33. nap (2012. feb. 15.)
33rd day (15. February 2012.)
Reggel hétkor Indiga már a szállás előtt vár bennünket, mi meg szakadó esőben bepakolunk. Meglepődünk, hogy nem Matara felé megyünk, és nem is kanyarodunk le sem félúton, sem Galle-nel északnak, a hegyeknek, de kiderül, hogy azért nem, mert a parton sokkal „gyorsabb”, mint a rossz hegyi utakon. Indiga dupla záróvonalnál előz, a rendőrök le is kapcsolják seperc alatt. Indiga úgy érzékeli, hogy most már elég sok rontó szellem támadta meg, így megállunk egy gyors imára az egyik útszéli templom mellett. Mi is reménykedünk, hogy nekünk is segíteni fog az imája.
A kis hegyi utakon borzasztó lassan haladunk, András már túl van az idegeskedésen (itt két teljes napot szoktak eltölteni a madarászok, neki ismét csak egy lesz), mikor mondom neki, hogy már dél van. Ő egész nap szeretett volna madarászni, de hát ez a program ugrott.
Egy körül érünk Kudawa-ba, itt van „Martin helye” ami híres a madarászok között, mivel a nehezen megfigyelhető „kékszarkák” (Sri Lanka Blue Magpie) a teraszra is bejönnek reggelente, ráadásul a park közvetlen határa mellet fekszik. Sinharaja Erdő Rezervátum a sziget legjobban megmaradt erdős területe (18.899 hektár), mely a nedves zónában fekszik, az éves csapadék 4-5000mm között alakul. Az Unesco 1989-ben nyilvánította világörökséggé. A név jelentése: oroszlánkirály, nem véletlenül, mivel itt élt az utolsó lankai oroszlán.
Indiga leszervezi nekünk a terepjárót fel a hegyre, 3,5 km-t zötykölődünk felfelé, hihetetlen rossz úton. Az út minőségét az eltelt idő függvényével tudom jellemezni, félóra alatt sikerült eljutni a célig. A szálláson senki nem fogad minket, nem köszönnek, csak megmutatják a szobát és kész. Vendégszerető egy fogadtatás… Reménykedünk, hogy ez nem nekünk szól. András már gondolkodik, hogy felhívja Gizmót, nekik is hasonló szolgáltatást nyújtottak?! A szállás körüli madarak felfedezése közben András belebotlik a tulajba, akit valami karbantartónak nézett. Leülünk az étkezőbe, ami egy fedett terasz és várunk, de se puszi, se pá. Később megkérdezik, hogy tea vagy kávé? És örüljetek, hogy itt lehettek. Kávézgatás közben Martin mellettünk kopácsol valami székfélét, iszonyatos a hangja. András nagy nehezen kiszedi a tulajból, mit hol szoktak látni és kerülünk egyet a szállás körül, mivel csak erre van idő. A park nem sokára zár, az eső is közeledik. Martin tanácsára veszünk két piócás zoknit, mert már egy hete mindennapos program az eső és ilyenkor jönnek a piócák ezerrel. A piócákat nem úgy kell elképzelni, mint a hazai orvosi piócát, ami vízben él, hanem az állandó, nedves párás időnek „köszönhetően”, ezek szárazföldiek és másznak az emberre rendületlenül. A legnagyobbak akkorák, mint egy vaspondró. Nem sok babér termett Andrásnak csak az itteni mejnót (Sri Lanka Myna) szúrja ki, legalább nem maradt új faj nélkül.
Este vacsora, legalább ez finom, közben megérkezik egy másik pár, akiknek hasonló fogadtatás jut. Kicsit megnyugszunk és eltesszük magunkat holnapra, mivel a reggeli szarkamozgást nem szeretnénk kihagyni, állítólag hat körül szoktak érkezni. András már nagyon kíváncsi!
Sinharaja – Martin’s place
Basic accomodation, good food, lots of leaches around in the forest. Nobody said hello or welcome, when we arrived, driver opened our rooms. Martin fixed a chair, and he answered very hard when András asked about birds. No warm welcome.
33rd day (15. February 2012.)
Reggel hétkor Indiga már a szállás előtt vár bennünket, mi meg szakadó esőben bepakolunk. Meglepődünk, hogy nem Matara felé megyünk, és nem is kanyarodunk le sem félúton, sem Galle-nel északnak, a hegyeknek, de kiderül, hogy azért nem, mert a parton sokkal „gyorsabb”, mint a rossz hegyi utakon. Indiga dupla záróvonalnál előz, a rendőrök le is kapcsolják seperc alatt. Indiga úgy érzékeli, hogy most már elég sok rontó szellem támadta meg, így megállunk egy gyors imára az egyik útszéli templom mellett. Mi is reménykedünk, hogy nekünk is segíteni fog az imája.
A kis hegyi utakon borzasztó lassan haladunk, András már túl van az idegeskedésen (itt két teljes napot szoktak eltölteni a madarászok, neki ismét csak egy lesz), mikor mondom neki, hogy már dél van. Ő egész nap szeretett volna madarászni, de hát ez a program ugrott.
Egy körül érünk Kudawa-ba, itt van „Martin helye” ami híres a madarászok között, mivel a nehezen megfigyelhető „kékszarkák” (Sri Lanka Blue Magpie) a teraszra is bejönnek reggelente, ráadásul a park közvetlen határa mellet fekszik. Sinharaja Erdő Rezervátum a sziget legjobban megmaradt erdős területe (18.899 hektár), mely a nedves zónában fekszik, az éves csapadék 4-5000mm között alakul. Az Unesco 1989-ben nyilvánította világörökséggé. A név jelentése: oroszlánkirály, nem véletlenül, mivel itt élt az utolsó lankai oroszlán.
Indiga leszervezi nekünk a terepjárót fel a hegyre, 3,5 km-t zötykölődünk felfelé, hihetetlen rossz úton. Az út minőségét az eltelt idő függvényével tudom jellemezni, félóra alatt sikerült eljutni a célig. A szálláson senki nem fogad minket, nem köszönnek, csak megmutatják a szobát és kész. Vendégszerető egy fogadtatás… Reménykedünk, hogy ez nem nekünk szól. András már gondolkodik, hogy felhívja Gizmót, nekik is hasonló szolgáltatást nyújtottak?! A szállás körüli madarak felfedezése közben András belebotlik a tulajba, akit valami karbantartónak nézett. Leülünk az étkezőbe, ami egy fedett terasz és várunk, de se puszi, se pá. Később megkérdezik, hogy tea vagy kávé? És örüljetek, hogy itt lehettek. Kávézgatás közben Martin mellettünk kopácsol valami székfélét, iszonyatos a hangja. András nagy nehezen kiszedi a tulajból, mit hol szoktak látni és kerülünk egyet a szállás körül, mivel csak erre van idő. A park nem sokára zár, az eső is közeledik. Martin tanácsára veszünk két piócás zoknit, mert már egy hete mindennapos program az eső és ilyenkor jönnek a piócák ezerrel. A piócákat nem úgy kell elképzelni, mint a hazai orvosi piócát, ami vízben él, hanem az állandó, nedves párás időnek „köszönhetően”, ezek szárazföldiek és másznak az emberre rendületlenül. A legnagyobbak akkorák, mint egy vaspondró. Nem sok babér termett Andrásnak csak az itteni mejnót (Sri Lanka Myna) szúrja ki, legalább nem maradt új faj nélkül.
Este vacsora, legalább ez finom, közben megérkezik egy másik pár, akiknek hasonló fogadtatás jut. Kicsit megnyugszunk és eltesszük magunkat holnapra, mivel a reggeli szarkamozgást nem szeretnénk kihagyni, állítólag hat körül szoktak érkezni. András már nagyon kíváncsi!
Sinharaja – Martin’s place
Basic accomodation, good food, lots of leaches around in the forest. Nobody said hello or welcome, when we arrived, driver opened our rooms. Martin fixed a chair, and he answered very hard when András asked about birds. No warm welcome.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése