39. nap (2012. feb. 21.)
39th day (21. February 2012.)
39th day (21. February 2012.)
Későn kelünk, ma tényleg „Nem csinálunk semmit!” napot tartunk. Szokásos keksz a sarokról, a kimosott ruháinkat is nekünk kell menedzselni, mert már második napja száradnak a kötélen, de még mindig vizesek?!
András elmegy ebédet venni és meglepetésemre nagyon gyorsan visszajön. Bérelt egy biciklit fél napra (20 INR), ezért tudta ilyen hamar megjárni. Gazdag a felhozatal: csirkés briyani, csirkedarabok vörös szószban kisütve, lilahagyma saláta és gyümölcs (banán, ananász, papaya), összesen 215 INR.
Ebéd után sziesztáznánk, mivel innen egyenesen a repülőtérre megyünk és csövezünk a gép indulásáig, ami hajnalban indul Chennai-ból. De ma különösen nagy a forgalom, mosnak, mosogatnak és jön-megy mindenki. Lassan elcsendesedik minden és sikerül aludnunk pár órát. Beszélünk az öreggel, hogy hétkor megyünk a buszállomásra, rendezzük a szállást. Összesen 550 INR-t fizettünk a három napért, a másik szállásunkon, amit előre foglaltunk, és oda nem mentünk, ez a pénz fél éjszakára lett volna elég…
Szokásos áramszünet alatt egy japán gyerek keresi a hiba forrását, mert nem tudja, hogy itt mi a módi. Kérdezi András segíthet-e valamit, ő mondja, hogy nincs áram a szobájába. Megnyugtatja, hogy sehol sincs és elsoroljuk a négy időpontot. Kicsit ledermed és megköszöni az új információt.
Megvárjuk a harmadik áramszünet végét, hogy lássuk nem hagyunk-e valamit a szobában, majd kisétálunk a buszhoz. Az információnál már nincsen jó állapotba az alkalmazott, mondjuk hová szeretnénk menni, rávágja, hogy holnap reggel megy a következő busz. Kösz szépen, akkor már az Andamán-szigeteken leszünk. Keresünk értelmesebb embert. Két lehetőség bontakozik ki, vagy visszamegyünk Chennai-ba és kitaxizunk a reptérre, vagy az eddig „járatlan úton” megyünk. Ahhoz el kell buszozni Tambaram-ba (azt se tudjuk, hol van), majd felszállni egy másik buszra, ami a reptér felé megy és csak tizenöt percet kell utazni vele. Szerintünk ez az olcsóbb, így ezt választjuk. A busz számát sikerül megtudnunk (515), de csak két másik busz vár az állomáson. Kávézunk egyet, addig beesik két 515-ös. Az egyik beáll, felszállunk, a helyiek ismét leszállnak-visszaszállnak-átszállnak társasjátékot játszák. Elindulunk, egy helyi segít megkérdezni, hogy Tambaram-ból mennek-e tovább buszok. Nagyon jó a tempónk, ismét hasítunk, itteni viszonyokhoz képest „fénysebességgel”, még azt a buszt is leelőzzük, ami előbb indult. Az teljesen tele van, miénken még krikettezni is lehetne. Megint szerencsénk volt, a két órás utat másfél alatt teljesítjük. A sofőr segít, hogy az 1/B-s buszt kell keresni. Megtaláljuk, egy főiskolás is megerősíti, hogy ezzel a busszal kell menni. A riksások 150-ről engednek 100-ra, de inkább a buszt választjuk, az csak 11 INR/fő.
Hamar kijutunk a reptérre, ahol első utunk a Kingfisher Airlines pultjához vezet, mivel tegnapelőtt este a vacsi közben András talált egy cikket az újságban, hogy rengeteg járatot töröltek az alkalmazottak sztrájkja miatt. Ugyanis múlt hét pénteken az alkalmazottak úgy döntöttek, hogy ha nem kapják meg a fizetésüket este 5-ig vagy 6-ig (elfelejtettem), akkor nem veszik fel a munkát. Vasárnap is káosz volt a társaság járatait illetően, volt, ami ment, és volt, ami nem. Hát így állunk, csak remélni tudjuk, hogy a mienk menni fog.
A pultnál még semmit sem kérdezek, már meg is nyugtatnak, hogy megy a szigetekre a repcsi. Örülünk annak, hogy csak az odafelé megyünk ezzel a társasággal. A kő legördül a szívünkről, és megkeressük az IndiGo társaság irodáját, hogy ott megvegyük a Kalkutta – Mumbay repjegyet március 19-re, (ugyanis 20-án jövünk haza Mumbay-ból), majd miután ez is megvan, megvesszük a SpiceJet-nél a Bagdogra – Kalkutta repjegyet is március 16-ra. A hátralévő időnket ez a két jegy határozza meg, azaz Andamán után Dardzselingben és Sikkimben, valamint Kalkutta mellett töltjük. Az még képlékeny, hogy a helyszínek hogy követik egymást, mert Dardzseling-be vonattal szeretnénk felmenni, ami ugyanúgy világörökség, mint az Ooty kisvonat, és csak ott lehet jegyet venni. Szeretnénk orrszarvút is látni, én a keddi nagy piacot Lava-ban, hiszen a környező államokból és országokból is ide jönnek az árusok, valamint szeretnénk Kalkutta mellett megkísérteni a sorsot, és tigrist látni. Ha már a leopárd sikerült…
Most a kényelmetlen székeken csövezünk, és nézzük, hogy az előttünk lévő 3 járat (Bangalore, Hydebarad és Mumbay) mennyi késéssel indul, az első helyre „csak” 6 órással. Szintén a Kingfisherről van szó. A tábla szerint a mienk időben megy, de én csak akkor hiszem el, ha már leszálltunk Port Blair-ben. András azzal színesíti a várakozásunkat, hogy a kézi hátizsákjában összepréselt véletlenül egy hatalmas érett banánt, így most takaríthatjuk a táskát és a benne lévő cuccokat is, közben bele-belenéz a bajnokok ligája közvetítésekbe.
Mahaballipuram – Chennai Airport
Take the bus to Tambaram (number 515) and change to the airport (number 1/B). At night (after dark) the total journey is 2 hours, ticket fee is 27 + 11 INR / person, and the bus is stop next to the airport.
András elmegy ebédet venni és meglepetésemre nagyon gyorsan visszajön. Bérelt egy biciklit fél napra (20 INR), ezért tudta ilyen hamar megjárni. Gazdag a felhozatal: csirkés briyani, csirkedarabok vörös szószban kisütve, lilahagyma saláta és gyümölcs (banán, ananász, papaya), összesen 215 INR.
Ebéd után sziesztáznánk, mivel innen egyenesen a repülőtérre megyünk és csövezünk a gép indulásáig, ami hajnalban indul Chennai-ból. De ma különösen nagy a forgalom, mosnak, mosogatnak és jön-megy mindenki. Lassan elcsendesedik minden és sikerül aludnunk pár órát. Beszélünk az öreggel, hogy hétkor megyünk a buszállomásra, rendezzük a szállást. Összesen 550 INR-t fizettünk a három napért, a másik szállásunkon, amit előre foglaltunk, és oda nem mentünk, ez a pénz fél éjszakára lett volna elég…
Szokásos áramszünet alatt egy japán gyerek keresi a hiba forrását, mert nem tudja, hogy itt mi a módi. Kérdezi András segíthet-e valamit, ő mondja, hogy nincs áram a szobájába. Megnyugtatja, hogy sehol sincs és elsoroljuk a négy időpontot. Kicsit ledermed és megköszöni az új információt.
Megvárjuk a harmadik áramszünet végét, hogy lássuk nem hagyunk-e valamit a szobában, majd kisétálunk a buszhoz. Az információnál már nincsen jó állapotba az alkalmazott, mondjuk hová szeretnénk menni, rávágja, hogy holnap reggel megy a következő busz. Kösz szépen, akkor már az Andamán-szigeteken leszünk. Keresünk értelmesebb embert. Két lehetőség bontakozik ki, vagy visszamegyünk Chennai-ba és kitaxizunk a reptérre, vagy az eddig „járatlan úton” megyünk. Ahhoz el kell buszozni Tambaram-ba (azt se tudjuk, hol van), majd felszállni egy másik buszra, ami a reptér felé megy és csak tizenöt percet kell utazni vele. Szerintünk ez az olcsóbb, így ezt választjuk. A busz számát sikerül megtudnunk (515), de csak két másik busz vár az állomáson. Kávézunk egyet, addig beesik két 515-ös. Az egyik beáll, felszállunk, a helyiek ismét leszállnak-visszaszállnak-átszállnak társasjátékot játszák. Elindulunk, egy helyi segít megkérdezni, hogy Tambaram-ból mennek-e tovább buszok. Nagyon jó a tempónk, ismét hasítunk, itteni viszonyokhoz képest „fénysebességgel”, még azt a buszt is leelőzzük, ami előbb indult. Az teljesen tele van, miénken még krikettezni is lehetne. Megint szerencsénk volt, a két órás utat másfél alatt teljesítjük. A sofőr segít, hogy az 1/B-s buszt kell keresni. Megtaláljuk, egy főiskolás is megerősíti, hogy ezzel a busszal kell menni. A riksások 150-ről engednek 100-ra, de inkább a buszt választjuk, az csak 11 INR/fő.
Hamar kijutunk a reptérre, ahol első utunk a Kingfisher Airlines pultjához vezet, mivel tegnapelőtt este a vacsi közben András talált egy cikket az újságban, hogy rengeteg járatot töröltek az alkalmazottak sztrájkja miatt. Ugyanis múlt hét pénteken az alkalmazottak úgy döntöttek, hogy ha nem kapják meg a fizetésüket este 5-ig vagy 6-ig (elfelejtettem), akkor nem veszik fel a munkát. Vasárnap is káosz volt a társaság járatait illetően, volt, ami ment, és volt, ami nem. Hát így állunk, csak remélni tudjuk, hogy a mienk menni fog.
A pultnál még semmit sem kérdezek, már meg is nyugtatnak, hogy megy a szigetekre a repcsi. Örülünk annak, hogy csak az odafelé megyünk ezzel a társasággal. A kő legördül a szívünkről, és megkeressük az IndiGo társaság irodáját, hogy ott megvegyük a Kalkutta – Mumbay repjegyet március 19-re, (ugyanis 20-án jövünk haza Mumbay-ból), majd miután ez is megvan, megvesszük a SpiceJet-nél a Bagdogra – Kalkutta repjegyet is március 16-ra. A hátralévő időnket ez a két jegy határozza meg, azaz Andamán után Dardzselingben és Sikkimben, valamint Kalkutta mellett töltjük. Az még képlékeny, hogy a helyszínek hogy követik egymást, mert Dardzseling-be vonattal szeretnénk felmenni, ami ugyanúgy világörökség, mint az Ooty kisvonat, és csak ott lehet jegyet venni. Szeretnénk orrszarvút is látni, én a keddi nagy piacot Lava-ban, hiszen a környező államokból és országokból is ide jönnek az árusok, valamint szeretnénk Kalkutta mellett megkísérteni a sorsot, és tigrist látni. Ha már a leopárd sikerült…
Most a kényelmetlen székeken csövezünk, és nézzük, hogy az előttünk lévő 3 járat (Bangalore, Hydebarad és Mumbay) mennyi késéssel indul, az első helyre „csak” 6 órással. Szintén a Kingfisherről van szó. A tábla szerint a mienk időben megy, de én csak akkor hiszem el, ha már leszálltunk Port Blair-ben. András azzal színesíti a várakozásunkat, hogy a kézi hátizsákjában összepréselt véletlenül egy hatalmas érett banánt, így most takaríthatjuk a táskát és a benne lévő cuccokat is, közben bele-belenéz a bajnokok ligája közvetítésekbe.
Mahaballipuram – Chennai Airport
Take the bus to Tambaram (number 515) and change to the airport (number 1/B). At night (after dark) the total journey is 2 hours, ticket fee is 27 + 11 INR / person, and the bus is stop next to the airport.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése