16th day (29. January 2012.)
Reggel kicsit később kelünk, mint ahogy András szerette volna, kisétálunk a helyi buszállomásra és megpróbálunk fogni egy buszt a sziget végén található Dhanuskodhi településhez. Itt találkozik a Bengáli-öböl és az Indiai-óceán. Meg van a busz, én felülök, foglalom a helyet, míg András iszogatja a reggeli chai-t a busz személyzetével. Kisvártatva rohan fel és magánkívül, hajtogatja: Trópusimadár- Trópusimadár- Trópusimadár- Trópusimadár!!!! Keresem a távcsövet, de törvényszerűen a táska alján van. Lerohan, de már nincs ott a madár. Pár perc múlva visszaköröz egy fehérfarkú trópusimadár, ezt abból tudtam, hogy az utcán lévő emberek mind Andrást nézték. Megmutatná nekem is, de mire megtalálnám, eltűnik az egyik háztető mögött. A busz indulásáig nincsen meg, sőt utána realizálódik, hogy András az állványát is a szobában hagyta…
Lassan megtelik a busz helyi asszonyokkal, akik hatalmas fém edényekkel szállnak fel. Mondom is, hogy atyaisten, még buszozni is kell a mosáshoz?! De nem, a halakat szállítják a tengerpartról a városba ezekkel a maxi méretű alumínium vödrökkel.
Dhanuskhosi a világ vége, de komolyan. Van egy buszmegálló, néhány bazár, amiben chips, üdcsi meg helyi kagylóból készített kézimunkák kaphatók, meg egy étterem, ahol halat sütnek ki és rizs a köret. Ennyi. Meg a tengerpart. Elindulunk a sziget keleti vége felé, hogy mi is megnézzük az Adam’s bridge-t (Ádám hídját), ami India és Sri Lanka közötti keskeny szigetsáv. A történet szerint Rama lábnyomai ezek, amint éppen követte Ravanat. Itt csak 35 km választja el egymástól a két országot, régen erre jártak a hajók és a kompok, de a Sri Lanka-i csúnya helyzetek miatt lezárták ezt az útvonalat, és nem is nyitották meg. Mivel Tuticorin-ból sem mennek most hajók, ezért nekünk fel kell utaznunk 500 km-t Madras-ba, és onnan repcsivel menni Colombo-ba. Itt meg csak 35 km lenne…
Dhanuskhodi-tól a sziget végéig nincs út. Bár járnak autók és teherautók (halászat miatt), a kemény tengerparton teszik meg az utat, vagy a kitaposott homokban. Gyalogolunk 4 km-t, amikor beérünk egy halászfaluba, ott egy kicsit elütjük az időt, nézzük a halászokat, András madarászik, majd elindulunk visszafelé. András leint egy kocsit, aki fel is vesz minket, és nem kér érte semmit. A buszra várunk háromnegyed órát, ami útban visszafelé teljesen megtelik a fémvödrös nőkkel, és olyan halszag van, hogy meg lehet pusztulni.
Rameswaram-ban megkérdezünk egy angolul beszélőt, hogy van-e itt non-vega étterem, egy van, meg is találjuk. Rajtunk kívül nincs senki, ez nem jó jel. Vagy hasmars lesz vagy nem, de az biztos. András sült halat eszik (amit nyersen kell kiválasztani egy tálról), én csirkés rizst, mindegyik finom volt és nem lett semmi bajunk tőle.
A buszállomáson kiderül, hogy nincs közvetlen busz Tanjovure-ba (ez már nem is tudom hányadik olyan info, hogy van, aztán kiderül, hogy mégse), be kell mennünk egy nagyobb városba, és ott átszállni egy másik buszra, az visz oda. Persze se a sofőr, se a jegyszedő nem beszél angolul, de segítenek.
A nagyvárosban átszállunk a kijelölt buszra, ami full dugig van. Nekem már csak a motorháztetőn marad hely, András pedig másfél órát áll mellettem, amikor is egy nő végre leszáll, és int, hogy én üljek a helyére. Akkora a helyem, hogy a 10 kilóval könnyebb húgom talán elfért volna ott, de ezek után jött még a sok-sok kisváros, le-fel tömeggel. A lábam alatt csomagok, egy ideig még egy helyi kisfiú is ült az ölemben, mikor is a két mellettem ülő, fejenként 120 kilós nő leszállt, és beülhettem az ablak mellé. Ekkor már három órája utaztunk. Végre kényelmesebb, már csak a mellettem ülő nő alszik a vállamon egy jót, és mikor felébred, ijedten bocsánatot kér, mondom neki, hogy nem gond, aludj még nyugodtan, és ő még fél órát szunnyad is, rajtam.
Jó órával Tanjovure előtt leszállnak az első kettes ülésből, végre Andrással egymás mellett ülhetünk. Most jön az idegroncsoló rész, sötétben élő-tetrisz. Nem tudom elmesélni, de gondolhatjátok, milyen lehetett, ha számoltuk vissza a km-ket! András egyszer mondja is, hogy a km kövön már csak 18, válaszom pedig, hogy ott az útjelző tábla, nehogy azon 22 legyen! Annyi lett!
Végül a sofőr letesz bennünket Tanjovure-ban a templomnál, fogunk egy riksást, és bevitetjük magunkat az útikönyv által tisztának aposztrofált szállodába. Nemcsak, hogy leharcolt volt, de koszos is, András reggel némi hiszti roham közepette kifakad, hogy utál itt lenni, mert koszos, büdös, és még a szúnyogok is összecsípték. Én meg csak lesek, mert ezt én szoktam előadni. Úgy látszik, tényleg fáradunk…
Rameswaram – Tanjovure
Rameswaram to Dhanuskhodi by bus form local bus station. At Dhanuskhodi bus stand you can rent car to Adam’ Bridge, 4 km or walking.
Rameswaram to Tanjovure no directly bus. You can change in Randam (about 50 km from Rameswaram). Total is 6- 6,5 hours, about 300 INR / 2 person.
Accomodation: Hotel Valli, not too clean.
Lassan megtelik a busz helyi asszonyokkal, akik hatalmas fém edényekkel szállnak fel. Mondom is, hogy atyaisten, még buszozni is kell a mosáshoz?! De nem, a halakat szállítják a tengerpartról a városba ezekkel a maxi méretű alumínium vödrökkel.
Dhanuskhosi a világ vége, de komolyan. Van egy buszmegálló, néhány bazár, amiben chips, üdcsi meg helyi kagylóból készített kézimunkák kaphatók, meg egy étterem, ahol halat sütnek ki és rizs a köret. Ennyi. Meg a tengerpart. Elindulunk a sziget keleti vége felé, hogy mi is megnézzük az Adam’s bridge-t (Ádám hídját), ami India és Sri Lanka közötti keskeny szigetsáv. A történet szerint Rama lábnyomai ezek, amint éppen követte Ravanat. Itt csak 35 km választja el egymástól a két országot, régen erre jártak a hajók és a kompok, de a Sri Lanka-i csúnya helyzetek miatt lezárták ezt az útvonalat, és nem is nyitották meg. Mivel Tuticorin-ból sem mennek most hajók, ezért nekünk fel kell utaznunk 500 km-t Madras-ba, és onnan repcsivel menni Colombo-ba. Itt meg csak 35 km lenne…
Dhanuskhodi-tól a sziget végéig nincs út. Bár járnak autók és teherautók (halászat miatt), a kemény tengerparton teszik meg az utat, vagy a kitaposott homokban. Gyalogolunk 4 km-t, amikor beérünk egy halászfaluba, ott egy kicsit elütjük az időt, nézzük a halászokat, András madarászik, majd elindulunk visszafelé. András leint egy kocsit, aki fel is vesz minket, és nem kér érte semmit. A buszra várunk háromnegyed órát, ami útban visszafelé teljesen megtelik a fémvödrös nőkkel, és olyan halszag van, hogy meg lehet pusztulni.
Rameswaram-ban megkérdezünk egy angolul beszélőt, hogy van-e itt non-vega étterem, egy van, meg is találjuk. Rajtunk kívül nincs senki, ez nem jó jel. Vagy hasmars lesz vagy nem, de az biztos. András sült halat eszik (amit nyersen kell kiválasztani egy tálról), én csirkés rizst, mindegyik finom volt és nem lett semmi bajunk tőle.
A buszállomáson kiderül, hogy nincs közvetlen busz Tanjovure-ba (ez már nem is tudom hányadik olyan info, hogy van, aztán kiderül, hogy mégse), be kell mennünk egy nagyobb városba, és ott átszállni egy másik buszra, az visz oda. Persze se a sofőr, se a jegyszedő nem beszél angolul, de segítenek.
A nagyvárosban átszállunk a kijelölt buszra, ami full dugig van. Nekem már csak a motorháztetőn marad hely, András pedig másfél órát áll mellettem, amikor is egy nő végre leszáll, és int, hogy én üljek a helyére. Akkora a helyem, hogy a 10 kilóval könnyebb húgom talán elfért volna ott, de ezek után jött még a sok-sok kisváros, le-fel tömeggel. A lábam alatt csomagok, egy ideig még egy helyi kisfiú is ült az ölemben, mikor is a két mellettem ülő, fejenként 120 kilós nő leszállt, és beülhettem az ablak mellé. Ekkor már három órája utaztunk. Végre kényelmesebb, már csak a mellettem ülő nő alszik a vállamon egy jót, és mikor felébred, ijedten bocsánatot kér, mondom neki, hogy nem gond, aludj még nyugodtan, és ő még fél órát szunnyad is, rajtam.
Jó órával Tanjovure előtt leszállnak az első kettes ülésből, végre Andrással egymás mellett ülhetünk. Most jön az idegroncsoló rész, sötétben élő-tetrisz. Nem tudom elmesélni, de gondolhatjátok, milyen lehetett, ha számoltuk vissza a km-ket! András egyszer mondja is, hogy a km kövön már csak 18, válaszom pedig, hogy ott az útjelző tábla, nehogy azon 22 legyen! Annyi lett!
Végül a sofőr letesz bennünket Tanjovure-ban a templomnál, fogunk egy riksást, és bevitetjük magunkat az útikönyv által tisztának aposztrofált szállodába. Nemcsak, hogy leharcolt volt, de koszos is, András reggel némi hiszti roham közepette kifakad, hogy utál itt lenni, mert koszos, büdös, és még a szúnyogok is összecsípték. Én meg csak lesek, mert ezt én szoktam előadni. Úgy látszik, tényleg fáradunk…
Rameswaram – Tanjovure
Rameswaram to Dhanuskhodi by bus form local bus station. At Dhanuskhodi bus stand you can rent car to Adam’ Bridge, 4 km or walking.
Rameswaram to Tanjovure no directly bus. You can change in Randam (about 50 km from Rameswaram). Total is 6- 6,5 hours, about 300 INR / 2 person.
Accomodation: Hotel Valli, not too clean.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése