Yala megtörte az átkot!!!

30. nap (2012. feb. 12.)

30th day (12. February 2012.)

Reggel öt órai indulás egy „leharcolt oroszlánkergető” land roverrel és annak szimpatikus vezetőjével, mivel a nemzeti park bejárata 22 kilométerre van a szállásunktól. Alig hogy elindulunk, teaszünetet tartunk, az összes szafaris ide tér be, hogy a sofőrök reggelizzenek és a reggeli bétel adagjukat elkezdhessék rágcsálni. Egy teát (angolos) én sem hagyhatok ki, még Csillu is iszik belőle egy kicsit. Az elmaradhatatlan imán is túl vagyunk, ránk és a kocsira is ráfér. Lassan haladunk a rossz úton, szinte mindenki megelőz minket. Közeledünk a parkhoz, ezt abból is tudjuk, hogy az egyik büfé előtt nem kutya kéreget, hanem egy vaddisznó. A jegyet a sofőr veszi, még jó hogy a tegnapi rámenős szafarisok nem mondtak igazat, mivel egy óra helyett húsz perc alatt elintézi az adminisztrációt (ezalatt Csillu eteti a kiskutyákat a túlélő keksz raktárunkból). A középmezőnyben sikerül átlépnünk a park határát, rögtön elkezdi mutogatni a pávát, madarakat. Ekkor tisztázom vele, hogy a leopárd elsőbbséget élvez, mindenekfelett.
A Yala Nemzeti Park 126 ezer hektáron terül el, Sri Lanka délkeleti csücskében. Három egységből áll, melyből most az egyes blokkban fogunk egy egész napos túrát tenni, hiszen a világon itt található a legtöbb leopárd egységnyi területre vetítve, 1 leopárd/km2, nem rossz!!! Ha itt nem látunk nagyvadat, akkor sehol. Zötyögünk befelé a földúton, mikor csörög a vezető telefonja. Olyan hangos a landi, hogy le kell állítani a motort, ha hallani is akar valamit. Jött a hír (Hotline), egy magányos macska pihen a fa tetején. Teljes gázra kapcsolunk, legalább ötvennel robogunk, pedig a parkon belül sebességkorlátozás van érvényben, 25km/h…
Előzgetünk másokat, próbáljuk álcázni, hogy nyomon vagyunk, mivel a magányos állatok nem sokáig bírják a zavarást. Mások is szagot fognak, ismét lassabbnak bizonyulunk. Látjuk a sürgést-forgást, de mire odaérünk, csak a hűlt helyét találjuk. Leugrott az állat és eltűnt a sűrűben. Csak pár percen múlt, ez a mi szerencsénk. Így jártunk a tigrissel (Indiában) és a jaguárral (Brazíliában, 3 hónap alatt) is. Most már biztos, hogy átok ül rajtunk a nagyvadakkal kapcsolatban. De itt már csak pár perc hibádzott. Leállunk az út szélére és várunk. Talán visszamászik, a jeepnyomok alapján ez egy kedvenc hely lehet. Nincs észlelés, a tengerparti pihenő felé vesszük az irányt, mivel a park területén csak meghatározott helyeken lehet kiszállni a kocsiból. Reggeliznénk, de nincs sok kedvünk hozzá. Rövid a megálló, csak kisétálunk a tengerpartra és már indulunk is. Kapunk egy fülest, a közelben egy elefánt táplálkozik, megnézzük, mi a mai menüje. A töltés melletti cserjésben ínyenckedik, ugyanis csak az ágakat eszi meg, a leveleket ügyesen lehúzkodja és eldobja. Közben átrepül az egyetlen itteni endemikus, melyet ebben a parkban látnak. Beáll mellénk egy másik terepjáró, és hazai szavakat hallunk. „- Nézd már, ott egy elefánt!” Most először a túránk alatt, magyar emberektől.
Erre nekem is válaszolnom kell: „- Méghozzá tehén!” Mindenki jót derült, milyen kicsi a világ. Bolyongunk az utak hálózatán, vissza-visszatérve a reggeli fához, de csak nem akar visszajönni. Tizenegy után, a folyópartnál állunk meg. Itt egy hosszabb pihenőt tartunk, nagy a meleg, ilyenkor kevés élőlény mozog. Megebédel a sofőr, bőven jut neki, mert tegnap két főre csomagoltattunk, de az őrök csak a helyiekkel mozognak együtt. Nem sokan vagyunk, beszélgetünk másokkal, az egyik vezető mondja, hogy ők se láttak leopárdot, de délután nagyobb az esély. Úgy legyen, ámen.
A helyiek csak fürdeni jönnek, aztán mennek tovább. Itt a szigetlakóknak lételemük a fürdés, mindenféle pocsolyában, tóban, csatornában képesek megmártózni. Talán e nélkül a zajmentes indiaiak sorsára jutnának, biztos halál…
