17. nap (2012. jan. 30.)
17th day (30. January 2012.)
Reggel indítványozom, hogy mossunk hajat, mert utána jobb lesz a közérzetünk. Meleg víz már van, csak a tusoló nem jó, úgyhogy a combközép magasságban lévő csapból folyatjuk a műanyag vödörbe a vizet. Itt külön kis szett kapható a fürdéshez, egy nagyobb és egy literes kis műanyag vödörke. Még sosem mostam a derékig érő hajam vödörből, de ezt is kipipálhatom, csak fél órámba került, mondjuk ehhez az is hozzájárult, hogy olyan koszos volt már a hajunk, hogy egyszerűen lecsúszott róla a víz.
Miután végeztünk, elindulunk a nagy templomba, ami világörökség. Ez volt a Csola birodalom fővárosa, egész Dél-Indiát innen kormányozták a 10. – 14. század között. A világörökség címet azzal érdemelte ki, hogy ez India és Dél Ázsia egyik épen megmaradt és élő Csola öröksége. Pedig sok viszontagság érte ezeket az épületeket, például miután a csolákat megdöntötték, az új király felégetett mindent, ami az elődök munkája volt.
Itt is van csilingelő kapu, de mi még korán jöttünk, átvizsgálás nélkül beengedtek. Ami abból a szempontból is jól jött, hogy kifelé jövet láttam, hogy a turistákról a bőrövet is leszedetik, és nekem is az van, de ha leveszem, akkor leesik rólam a nadrág.
Magas bejáraton át jutunk be a hatalmas udvarra, ahol India második legnagyobb bika szobra látható, egy kőtömbből faragták ki, ami 6 m hosszú és 3 m magas, 25 tonna.
A tér közepén áll a főtemplom, aminek a 30 m-nél magasabb zárókupolája egyetlen, 80 tonnás gránittömbön nyugszik. A tömböt annak idején lejtőn húzták fel, aminek a vége 6,5 km-re volt a templomtól. Maga a kupola 66 m magas, mellette 13 emelet magasnyi támfalakkal. A belső szentélyben egy 4 m magas linguam van, amelyhez ma is imádkoznak (ezért élő templom).
Sok kisebb melléktemplom is van itt, mindegyik más istennek áldoz, és mindegyiket más-más korba építették. A teret körbevevő falak mentén kerengő van, amelyekben összesen 108 linguam található.
A templom után elindulunk a bazársoron a palota felé. Veszünk egy mobiltöltőt 300 forintért, mert nem találjuk a mienket, lehet, hogy elhagytuk valahol.
A palota egy szívszorító, keserves menet volt, mert azt a gyönyörű helyet egyáltalán nem gondozzák és a gaz meg az enyészet uralja. Gondolhatjátok, hogy milyen lehet, ha a palota múzeumba a belépő 4 forint!
Viszont a könyvtár nagyon érdekes! Az 1700-as évek körül alapították, összesen 60.000 kötet van itt, ebből 30.000 pálmalevélből készült. A legrégebbi pálmalevél könyv az 1400-as évekből való, de rengeteg rajz és térkép is van itt. Külön kis bemutató terem van a legérdekesebbeknek, a számunkra legmegdöbbentőbb az a könyv volt, aminek az összes betűjét és ábrázolását a Siva nevét kiadó betűk egymásutániságából rajzolták meg. Nem könnyű elmondani. Veszel egy lapot, és ráírod a neved, de úgy, hogy a neved minden betűjét úgy rajzolod meg, hogy Isten betűi kövessék egymást benne. Brutális!
Délután felülünk arra a buszra, ami elvisz minket egy nagy városig (aminek nem tudjuk a nevét), és utána átszállva Vedaranniyan-ba, ami nincs benne az útikönyvben sem, csak András madarász könyvében, amit 10 éve adtak ki. Persze megint dugig a busz, mindketten a motorháztetőn ülünk, majd egy idősebb nő leszállva átadja nekem a helyét, és leülök két egyetemista lány mellé, akik nagy félve szóba elegyednek velem. Negyed óra múlva a busz eleje már mindent tud rólunk, mert kitárgyalják egymás között az infókat. Tök érdekes hallani, hogy amire nincs szavuk a tamil nyelvben, azt kipótolják angollal, így vannak helyzetek, amikor nagyjából tudjuk, hogy miről is beszélhetnek.
Vedharanyan-ban csak egy szállás van, egy „lodge”. Amikor megérkezünk, éppen nincs áram a városban (Madurai-ba, Tanjavur-ban és itt is minden este 7-kor elmegy az áram, általában egy órára). Szerencsére arra a pár percre pont visszajön, míg mi becsekkolunk, lepakolunk a leszakadt és igénytelen szobában, és elmegyünk netezni. Viszont a legjobb és leggyorsabb net eddig itt volt. Fél tízkor kidobnak bennünket a netezőből, mert zárnak. Párszor elment az áram, de szünetmentesről nyomjuk.
A szoba még tiszta, de a fürdőszoba! Gusztustalan! András megkér, hogy később menjek be a fürdőbe, mert neki még le kell rendezni valamit. Furcsán nézek rá, már csak azért is, mert a fél papucsát is magával viszi. Nagy csattanás, bemegyek és egy tenyérnyi csótány hever a földön… Kisebb dilemmát okoz számomra, hogyan is kellene fürdenem, hogy a visszacsapódó víztől ne legyek újra koszos. Remélem, András felteszi a fotót erről a csodás helyről.
András kidől, én 11-kor fekszek le, hogy reggel korán keljünk, de nem tudok aludni, mert éjfélkor kezdenek el söpörni a folyosón, valami műanyag flakonokat, ami gurul faltól-falig, utána pedig egy alumíniumvödröt csapkod valaki a földhöz. Mikor végre elcsendesedik minden, akkor a recepciós bekapcsolja a rádiót és hangosan énekel vele. Kb. fél kettőkor sikerült elaludnom.
Tanjovure – Vedharanyan
Tanjovure Big Temple is free. You should see Palace Library, very interesting.
No directly bus from Tanjovure to Vedharanyan. Busdrivers help you.
Accomodation: only one lodge in Vedharanyan, not clean, not good, but non-stop hot water, if the electricity OK, 420 INR/room.
Miután végeztünk, elindulunk a nagy templomba, ami világörökség. Ez volt a Csola birodalom fővárosa, egész Dél-Indiát innen kormányozták a 10. – 14. század között. A világörökség címet azzal érdemelte ki, hogy ez India és Dél Ázsia egyik épen megmaradt és élő Csola öröksége. Pedig sok viszontagság érte ezeket az épületeket, például miután a csolákat megdöntötték, az új király felégetett mindent, ami az elődök munkája volt.
Itt is van csilingelő kapu, de mi még korán jöttünk, átvizsgálás nélkül beengedtek. Ami abból a szempontból is jól jött, hogy kifelé jövet láttam, hogy a turistákról a bőrövet is leszedetik, és nekem is az van, de ha leveszem, akkor leesik rólam a nadrág.
Magas bejáraton át jutunk be a hatalmas udvarra, ahol India második legnagyobb bika szobra látható, egy kőtömbből faragták ki, ami 6 m hosszú és 3 m magas, 25 tonna.
A tér közepén áll a főtemplom, aminek a 30 m-nél magasabb zárókupolája egyetlen, 80 tonnás gránittömbön nyugszik. A tömböt annak idején lejtőn húzták fel, aminek a vége 6,5 km-re volt a templomtól. Maga a kupola 66 m magas, mellette 13 emelet magasnyi támfalakkal. A belső szentélyben egy 4 m magas linguam van, amelyhez ma is imádkoznak (ezért élő templom).
Sok kisebb melléktemplom is van itt, mindegyik más istennek áldoz, és mindegyiket más-más korba építették. A teret körbevevő falak mentén kerengő van, amelyekben összesen 108 linguam található.
A templom után elindulunk a bazársoron a palota felé. Veszünk egy mobiltöltőt 300 forintért, mert nem találjuk a mienket, lehet, hogy elhagytuk valahol.
A palota egy szívszorító, keserves menet volt, mert azt a gyönyörű helyet egyáltalán nem gondozzák és a gaz meg az enyészet uralja. Gondolhatjátok, hogy milyen lehet, ha a palota múzeumba a belépő 4 forint!
Viszont a könyvtár nagyon érdekes! Az 1700-as évek körül alapították, összesen 60.000 kötet van itt, ebből 30.000 pálmalevélből készült. A legrégebbi pálmalevél könyv az 1400-as évekből való, de rengeteg rajz és térkép is van itt. Külön kis bemutató terem van a legérdekesebbeknek, a számunkra legmegdöbbentőbb az a könyv volt, aminek az összes betűjét és ábrázolását a Siva nevét kiadó betűk egymásutániságából rajzolták meg. Nem könnyű elmondani. Veszel egy lapot, és ráírod a neved, de úgy, hogy a neved minden betűjét úgy rajzolod meg, hogy Isten betűi kövessék egymást benne. Brutális!
Délután felülünk arra a buszra, ami elvisz minket egy nagy városig (aminek nem tudjuk a nevét), és utána átszállva Vedaranniyan-ba, ami nincs benne az útikönyvben sem, csak András madarász könyvében, amit 10 éve adtak ki. Persze megint dugig a busz, mindketten a motorháztetőn ülünk, majd egy idősebb nő leszállva átadja nekem a helyét, és leülök két egyetemista lány mellé, akik nagy félve szóba elegyednek velem. Negyed óra múlva a busz eleje már mindent tud rólunk, mert kitárgyalják egymás között az infókat. Tök érdekes hallani, hogy amire nincs szavuk a tamil nyelvben, azt kipótolják angollal, így vannak helyzetek, amikor nagyjából tudjuk, hogy miről is beszélhetnek.
Vedharanyan-ban csak egy szállás van, egy „lodge”. Amikor megérkezünk, éppen nincs áram a városban (Madurai-ba, Tanjavur-ban és itt is minden este 7-kor elmegy az áram, általában egy órára). Szerencsére arra a pár percre pont visszajön, míg mi becsekkolunk, lepakolunk a leszakadt és igénytelen szobában, és elmegyünk netezni. Viszont a legjobb és leggyorsabb net eddig itt volt. Fél tízkor kidobnak bennünket a netezőből, mert zárnak. Párszor elment az áram, de szünetmentesről nyomjuk.
A szoba még tiszta, de a fürdőszoba! Gusztustalan! András megkér, hogy később menjek be a fürdőbe, mert neki még le kell rendezni valamit. Furcsán nézek rá, már csak azért is, mert a fél papucsát is magával viszi. Nagy csattanás, bemegyek és egy tenyérnyi csótány hever a földön… Kisebb dilemmát okoz számomra, hogyan is kellene fürdenem, hogy a visszacsapódó víztől ne legyek újra koszos. Remélem, András felteszi a fotót erről a csodás helyről.
András kidől, én 11-kor fekszek le, hogy reggel korán keljünk, de nem tudok aludni, mert éjfélkor kezdenek el söpörni a folyosón, valami műanyag flakonokat, ami gurul faltól-falig, utána pedig egy alumíniumvödröt csapkod valaki a földhöz. Mikor végre elcsendesedik minden, akkor a recepciós bekapcsolja a rádiót és hangosan énekel vele. Kb. fél kettőkor sikerült elaludnom.
Tanjovure – Vedharanyan
Tanjovure Big Temple is free. You should see Palace Library, very interesting.
No directly bus from Tanjovure to Vedharanyan. Busdrivers help you.
Accomodation: only one lodge in Vedharanyan, not clean, not good, but non-stop hot water, if the electricity OK, 420 INR/room.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése