38th day (20. February 2012.)
Hatkor arra kelünk, hogy leáll a ventillátor lapátja, megkezdődött a szokásos áramszünet-lánc első etapja (06:00-09:00). Reggel lustálkodunk, a vendéglátóinktól rendelünk egy kancsó tejeskávét, majd András kiugrik a sarokra valami reggelit venni. Egy nagyon aranyos öreg nénike árulja portékáit, ami nekünk potenciális áruforrás: a hűtött víz és négyféle keksz, darabra (1 INR). Vizünk még volt, így csak kekszet hoz. Nincsen semmi kedvünk kimenni a napra, így a mai napon tervezgetünk és pihenünk, úgyis ránk fér már. Kilenc helyett csak fél 10-kor jön vissza az áram. A két német srác, akik tegnap érkeztek a szomszédba, és mellesleg egész éjjel lámpa mellett aludtak, mert féltek a pálmalevél tetőben mászkáló bogaraktól és állatoktól, ma át tudtak költözni a másik kis házba, ahol palatető van, viszont nincs rendes szellőzés. Nem tudják, mi vár rájuk (meleg éjszaka)!
Szólok Andrásnak, hogy dél van, mire teljesen ledermed, hogy honnan tudtam. Azt hiszi, harangoznak, de csak később esik le neki, hogy elkezdődött az áramszünet-lánc második etapja (12:00-15:00). Leállt a lapát… Ebéd papaya, chips és csokoládé, ezért már messzebb kellett menni, két üveg hideg Coca-Cola-t is hoz, dőzsölünk! Az áram ismét fél órás késéssel jön vissza…
Négy után nagy nehezen elindulunk felfedezni a sziklatemplomokat és a faragásokat. A parti templom és környéke a Pallava királyság második fővárosa és kikötőjeként funkcionált, ma 12 ezres kis város, teli turistákkal. Az itteni látványosságok keletkezését a 7. századra datálják, és meglepetés szerűen nincsenek elzárva a látogatók elől, nyugodtan bemehet –ingyen- bárki a sziklatemplomokba.
Felmegyünk a régi világítótoronyba, ami még ma is üzemel, nagyon szép a kilátás a tengerre, és a sziklatemplomokra is. Beszédbe elegyedünk egy helyivel, aki egész sokat tud Magyarországról és az európai helyzetről.
Bejárjuk az egész parkot, szebbnél szebb faragásokat látunk, de a legjobb a végére marad, a világ legnagyobb szikla-domborműve, ami 30x12 m.
Este még volt egy extra áramszünet (22:30-23:15), itt éreztük –szó szerint- a szállásunknak adott nevének értelmét Sewage Wiew. Dől be kintről a szag, András próbálja beljebb hajtani a spalettát, de nehezen záródik, inkább az ajtót nyitjuk ki. Visszajön az áram. Beindul a ventilátor, így már becsukhatjuk az ajtót, megváltozik a levegő áramlásának iránya, el tudunk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése