a cipőket, és le kell adni a megőrzőben, ami fizetős. Ránk is szóltak, hogy nem hagyhatjuk csak úgy a földön, mert azt csak a helyieknek lehet.
A bejárat után egy hatalmas sziklába vájva, 5 templom sorakozik egymás után. Mindegyikben Buddhák találhatóak és a falak belül pedig gyönyörűen kifestve, egyes részeken csatajelenetekkel, másokon pedig a sri-lankai buddhizmus kialakulásának történetével. Összesen 150 Buddha szobor látható az 5 templomban. Szerencsénkre a templomok között fedett helyen lehetett közlekedni, mert időközben újra eleredt az eső. Vártunk egy kis „ablakot” a felhők között, és akkor lesiettünk a parkolóba. A sofőr meg is jegyzi, hogy milyen szárazak vagyunk, pedig esett az eső.
Utunkat Kandy felé folytatjuk, út közben még meglátogatunk egy fűszerkertet, ahol szerencsénkre egy doktorandusz hallgatót kapunk vezetőnek, aki hihetetlen lelkes, nagyon szépen beszél angolul, és tényleg ért a növényekhez. Bemutatja a legfőbb fűszer- és gyógynövényeket, elmondja, hogy melyiknek mi az érdekessége, mire használják. A legérdekesebb nekem a vörös ananász, ami nem ehető, de 100 különböző gyógyszer-alapanyagot nyernek ki belőle. Egy másik növényből, aminek még a nevét is elfelejtettem, vörös olajat gyártanak, ami minden testrész fájdalmára jó. Krém formájában is kapható, az olajhoz még különböző gyógynövényeket adnak, és ezt nálunk is árulják, mi kínai balzsamként ismerünk (az a nagyon büdös).
András a könyvből kinézett egy szállást, ami a madarászok között nagyon kedvelt. Ezt is csak Andrásnak köszönhetően találjuk meg. Szerencsére van szobájuk, mert tényleg nagyon jó a szállás, viszont kiderül, hogy a sofőrnek nincs szoba. Úgyhogy Indiga úgy dönt, hogy visszamegy Kithulgala-ba (haza, kb. 40-50 km). Mondjuk neki, hogy rendben, holnap ne is jöjjön, mert megoldjuk egyedül a programunkat, ő pedig boldogan elköszön.
A bejelentkezés alatt észrevesszük, hogy magyarok is jártak itt nemrég, Gizmó és Szilvi. Ez úton is szeretnénk nekik köszöntet mondani a segítségért, amit nyújtottak. Számunkra nagyon hasznos információkat adtak, sokat segített az út szervezése során.
András rögtön birtokba veszi az erkélyt, a tulajdonosok pedig figyelmeztetnek, hogy mindig be kell zárni az ajtót meg az ablakot a majmok miatt. Majmok nem voltak, viszont a szomszéd kislányok üzengettek nekünk, hogy a tinci-tánci bemutatóért milyen fizetséget is kérnek. Kis pihi után bemegyünk a városba sétálgatni, kb. 10 percre van gyalog. Út közben találunk egy látványkonyhát, ahol finom halas-zöldésges rudacskát eszünk, és közben leszakad az ég. Kicsit töprengünk, hogy most mi legyen, de elővesszük a végtelenül hülyén kinéző esőponcsókat, és tovább sétálgatunk. A belvárosban van egy hatalmas tó, a partján a fog-templom (világörökség), és vele szemben a Királynő-hotel, amit András le is fényképezett.
Internetezés, majd egy mobiltelefon boltban töprengünk egy darabig, hogy vajon az olcsó és tök jó készüléket otthon fel tudjuk-e tölteni, ha lemerül, tekintettel a konnektorok és dugaljak más méretére. Ezt majd apuval még meg kell konzultálni.
Vacsi egy pizza hut-ban, nekem ez az első az életemben. Finom volt, a tea is.
Mire visszaérünk a szállásra megérkeznek a szomszéd szobákban lakók is: Gordon, aki ausztrál, Zsizsi (valószínűleg Gigi) francia, egy észt és két ukrán férfi. Igazi kis világfalu alakul ki, mindenki beszél mindenkivel, András egy idő után az idősebb ukránnal oroszul. Este még éneklés is volt, Gordon nagyon jól vitte a társalgás folyamát, és dicséret jár neki, mert nagyon szépen és érthetően beszélt angolul, mindent értettem, pedig az észt csávó az anyanyelvi szinten nyomta angolul.
Későn feküdtünk, elmaradt a blogírás is. Holnap a botanikus kertbe megyünk Zsizsivel utána pedig a templomba.
Dambulla – Kandy (spicegarden)
Dambulla cavetemples: 1000 LNR/person.
Spicegarden: between Dambulla and Kandy, there are many of them. Things in the shop are expensive, you check the price in some market.
Kandy accomodation: Greenwoods hotel, clean, friendly owner, hot water, hall with a big balcony, from where you can watch birds.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése