Sri Lankai Endemikusok Napja!

34. nap (2012. feb. 16.)

34th day (16. February 2012.)

Csillát hagyom még egy kicsit aludni, hat előtt tíz perccel (óra nélkül) kipattanok az ágyból és irány az étkező. Pirkad, de még üres a helyiség. Egyszer csak szárnysuhogást hallok és itt az első, majd a második „kékszarka”. A lámpafényre gyűlt lepkéket, szöcskéket szedegetik össze és nagyon szelídek ilyenkor. Nappal az erdőben sokkal nehezebb őket megfigyelni, inkább a hangjukat lehet hallani. Nem csak az étkezőben, hanem a szobák körül is összeszednek minden rovart. Keltem Csillát, hogy jöjjön ki az ajtóig, mert ezek itt rendetlenkednek a szoba mellett. Hihetetlenül szépek!
Reggeli előtt kétszer kerülök a szállás melletti esőerdőben, keresek egy rigót, de nincs szerencsém. Reggeli közben Martin jön, hogy hallja a földirigó (Sri Lanka Scaly Thrush) hangját, de két falat között nem látom. Irány a lenti jegypénztár, ami 1,5 km-re van a bejárattól. Hihetetlen, hogy itt a két funkciót nem tudják összevonni… Míg mi lefelé baktatunk, addig a csoportok, már felfelé, most is késésben vagyunk. Megvesszük a jegyet, ami a hely értékéhez viszonyítva fillérekbe kerül. Fogadunk egy vezetőt, mert itt csak azzal lehet az ösvényeken mozogni. Martin tegnap említette, hogy a vezetőket forgatják és szerencse kell hozzá, hogy „talpra esetett” kapjunk. Rathne a neve és állítása szerint ismeri a madarakat. Ez a vezető is, mint a többi Sri Lankán távcső nélkül nyomja. Kérdezgetem a fajokról, mondogatom, hogy mit szeretnék, amelyre mindig az a válasz, hogy nehéz. Na, jól kezdődik.
Sinharajai terület, arról is híres, hogy itt kutatják legrégebben a táplálkozó madárcsapatokat. Egy-egy csapat több fajból áll, a fajszám a húszat is elérheti, vannak karakterfajok, melyek szinte minden csapatban megfigyelhetőek (Sri Lanka Rufous Babbler, Sri Lanka Crested Drongo, Malabar Trogon, Ashy-headed Laughingthrush, Legge’s Flowerpecker, Red-faced Malkoha) . A vezető mondja, hogy 3-4 csapattal is találkozhatunk. Ez jól hangzik.
Amíg az adminisztrációt intézi, addig mutatja, hogy mely száraz fákat nézzem át az egyik endemikus seregély miatt. Közben endemikusok repkednek fel, s alá: gyümölcsgalambok (Sri Lanka Green Pigeon), layard-papagály (Layard’s papagály) és „lankai csüngőpapagály” (Sri Lanka Hanging-Parrot). Lassan haladunk az ösvényen, mely másodlagos esőerdő szélén visz. Benéz minden bokor alá, de csak feketehomlokú babblerek (Dark-fronted Babbler) mozognak. Később talál egy barna sapkás babblert (Brown-capped Babbler), na, itt az első új faj és endemikus. Sétálunk tovább, mikor a hátunk mögül megszólal a Sri Lanka Spurfowl, visszaosonunk és látjuk. Magnózás és minden nélkül, ez most nem új, de most sokkal jobban láttam. Haladunk tovább mikor egy csapat Ashy-headed Laughingthrush-ba botlunk, hangosak, de nem nevetnek. Mondanom sem kell új faj és endemikus. Furcsa hangra lesz figyelmes Csilla és ez Rathne figyelmét is felkelti. Kinn hagy minket az ösvényen és beveti magát a nedves páfrányos ingoványba, hosszasan marad, de nem találja meg a madarat, valószínűleg egy Oriental Bay Owl fióka hívogatta a mamáját.
Csilla elnézi az időt és egy órával többet mond, teljesen kész vagyok, egy madár-csapattal sem találkoztunk még és mindjárt mehetünk vissza ebédelni. Elérjük a kutatóállomást és várjuk a „csapatot”. Addig a vezető elmegy felderíteni valamit, majd szól, hogy menjünk, mert az előbb zavart el a másik csapat kettő földirigót. Keressük, de nincs meg, pedig körbe járjuk az erdő foltot. Ismét beveti magát az erdőbe, majd kisvártatva szól, hogy menjünk. Előttünk pár méterre táplálkozik egy Sri Lanka Scaly Thrush! Mondanom sem kell új faj és endemikus.
Vissza a kutatóházhoz és várjuk a csapatot, de csak nem akarnak jönni, viszont a közeli száraz fára beszáll a White-faced Starling, mondanom sem kell új faj és endemikus. Közbe teljesen mellékesen, odajön egy távcsöves gyerekkel, hogy szeretnénk-e látni a Serendib Scops Owl-t. Ilyen hülye kérdést!!! Ez az a faj, amely minden Sri Lankára látogató madarász célfaja, amit csak 2001-ben fedeztek fel. Megyünk a hely felé, mikor belénk fut az első táplálkozó csapat. Végre! Mondanom sem kell még egy új faj, ami nem meglepően endemikus, Sri Lanka Crested Drongo. A csapat leghangosabb tagjai a lankai vörhenyes babblerek (Sri Lanka Rufous Babbler) és a Sri Lanka Scimitar-babblerek, mellettük még trogonok táplálkoznak.
Kicsit várnunk kell kint az ösvényen, mert most nagyüzem van a bagoly körül. Addig a szelíd, turisták által beetetett „lankai dzsungeltyúkban” gyönyörködünk, mikor a „kékszarka” is megjelenik kekszezni. Stílusosan, kék gyűrűvel meg van jelölve. Vezetnek be a madárhoz, szintén ingoványos a terület, már befelé teljesen sárosak leszünk, de néhány méterre tőlünk, ott ül a madár, a sri lankai szent grál! Leírhatatlan, ezt látni kell! Csillu is megtalálja, neki is tetszik, megbabonázza a tekintete. A gyerek megkapja jutalmát, mert reggel sikeresen látta a repülőárnyat és megtalálta.
Szalad az idő, lassan visszaindulunk. A meleg miatt „leült” az erdő, csak egy „dzsungelkotlós” vezetgeti két csibéjét. Megbeszélem Rathne-val, hogy fél négykor a bejáratnál. Ebéd a szokásos, csak most nagyon finom füstölt halacskát készítettek, Csilla szerint nagyon csípősre. Nekem nagyon ízlett, legalább a kaja első rangú, ha már a kiszolgálás nem az. Közben leszakad az ég, esik az eső, mintha dézsából öntenék. A délutáni program csúszik. Ahogy eláll az eső, indulnék a sorompóhoz, de Martin szól, hogy itt a vezető, ne siessek. Csillu pihen és blogot ír.
A szállástól nem messze látunk egy Sri Lanka Grey Hornbill-t, majd a sorompó után újabb endemikus, Sri Lanka Woodpigeon, csak úgy jönnek az endemikusok! Nem maradunk sokáig, mert az erdőben sötét van, így nincs értelme tovább madarászni. A vezető felajánlja, hogy reggel megveszi lent a belépőt és találkozunk hétkor a bejáratnál. Lefelé a hosszabbik úton megyünk, majd elbúcsúzunk, de előtte leellenőrzi, hogy sikeresen át tudok-e kelni a megáradt patakon.
Este a vacsoránál összeszámoljuk a sri lankai endemikusok számát, mert érzem, hogy nem volt rossz a felhozatal. A tudomány mai állása szerinti 33-ból 22-t láttunk, így kinevezzük ezt a napot a Sri Lankai Endemikusok Napjává!

Sinharaja Forest Reserve

Entrance fee 644 LNR/person + 700 LNR the guide. We had very good gide, he knows birds, when and where can we see endemic birds, and the calls. He’s name is Rathne, we „got” he at the ticket office. We went back to Martin’s place about at 1pm, and we were lucky, because after lunch was very hard rain until 4pm. Only Andras went back to the forest with Rathne, but they come back about 1,5 hours later, because was too dark for birding there.
This day Andras saw 22 endemic species, includes Serendib Scops Owl!