Elindulunk a szent fához, de ismét semmi, Csillu kiszúr egy agyaras (itt úgy mondják, hogy tusker) elefántot, mely pont fordítva táplálkozik, mit a reggeli tehén, mert ez az állat csak a leveleket eszi meg, az ágat eldobja. A sofőr szerint nagyon szerencsések vagyunk, mert tuskert itt látni elég ritka esemény. Mikor kapunk egy újabb fülest. Keskeny, kanyargós úton haladunk, utolérünk egy másik terepjárót. Látnak egy macskát, de nem akarják megmutatni, mivel a tompa orosz csajszi sem látja… A vezetőjük tiszta ideg, hiszen néhány méterre van az állat. Hát még mi milyen idegben vagyunk. Közben arrébb sétál az állat, amiből mi semmit nem látunk. Újra kereső üzemmód, de most megtörik a jég és az átok. Nagy nehezen a másik kocsi fülkéje felett átnézve észreveszem a leopárd mintázatát. Jól tudja magát álcázni, szó se róla. Mutatom Csillának, nem látja, de az előbbi tompa orosz se, pedig a vezető már majdnem meghúzza a „cica” farkát. Felül az állat és megint kereket old, nekem a mozdulatot sikerül látnom, Csilla a hátát látja, az orosz egyetlen porcikáját sem. Talán egy szemüveg jól jönne neki. A vezetője tajtékzik. Reménykedünk, hogy nem ezzel a leopárddal kell beérnünk. Csillu megjegyzi, hogy megtört az átok, és figyeljem meg, még fogunk látni és nem is egyet! Legyen igaza! Haladunk tovább, érzem, hogy nem erről az állatról jött az infó, azt abból is lehet tudni, hogy a mögöttünk haladók, szó szerint letolnak az útról. Az egyik kanyar után integetnek, ITT VAN! Nem hisszük el, itt fekszik előttünk 4, azaz négy méterre!!! Egy másik is előkerül a túloldalról, most már kettőt látunk, egyszerre. Közben érkeznek folyamatosan a terepjárók, annyian leszünk hirtelen, mint péntek délután a Nagykörúton, helyezkedik mindenki. Az egyik a lustálkodásából felugrik és megfog egy tobzoskát (vagy valami hasonlót), beviszi a bokorba. Ekkor intünk búcsút a csődületnek és hitetlenkedve nézünk egymásra, hogy mi itt, így. Szavak nélkül is megértjük egymást. Tényleg megtört az átok! Akár már most indulhatunk tigrisezni!
Meg van a célállat, így kezdődhet, a madarászat. Az egyik tározónál sikerül egy szürkefejű rétisast kiszúrnom. Látunk táncoló pávakakast is. Csillu ismét kiszúr valamit, egy vörös mongúzt, a kocsinktól pár méterre sétál. Csordogálunk kifelé, mikor két újabb madárfajt sikerül látni, amelyből a kékbegyű fürj tetszett a legjobban (ráadásul hím), ami nem zavartatta magát a terepjárónk miatt. Baktatunk kifelé, mikor a hátulról ordibálnak, hogy gond van a kerékkel. Már megint az a fránya kerék, majdnem, mint Brazíliában. Megállunk, defekt nincs, mutatják, hogy mozog. Na, ebből gyorsszerviz lesz. Segítek, kerék le. A felfüggesztésből kettő csavar hiányzik, ráadásul ezek is meg vannak lazulva és csak az egyik oldalon fognak, a többi kirázódott a nap folyamán. Kicsavarjuk őket, majd átlósan vissza, a végső nyomatékot én adom meg neki, így már kibírja. Megállunk a vaddisznós büfénél, ahol a sofőr kér öt percet, de én a madármozgást látva tízet mondok. Kisétálok a tópartra, ahol egy helyi madarásszal találkozok. Sok a partimadár, réce, de semmi extra, a vezető is kiabál, hogy induljunk, így vissza az autóhoz. Mondja, hogy ilyenkor veszélyes, mert jönnek inni az elefántok. Kisvártatva egy hímmel találkozunk is, mely elég idegesen mozgott az út mellett. Szerencsésen visszaértünk, a vacsora ismét finomra sikeredett. Vendéglátóink kíváncsiak a képekre, így rögtönzött bemutató után minden tekintetben jól lakottan térünk nyugovóra.

Yala National Park, safari

We went a full day trip with Nimal Safari, the jeep and driver was 8000 LNR, entrance fee was 3300 LNR/person. We started this day at 5 am, and left the park before 6 pm. We saw 2 leopards about at 3 pm, and 2 elepfants (one female about at 10 am and a tusker about at 2 pm), wild boars, peacock dance, mongouse, monkeys, and lots of birds. I think this is not cheap, but try to go alone, 2 or 3 person per jeep is the ideal, because when you find a leopard, you can see very well. Drivers share informations about leopards, and during some minutes will be a big traffic at the animal place.